141144. lajstromszámú szabadalom • Hevített elektrolizáló cella tökéletesített alsórészű olvasztótégellyel
4 141144. dennemű kiterjedés szempontjából, mégpedig nem csupám a rúd kiterjedésére, hanem maguknak «a tömböknek a kiterjedésére is, amelyeket esetleg nem is szorítunk be tovább például egy merev öntőkeretbe, mint éppen csak a beöntéshez szükséges időre. Végső elővigyázatosságképen összeerősített rudakból és tömbökből álló együttesek az előtt való kezelését el keli kerülni, mielőtt azok nem hűltek ki kellőképen és ennek megfelelően célszerű ezzel a berögzítés után több óráig, célszerűen más napig, várni. A 6. ábra szerinti bekötés megvalósítása végett előnyösnek bizonyult három fokozatban dolgozni, amint azt a 10. ábrán1 jeleztük. A bekötés első 11 részének kialakítása végett a 7 csatornát mindenekelőtt a tömb vízszintes homlokfelületének szintjéig töltjük meg és ezt a műveletet a 8. ábrával kapcsolatban ismertetett felszerelő munkahelyen foganatosítjuk. A bekötés második 12 részét magában a cellában a helyszínen öntjük be, amikor is az aljzat tűzálló bélését használjuk öntőformaiként. A harmadik 13 részt természetesen ugyancsak a helyszínen öntjük. A 10. ábra mutatja egy alumí* niumkemence katódiarészének szerelését, vázlatosan, a 6. ábrának megfelelő fajtájú bekötéssel. A tömbök öntöttvas-kötésének 11, 12 és 13 részei a kapcsolódási helyeken kellőképen összeforradnak. A bekötés egymást követő műveleteit akkora időköz különíti el célszerűen egymástól, hogy a tömbökből és rudakból álló együttes a környezetéhez hasonló hőmérsékletű legyen. Mindamellett lehetséges volt a 11 és 12 részeket az öntödében magában is kiönteni, amikor is a 12 részhez öntőformát használtunk. A fentebb ismertetett eljárás az áramkivezető vagy árambevezető rudaknak olyan szémtömbökbe való bekötésére alkalmas, melyeknek méretei nem' haladják meg a 600 mm-t. Régen lemondtak arról, hogy fűtött, elektrolizáló cellák vagy elektrometallurgiai kemencék olvasztótégelyének fenekét alkotó olyan széntömbökbe,, melyeknél a bekötés hossza 5001 —600 mm nagyságrendűnél nagyobb, öntöttvassal, vagy pedig bronzzal kössenek be áramvezető rudakat. Valóban az első kísérletek kudarcba fulladtak, mert a tömbök megrepedeztek, vagy eltörtek és használhatatlanokká váltak, holott méreteik folytán igen költségesek voltak. A jelen eljárás lehetővé teszi, hogy biztonságosan megvalósítsuk a hosszú tömbök vízszintes rudakkal való összekötését és hogy ekként olyan olvasztótégely-fenekeket hozzunk létre, melyeknek élettartama, valamint feszültségesés szempontjából ugyanazok a jellegzetességeik, mint a rövidebb tömbökből összeállított fenekeknek. Azt találtuk, hogy az előző kudarcok oka abban rejlett, hogy alábecsülték azokat az elő-, vigyázatossági intézkedéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy csökkentsék a hőigénbevételnek a tömbökre gyakorolt, meg nem engedhető befolyását, valamint a rudaknak ós az öntöttvasnak kiterjedését és összehúzódását. Felismertük, hogy a tömbökben jelentkező feszültségek csökkentése végett előnyösnek bizonyul: . . a bekötést részletekben beönteni; 2—3 cm nagyságrendű szélességű közről gondoskodni az egyes részöntések között; ezeket a részöntéseket előre meghatározott időközökben és sorrendben önteni; szabályozni a kalóriák eltávolítását, végül gondoskodni az áramkivezető, illetve árambevezető rudakat befogadó terek oldalfelületeinek szabályos körvonaláról és a falak kielégítő simaságáról. Az alábbiakban példaképen, a 9. ábrára utalással egy 1500X500 mm-es tömb berögzítését ismertetjük. A bekötés összes előkészítő műveletei ugyanazok, mint az alapvető eljárásnál: a tömb előmelegítése, a rúd tisztítása és a pontosan meghatározott minőségű öntöttvas megömlesztése. Miután a 4 tömböt úgy fordítottuk fel, hogy 7 csatornája felfelé néz és az 5 rudat központosán beállítottuk, azt a teret, melybe az öntöttvasat beöntjük, megfelelő eszközökkel három részre osztjuk. Ez a három részre osztás a hőkiterjedési 14 hézagokkal lehetővé teszi a bekö-~ tés egyik eleméről a másikra való hőátvieteluek lassítását és lehetővé teszi az öntöttvas számára a kiterjedést, ha azt üzem közben 900 C° nagyságrendű hőmérsékletre hevítjük. A bekötés valamennyi részletét külön-külön öntjük, közöttük több órai időközzel, úgyhogy a folyékony öntöttvassal történő kalória-bevitel három részletben történik, ami a széntömb magatartása és a rúd kiterjedése szempontjából kedvező körülmény. A beöntés sorrendja maga sem mellékes, mert azt találtuk, hogy legelőnyösebb, ha a 15 középső rész bekötésével kezdjük a műveletet. Magától értetődik, hogy a hőkicseréléseket és a kiterjedési törekvéseket ezáltal gondosan megakadályozzuk. Amint a fém megszilárdult, megsemmisítjük azt az éket, amely a kiöntött .bekötést szomszédjától elkülöníti avégett, hogy a kihűlést megkönnyítsük, amit gyorsíthatunk azzal is, hogy az ekként szabaddá tett hézagban gyenge légáramot keringtetünk. Kb. egy óra eltelte után előnyös hőszigetelősapkákkal védeni a még be nem kötött szakaszokat, úgyhogy azok egész tömegükben lassan felmelegedjenek. Egy bizonyos idővel ezután teljessé tesszük a széntömbnek a túl gyors lehűlés elleni védelmét, akként, hogy a még eddig be nem fedett részt is befedjük: mimellett ezeket az elővigyázatossági rendszabályokat csupán csak az arra való törekvés szabja meg, hogy lehetőleg meleg, vagyis kb. 40 és 80 C° közötti hőmérsékletű tömb álljon rendelkezésünkre abban a pillanatban, amikor a második szakasz kiöntéséhez hozzáfogunk. Ilymódon biztosak lehetünk abban, hogy nem lesz lecsapódási nedvesség
