140930. lajstromszámú szabadalom • Azonos irányban sodrott fonalakból álló göndörödésmentes textilszövedék és eljárás annak előállítására

140930. Ä magukat duzzasztja és kocsonyásítja (zsaletinizálja). Ha e vegyszert semlegesítik vagy kilúgozzák, a cellulóza újból kicsapódik és a fonalak vagy cellulózarostjaik többé vagy keyésbbé összetapadnak és az egész anyag1

jellegzetesen megkeményedik, bár nem szükségképen egyformán mindkét irányban. Minthogy a keményítő közeg ebben az esetben maga a cellulóza, ez akeményítési mód általában a legjobb, amennyiben mosásállóságról van szó. Ilyen „ömlesztő"'szerekként igen tekintélyes számú ismert és a textiliparban használt vegyszer áll rendelkezésre erre a célra, így pl. pamutáruk kezelésére cinkklorid vagy más ömlesztő szerek, mint például a rézoxidammonium (réztetraminhidroxid) vagy kénsav, használható. Más példák a kevert savak (salétromsav és kénsav), a foszforsav, nátronlúg oldat —10 C° hőmérsékleten, alciumtiocianát és mások. Természetesen nem szabad erősen alkalikus ömlesztőszert használni olyan anyagoknál, melyek gyapjú vagy kazeingyapjú (Aralac) típusú rostokat tartalmaznak. Ömlesztőszereknek a cellulózarostokra, mint pl. mosott pamutra és műselyemre gyakorolt hatása a szövetkikészítő iparban jól ismert és azt az iparban duzzasztás", ömlesztés, zselatinozás vagy pergamentezés néven említik, de azt itt általában ömlesztésnek nevezzük. Az e különböző szerek használatánál követett módszerek vagy eljárások eltérőek, de a körülményeket minden egyes esetre alaposan kidolgozták és azok jól ismertek a szakmában járatosak előtt. így pl. a cinkkloriddal ömlesztett cellulóza-anyagokat' "a kezelésnek több órán át teszik ki, míg a kénsavval kezelt cellulózaösszetételű árukat csupán pár másodpercig kezelik. A cellulózarostokat, valamint cellulózafonalakat tartalmazó anyagok keményítése végett elérni kívánt hatás a kezelések mindhárom típusánál egy összetett duzzasztó és felületes oldó hatás, mely a rostoknak bizonyos fokú összetapadását eredményezi. Közönséges textilanyagok esetében az egyes fonalak arra törekszenek, hogy bizonyos mértékben kicsavarodjanak. Ha az anyag vízzel nedyesítődött és a fonalak ennek következtében megduzzadtak, vagy azokat valiamely más folyékony közeg megduzzasztotta, a fonalaknak a kisodródásra való törekvése, növekszik. Ha a közönséges fonalak átmérője csökkenni tudna, e fonalak kisodródásra való törekvése hasonlóképen csökkenne, és oly mértékben is lecsökkenhetne, hogy a fonalak ténylegesen szorosabbra igyekeznének sodródni. Ez az^oka annak, hogy a textiláruban a duzzasztott és keményített fonalak a száradás és az ezzel járó átmérőcsökkenés következtében szorosabbra igyekeznek sodródni. A fonalak rostjai egymáshoz vannak tapadva, úgyhogy azok „egyszálat" („monofilament") közelítik meg. Az ilyen öszszeragadt fonálban hüvelyenként két vagy három sodrat számottevő csavarást (torziót) okoz, míg a közönséges lágy pamultfonalakban hüvelyenként két vagy három sodrat nem idéz elő észrevehető csavaró (torziós) erőt. Ha a fonalat, pl. cimtókloriddal megömilesztjük, ez a cinkklorid hatására megduzzad (mikor is kisodródási hajlama erősen megnövekszik), ezután a cinkkloridot kilúgozzuk, aminek következtében a fonalak egy bizonyos fokig duzzadt állapotban összeragadnak és megszilárdulnak (miközben — ahogy a cinkkloridot eltávolítjuk — a fonal duzzadása fokozatosan csökken), és végül amikor a fonalat megszárítottuk, annak tényleges átmérője számottevően lecsökken. Ez alatt a száradási folyamat alatt következik be, hogy a fonal kisodródási hajlama eltűnik és a fonálnak szorosabbra sodródá'sra való törekvése jelentkezik, amely utóbbi törekvés, az összetapadás folytán sokkal erősebb, mint az előző. A göndörödés megfordulásának, illetőleg a sodródási törekvés megfordulásának ez a fajtája láthatóan bekövetkezik, valahányszor a fonál először (akár az oldat vize, akár a kondenzálódás vize révén) megduzzad, majd keményedik, illetőleg összetapad, végül pedig száradás folyamán tömörödik, ahol „tömörödlésen" azt értjük, hogy a fonal átmérője csökken, mimellett sűrűsége növekszik. A fentebb említett elvek és matematikai egyenlet alkalmazása céljából az ekként duzzasztott és keményített fonalak sodratirányát a szorosabbra sodródás irányában kell figyelembe venni. Ha a keményítés azonban duzzadás nélkül történik, az így keményített fonalak ugyanabban az irányban fognak kicsavarodni, mint a keményítős előtt. Különböző keményített anyagok készíthetők, melyek a láncbán vagy a vetülékben, vagy mindkettőben számottevő mennyiségben olyan fonalakat is tartalmaznak, melyek nem lettek duzzasztva és akként keményítve, hogy fordított göndörödést okozzanak (szorosabbra sodródó fonalak); mimellett az ilyen anyagokban úgy a lánc, mint a vetülék 20%, 'vagy ennél több duzzasztott és keményített fonalat tartalmaz, melyeknek fordított anyag-göndörítő hatását általában a fentebbiekkel összhangban kiegyenlítettük. Az ilyen esetekben a nem így keményített fonalak viszonylagos mennyisége (csakúgy, mint sodratirányuk), mint jelentéktelen, nyugodtan figyelmen kívül hagyható, tekinT tettel a göndörítésre kifejtett, az azonos sodratirányú duzzasztott és keményített lánc- és vetülékfonalak hangsúlyozott és igen nagyon sokkal nagyobb göndörítő hatásához képest viszonylag elhanyagolható hatásukra. Hasonlóképen, ha pl. mintázati hatás elérése végett, csupán kevés (a domináló) azonos sodratirányú lánc- és vetülékfonalakkal) ellentétbe sodratirányú, lágy fonalat iktatnak be, ezek elhanyagolhatók, minthogy az egyenletet számottevően nem zavarják meg. A jelen találmány gyakorlati megvalósításánál lényeges, hogy olyan láncfonalakat és Jetülékfonalakat alkalmazzunk, melyeiket egyöntetű kártolt huzatból nagy pontossággal meghatározott finomságra és sodrattényezővel fonunk és azokat úgy szőjjük meg, hogy az anyagpálya valamennyi felületrészének felépítése pontosan egyöntetű legyen, minthogy ezektől a tényezőktől és egymáshoz való viszonyuktól függ, hogy az eredményt elérjük-e. Ismeretes, hogy még a