140815. lajstromszámú szabadalom • Berendezés olyan jelek vételére, amelyeket egymást követő, változó időtartamú impulzusokkal modulált vivőrezgés segélyével visznek át
Megjelent 1951. évi december hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS ; 140815. SZÁM. 21/a4 , 21—35. OSZTÁLY. — P-10960. ALAPSZÁM. Berendezés olyan jeleik vételére, amelyeket egymást követő, változó időtartamú impulzusokkal modulált vivőrezgés segélyével visznek át. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven (Németalföld). A bejelentés napja: 1944. február 16. Németalföldi elsőbbsége: 1942. november 25. (A 41.700/1948. Ip. M. sz. rendelet; 1. §-a alapján.) A találmány berendezés olyan jelek, különösen változó intenzitású villamos áramok vételére, amelyeket egymást követő, változói időtartamú impulzusokkal modlulált vivőrezgés segélyével visznek át. Különféle rendszerek ismeretesek már, amelyekbein jelek átvitelére változó időtartamú impulzusokat használnak. A mellékelt rajz 1. ábráján ilyen impulzusoknak néhány ismert fajtája látható. Az la. ábrán látható görbe átviendő szinuszvonalú rezgésnek egy részét tünteti fel. Az lb. és le. ábrák az e célra használandó impulzusokat tüntetik fel. Ez impulzusok frekvenciája állandó, de az időtartamuk az átviendő jel pillanatnyi értékétől függően változik. Az lb. ábra szerint az egyes impulzusok középvonalait állandó időközök választják el egymástól, az le. ábra szerint pedig az egyes impulzusok kezdetei között mért időközök állandók. Az lb. ábrán látható féleségű impulzusokkal modulált rezgések vételénél ismeretes már határoló alkalmazásía a jel és zavar közötti viszony megjavítására ama viszonyhoz képest, mely amplitúdóban modulált vivőrezgés vételénél érhető el. A gyakorlatban azonban ezek a rendszerek nem kerültek alkalmazásra, mert a jelzett előny mellett az a hátrány is mutatkozik, hogy az illető impulzusok kiküldéséhez szükséges sávszélesség lényeglesen nagyobb, mint amekkora amplitúdóban modulált vivőrezgéshez szükséges. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy határolóval csak a vivőrezgésimpulzusok tartama alatt jelentkező zavarok küszöbölhetők ki, de a vivőrezgésimpulzusok közötti időközökben jelentkező zavarokat a határoló majdnem gyengítetlenül átengedi. A találmány értelmében ezeket a zavarokat is, amennyiben amplitúdójuk lényegesen kisebb, mint a vett vivőhullámimpulzusok amplitúdója, majdnem tökéletesen elfojtjuk akként, hogy határolóval együttesen oly készüléket alkalmazunk, amely csak meghatározott küszöbértéknél nagyobb amplitúdójú impulzusokat enged a visszaadásban érvényesülni. Ilymódon a jelzavar-viszonynafc a sávszélesség négyzetgyökével arányos javulását érjük el. Ez a javulás az ismert amplitúdóban való moduláláshoz képest akkora, hogy a nagy sávszélesség hátrányát háttérbe szorítja. A szintén ismert frekvenciában való moduláláshoz képest, amikor a kiküldött frekvencia változik az átviendő jel pillanatnyi értéke szerint, amely rendszerhez ugyancsak nagy sáv-1 szélesség szükséges, a találmány szerint alkalmazott rendszereiknek az az előnye, hogy az adókészülék, amely frekvenciában modulált rezgések kisugárzásaikor szakadatlanul teljes terheléssel működik, impulzusokkal modulált vivőrezgés kisugárzásakor az impulzusok kisugárzása folyamán jelentős mértékben túlterhelhető. Az utóbbi esetben tehát meghatározott közepes teljesítményű adókészülékkel nagyobb -amplitúdójú vivőhullámimpulzusok sugározhatók ki, mint amekkora szakadatlan terhelés esetén az amplitúdó csúcsértéke. A kisugárzott impulzusoknak e nagyobb amplitúdójával a következő előny jár együtt. Frekvenciában való modulálás esetén eltűnik, a nagyobb zavarmentességnek az amplitúdóban való moduláláshoz képest mutatkozó előnye, mihelyt a vevőkészülékben jelentkező zavarok amplitúdója megközelíti a vett rezgések amplitúdóját. Ugyanez ff 11 ugyian a találmány szerint alkalmazott rendszerekre is; minthogy azonban ezeknél a vivőhullámimpulzusofc amplitúdója azonos közepes teljesítményű adókészülék ese*v
