140815. lajstromszámú szabadalom • Berendezés olyan jelek vételére, amelyeket egymást követő, változó időtartamú impulzusokkal modulált vivőrezgés segélyével visznek át

140815 tén nagyobb, csak arányosan erősebb zavarnak lehet zavaró hatása. Ez annál inkább így van, minél rövidebb a vivőhullámimpulzusoik: időtar­tama az impulzusok közötti időközökhöz képest, mert annál nagyobb lehet a meghatározott kö­zepes teljesítményű adióval kisugározható vivő­hullámimpulzusok amplitúdója. A mellékelt rajz 2. ábráján a találmánybeli berendezés kiviteli alakja látható az lb. és le. ábrákon feltüntetett féleségű impulzusokkal mo­dulált vivőrezgés vételére. Ebben a kiviteli alakban az 1 antennával felfogott nagyfrekvenciájú vivőimpulzusokat nagyfrekvenciájú 2 erősítőbe vezetjük, amely­hez 3 keverőfokozat, 4 középfrekvenciaerősítő és 5 detektor kaszkád-kapcsolásban csatlako­zik. A példakép feltüntetett 6 dióda-detektor megakadályozza, hogy meghatározott küszöb­értéknél kisebb amplitúdójú impulzusok a visz­szaadásban érvényesüljenek. E célból a 6 dió­dának 7 feszültségforrástól eredő negatív elő­feszültsége van. A dióda kimeneti feszültsége 9 kondenzátorral áthidalt 8 kimeneti ellenálláson jelentkezik. A 8 ellenálláson azonban csak akkor jelentkezik egyenirányítóit feszültség, ha a dió­dához 10 körön át vezetett egyenirányítandó rezgések amplitúdója a 7 feszültségforrás meg­szabta küszöbértéknél nagyobb. A 6 dióda 8 ki­meneti ellenállásán: impul'zusalakban jelentkező feszültség, amelyben tehát az impulzusok kö­zött jelentkező ama zavarok, melyeknek ampli­túdója kisebb, mint a 7 feszültségforrás meg­szabta -küszöbérték, el vannak fojtva, az im­pulzusok negatív polaritása esetén kisfrekven­ciájú 11 erősítőcső. rácsára jut, amelynek1 hatá­roló hatása van. Amíg az egyénirányítandó rez­gések amplitúdója a küszöbértéknél kisebb, a 11 cső rácselőfészültségét" a 7 feszültségforrás szabja meg. E feszültség olyan, hogy all cső anódakörében anódáram folyik. Ha az ampli­túdó a küszöbértéket meghaladja, akkor a 11 cső negatív előfeszültsége a 8 ellenállásban való feszültségveszteség folytán növekedik, míg csak a dióda kimeneti feszültségének meghatározott értékénél all cső már nem enged át áramot és az anódáram elfojtódik. Ennek következménye­kép a 11 határolócső 12 kimeneti ellenállásán átfolyó áramamplitudója bizonyos értékre kor­látozódik, minek következtében a vett rezgések amplitúdóját torzító zavarok elfojtódnak. Ali cső kimeneti körében folyó áramok, me­lyeiknek görbéje az ábrán látható, a 11 cső ki­meneti 12 ellenállásában megfelelő feszültség­veszteséget idéznek elő; ezt a feszültséget, eset­leg további erősítő fokozatokon át, 13 szűrőbe vezetjük. Ez a szűrő az impulzusfrekvenciát ki­szűri. A szűrő kimeneti feszültsége adja azután a kívánt jelet, melyet fogyasztókészülékbe, pl. 14 hangszóróba vezethettünk. A szűrőt előnyö­sen transzformátor' alkotja, amely a vevő vég­erősítőjét a hangszóróhoz csatolja. A hangszó­rót úgy is szerkeszthetjük, hogy az végezze a szűrést. A szűrőnek a vevő végső fokozata mögött való elrendezése azzal az előnnyel jár, hogy a végerősítő csakis impulzusalakú feszültségek erősítését végzi, minek következtében, ha ez a cső a karakterisztika görbe részén is dolgozik, megváltoztatja ugyan az impulzusalakú feszült­ség amplitúdóját, de a vett jelet, melyét az im­pulzusok időtartama szab meg, nem vagy alig torzítja. A leírt kiviteli alakban a küszöbérték a vett rezgések amplitúdójától függetlenül állandó'. Esetleges sorvadási (fading) jelenségeikre való tekintettel azonban kívánatos lehet a közepes vevőerősséggel változó küszöbérték alikalma­mazása; ez esetben ugyancsak kívánatos lehet, hogy az az amplitúdó, amelyre a vett impulzu­sok határolódnak, a vett vivőhullámimpulzusok közepes erősségétől függjön. Előnyösen azon­ban önműködő szabályozást alkalmazunk a kü­szöbértékes készülékbe és a! határolóba vezetett impulzusok középerősségének állandó értéken tartására. Ez esetben az a két érték, amelyre ezeket az impulzusokat határoljuk, állandó le­het. A leírt kiviteli alaknál tehát előnyösnek mutatkozik a detektort megelőző erősítő foko­zatok erősítését a vett vivőhullámimpulzusok középértékétől függően önműködően szabályozó berendezés alkalmazása. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés olyan jelek vételére, amelyeiket egymást követő, változó időtartamú impulzu­sokkal modulált vivőrezgés segélyével visznek át, jellemezve határolóval együttesen alkalma­zott oly készülékkel, amely csak meghatározott küszöbértéknél nagyobb amplitúdójú impulzuso­kat enged a visszaadásban érvényesülni. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melyre az jellemző, hogy az említett kü­szöbérték és az az érték, melyre a vett impul­zusok erőssége határolódlik, a vett vivőhullám­impulzusok közepes amplitúdójától függ. 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melyre az jellemző, hogy a határolt és a küszöbértélkes készüléket megelőző fokozatok legalább egyikében az említett készülékbe veze­tett impulzusalakú feszültséget önműködően ' szabályozó berendezés van. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti beren­dezésnek az impulzusfrevenciát elfojtó szűrővel felszerelt kiviteli alakja, melyre az jellemző, hogy a szűrő a végerősítő fokozat kimeneti körébe, e fokozat és a visszaadókészülék közé van iktatva. 1 rajzilap-meliléldetteli A kiadásért fele! a Tervgazdasági Könyvkiadó vezetője. Újpesti nyomda. — 4516. — Fv. a nyomda igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom