141144. lajstromszámú szabadalom • Hevített elektrolizáló cella tökéletesített alsórészű olvasztótégellyel

141144. % Nyilvánvaló, hogy e bekötés esetében az ön­töttvasnak a 7 csatornába való visszahúzódása a 6a palásra olyan hatást gyakorol, mely ezt erőteljesen a tömbre húzza, ami villamos szem­pontból kedvező. Ily módon 0,20 voltos nagy­ságrendű feszültségesést érhetünk el. Ezt ,a nyereséget még növelhetjük, ha a be­kötés számára a 6. és 7. ábrákon látható alakot alkalmazzuk, amely ábrákon a 6 kötés öntött­vasa nemcsak a 7 csatornát tölti ki és befedi a 6a részével a tömb alsó, vízszintes felületét, hanem azt közrefogja, még négy függőleges 6b falrésszel is, melyeknek magassága 10 cm-t érhet el. A feszültségesés ily módon 0,14—0,15 voltra csökkenthető. Az áramkivezető vagy áraimbevezető 5 rudak' általában kovácsolható, lágy Martin-acélból készülnek, melyek szakítószilárdsága 45 kg, 30% nyúlás mellett. Ezeket,a rudakat sajtóban egyengetjük, hogy gyakorlatilag egyenesekké váljanak. Ha négy­szögletes hasábokról van szó, szükséges, hogy ezeknek ne legyenek torzulásai, mert ez esetben az öntöttvas beöntésekor hibás kiterjedésük hát­rányos lehet a jó kapcsolat szempontjából1 és a széntömbök repedését is okozhatja. Az olvasztótégely femekének további jó felépí­tése szempontjából kívánatos, hogy a felülete­ken megengedhető síktól való eltérés ne haladja meg az 1,5 mm-t méterenként, de, ez a feltétel magának a bekötésnek a szempontjából' nem elengedhetetlen. A vasból vagy vörösrézből készült vezetőrúd ama részét, amely a bekötés fémjéval érintkezni fog, homokfúvóval, pl. szárazon tisztíthatjuk és érdesíthetjük, vagy pedig előnyösen leköszörül­hetjük olymódon, ,hogy az oxid miinden nyo­mától megszabadulhasson. E résznek a felhasz­nálás pillanatában nem szabad sem nedvesnek, sem zsírosnak lennie. Ezzel szemben nem hát­rányos, ha ez a rész érdes, és ha előzőleg (ami azonban nem mellőzhetetlen), forgácsoló meg­munkálásnak lett alávetve és késnyomokat mu­tat. Előnyösnek mutatkozott a széntömbök felhe­vítése, a kötés véghezvitele előtt. Legjobb evé­gett a tömböket kemencébe helyezni, úgyhogy azok minden felületükön egyformán hevítődje­nek; ennek hiányában megelégedhetünk mind­össze a csatornázott felület felhevítésével is. Kb. 50' cm oldalhosszúságú, kockaalakú töm­bök esetén 80 C°-os hőmérséklet a felületi öve­zetekben elegendőnek tekinthető. A tömbök előhevítése nem feltétlenül paran­csoló szükségesség és gyakorlott személyzet sikeresen elvégzi a hideg tömbök bekötését is, feltéve, hogy azok nedvességtől mentesek, de mindamellett az ilyen előhevítés előnyös, A fentebb említett félig foszforos, öntöttvas olvadáspontja kb. 1150 C°. Mindamellett célszerű ezt az öntöttvasat olyan hőfokra hevíteni, hogy az öntővedrefcre való ki­ürítés és az öntővedreknek a bekötés munfca­- helyére való vitele után a rudakra való ráöntés­kor a kiömlő fém hőmérséklete 1200 és 1300 C° között legyen. Ez a hőmérséklet biztosítja az ömledék kellő folyósságát a bekötés jó keresz­tülviteléhez. Mindamellett felesleges és veszélyes az öm­ledéket sokkal magasabb hőfokra hevíteni, mert ez túlfokozná a széntömbre kifejtett, máris igen erős, termikus igénybevételt. Nyilvánvaló, hogy a folyékony öntettvasat igen alaposan és többízben le kell salakozni be­öntés előtt. Megelégedhetünk azzal, hogy az árambeve­zető vagy kivezető rudakat sütőkben 100 C° alatti, vagyis néhányszor 10 C°-os hőmérsék­leten szárítsuk, de nem ajánlatos a hevítést fo­kozni, mert ezzel a felületek oxidációjának a le­hetősége növekednék, -amely felületeknek, amint fentebb említettük, tökéletesen tisztáknak kell lenniök. « A 8. ábra példaképen egy fémrúdnak három 500, 600 mm-es oldalhosszúságú tömbbe való bekötésére előnyösen alkalmazható berendezést szemléltet. A 4 széntömbök, melyek a földre vannak ál­lítva, úgyhogy a 7 rögzítőcsatornáik felfelé néz­nek, sorba vannak állítva szükség szerint az 5 rúd behelyezése végett. E két végén két 8 bakra van támasztva, amelyek olyan alkalmas magas­ságban tartják, hogy a tömbök valamennyi 7 csatornáján áthalad. Igen fontos dolog, hogy az 5 rúd nem berögzített végei szabadon, tágul­hassanak ki. Következéskép nem célszerű azo­kat megrögzíteni csavarokkal, élekkel vagy sze­gekkel. Abban az esetben, ha több 4 tömb 7 csator­nájába beöntött, vízszintes rúdról van szó, a tömbök között 9 megtámasztó- és kapcsolószer­veket rendezünk el, avégett, hogy az ömledék vakmennyi tömb 7 csatornáját kitölthesse, de ne ömöljön át az egyik csatornából a másikba. Tehát arról van szó, hogy az öntöttvasban kiterjedési hézagokat létesítsünk. A tömbök együttesét 10 öntőkerettel kapcsoljuk össze. Ezután a fentebb említett hőmérsékleti és tisz­títási előírásokra ügyelve, az öntöttvasat be­önt jük. Ha ugyanazon az 5 rúdon három tömb van, a három 4 tömböt egyeidejűleg kötjük be, három öntőmunkás csoportot állítva munkába. El kell kerülni, hogy az öntöttvas-sugár köz­vetlenül a rudat érje, vagy pedig, hogy a kötés­nek állandóan ugyanarra a helyére irányuljon és evégett a sugarat mozgatjuk a tömbök és a rúd között, olymódon, hogy elkerüljük a veszé­lyes, helyi felmelegedéseket. Amint a kötés felü­lete a megszilárdulás kezdetét mutatja, sietni kell azt megszabadítani mindentől, ami á gyors hülést akadályozná. (Eltávolítjuk tehát az az­besztből és homokból készült 9 közlemezeket, a 10 öntőkeretet azonnal leszereljük és így to­vább.) Kívánatos még a kalóriák mozgó levegő­vel való lehető leggyorsabb eltávolítása is, hogy ezzel bizonyos főkig csökkentsük a melegnek a tömb által való felvételét és ezzel lecsökkentsük a repedlezés valószínűségét. A belső feszültsé­geket előidéző kiterjedési korlátozások elkerü­lése végett célszerű szabad játékot hagyni min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom