141164. lajstromszámú szabadalom • Lengő visszacsatolásos erősítő

4 141164. lineáris változásának' To időtartaimát a követ­kezőképen határozhatjuk meg: To = (t!— t2 )(l + Ennek folytán:, w-ÍA(i + > + X> i+t> (9) (10) TITO Abból a körülményből, hogy TQ==T0 + TP ' (11) az következik, hogy (12) TQJ FQ l TO ahol Fo a lengési To időszaknak megfelelő lengési frekvencia. így tehát To-Tc TP = To 1 ¥w = ~ Fc 1 + 1+7? 1 TQ (13) Ezt az egyenletet első közelítésben a következő­képen egyszerűsíthetjük: * w 1.5 F0 fA (14) Ebből az egyenletből nyilvánvaló, hogy az ' 1 napieregységgel a hangolási görbe tetőpontja alatt mért Fw sávszélesség és evvel együtt a csúcsválasztékonyság is a lengő visszacsatolá­sos erősítés négyzetgyökével1 arányosan válto­zik. Ha a vezetőképességváltozás a T0 időben lineárisan megy végbe és a vezetőképesség zérusértékének ti időpontja röviddel a lengési időszak közepe után van, akkor a lengő vissza­csatolásos erősítés kicsiny és az Fw sávszéles­ség is megfelelően csökkentett, ami a választé­konyság 'növelését jelenti. Hogy a vezetőképesség változásának a C görbével ábrázolt lefolyása« mellett á lehető leg- . jobb választékonyságot kapjuk meg, olyan kicsinnyé tesszük a visszacsatolt rezgőikör pozi­tív vezetőképességét, amennyire ez az erősítő iránt támasztott többi követelmények •tekintetbe­vétele mellett csak lehetséges. Ez azt jelenti, hogy az -A- és A+A0. felületeknek lehetőleg egyforma nagyoknak kell lenniök, ami elérhető akkor, ha a vezetőképesség zérusértékének ti időpontja a lengési To időszaknak kb. a köze­pén van. Az A+A0 területet a legtöbb esetben kissé nagyobbá tesszük az -A- területnél, hogy a. valamely lengési időszakban gerjesztett rez­gések teljesen megszűnjenek, mielőtt a követ­kező lengési időszak legnagyobb érzékenységa­nek időpontja bekövetkezik. Ha ez azonban nem feltétlenül szükséges, akkor mind a csúcsválasz­tékonyságot, mind az általános választékony- -< ságot még jobban megjavíthatjuk az -A- és A + A0 területek nagyságának továbbmenő összeegyeztetésével. A használatos önlengő lengővisszacsatolásos erősítők vezetőképességi jelleggörbéjének a 2. ábra szaggatott vonalakkal rajzolt C' görbéjé­vel egyező alakja van. Bár ennek a görbének szintén van fűrészfogalakú jrésze, a vezetőké­pesség zérusértéke a lengési időszaknak olyan késői t'i időpontjában következik be, hogy a görbének az ebben az időpontban adott lejtése túlságosan nagy ahhoz, hogy jó csúcsválaszté­kohyságot vagy általános választékonysagot lehessen elérni. Ilyen erősítő hangolási görbé­jét a 3. ábra D' görbéje ábrázolja. Mint látható, a találmány szerint kialakított erősítő D han­goló görbéjének lényegesen (kedvezőbb alakja van. Kísérletek azt mutatták, hogy a találmány szerint kialakított erősítő választékonysága a 2—2,5-szöröse az azonos erősítésű, használatos kialakítású lengő visszacsatolásos erősítő vá­lasztékonyságának. A találmány alkalmazhatósága nem korláto­zódik logaritmusos működésű lengővisszacsato­lásos erősítőkre, hanem kiterjed lineáris műkö­désű ilyen erősítőkre is. Ugyanez áll továbbá a külön lengőfeszültségforrással rendelkező erő­sítőkre nézve is, merthiszen a választékonyság és a vezetőképességváltozás módja közötti ' összefüggés teljesen független a vezetőképes­ségváltozás előidézésének módjától. A 4. ábra a találmány szerint kialakított, külön lengő feszültségforrással rendelkező lengő visszacsatolásos erősítő kapcsolási vázlata. A 35 rezgőcső anódájai itt a. változtatható induk­tivitású 36 tekercsből, a 37 és 38 kondenzáto­rokból, valamint a 39 csillapítóellenállásból összetett rezonanciás kör egyik sarkával1 áll összeköttetésben, a cső vezérlőrácsa pedig a 43 kondenzátoron át a rezQnanciás kör másik sarkához csatlakozik. A 35 cső katódája egy­részt nagyfrekvenciás 40 fojtótekercsen át föl­delt, és másrészt a 37 és 38 kondenzátorok közös pontjával is összeköttetésben áll. Anóda­fészültségét a cső a- +B feszültségforrásból kapja a 36 tekercsen át. A rezonanciás 36—39 körrel a 35 cső rács-" áramának korlátozására hivatott, csillapító diódakör áll összeköttetésben. A 41 dióda 42 zárókondenzátoron és nagyfrekvenciás 48 fojtó­tekercsen át csatlakozik a rezonanciás körhöz. A dióda terhelőáramköre 44 kondenzátort, vala­mint olyan 45 és 46 ellenállásokat tartalmaz, amelyeken át a 44 kondenzátor csak lassan sülhet ki. A 46 ellenálláshoz 47 kondenzátort kapcsoltunk párhuzamosan és ezt a két kap­csolóelemet úgy méreteztük, hogy ezek a meg­erősített feszültségnek a 41 dióda kimenőköré- -ben jelentkező modulációs összetevőit a kis­frekvenciás 49 erősítőn át az 50 hangszóróhoz juttassák, a lengő feszültséget és a nagyfrek­venciás feszültséget ellenben elnyomják. A 41 kondenzátoron adódó feszültség egy része az 51 ellenálláson át viisszavezetődik a 35 cső rácsához az erősítés stabilizálása végett. A lengő feszültséget 60 trióda szolgáltatja, amely 61 tekercsből és 62 kondenzátorból ösz­szetett hangolok őrrel áll összeköttetésben. E hangolókör egyik sarka földelt, másik sarka pedig 63 rácskondenzátoron* 64 rácslevezető­ellenálláson, és 65 korlátozóellenálláson át a 60 cső rácsához kapcsolódik. E cső katódája a 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom