140646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mellékvesekéreg-hormon hatású anyagok előállítására

14064« 3 kiindulási anyagként, a VI, VII és VIII képletek szerinti vegyületeket többnyire részben oly anyagokként kapjuk, melyek a 11 szénatomon äciloxicsoportot hordanak. Ha a karbo-benzoxi^észterböl indulunk ki, az észiercsoport a VIII képlet szerinti vegyület hidrogénezésekor lehasltódtk., Ha a Xl-es trlketovegyUletből indulunk ki, az ismert XIV vegyület és e vegyületből a XV képletű korítkoszteron és ennek észterei nyerhetők teljes hidrogőnezéssel és az ekként a 3 szénatomon kapott hidroxilcsoport oxidálásával Oppenauer módszere szerint. Eléggé meglepően, ez lehetetlennek mutatkozik, ha a XI képletű vegyület helyett a IX képletű vegyületet oxidáljuk, közvetlenül Oppenauer szerint. Valószínűleg az utóbb emiitett vegyületben a 11 szénatomon a hidroxilcsoport «C-konfigurációban áll, íördiíva, mint a kortikoszteronban, ahol ez ä hidroxilcsoport ß -konfigurációban van bekötve. Másrészt az is lehetséges, hogy a V!II vegyületet először krómsavval dehidrogénezzük, ami a XVI vegyülethez vezet, mely ismét a XIV vegyületté alakítható át teljes hidrogénezéssel és a kettőskötéstelitésével, a ketoesoportok hidroxtlcsoportokká való átalakításával és így a XIII vegyület keletkezésével, majd Oppenauer szerinti, ezt követő oxtdálással. 1. Bél da 1 g szarmentqgenint fo. p. 265 G°J forró etilacetátba viszünk be, mig az egész éppen íeloldódott; ezután az oldatot gyorsan -60 C°-ra hűtjük le és 20 percen át száraz ózónt tartalmazó oxigént, kb. 4 l/2# ózonnal vezetünk át rajta, összesen kb. 400 em^-t. A kékes, Ibolyás oldatot további 20 percig hagyjuk állni -80 C°-on, amely'időtartam alatt a színnek nem szabad eltűnnie. Ezután vákuumban' bepároljuk. Az egész művelet alatt különös gondot kell fordítani arra* hogy a szennyezéseket, különösen a gumiporból eredő szennyezéseket elkerüljük. Rázás közben 10 cm^ jégecetet és fokozatosan cinkport adunk hozzá. Hő fejlődik és külső hűiőssel a hőmérsékletet kb, 30-35 C° között tartjuk. Amikor az oldat egy cseppje nem ad szinreakctót, káliumjodtdkéményitő-paplrcslkon, az oldatot leszűrjük, kloroformmal kivonatoljuk és, a kivonatot vákuumban bepároljuk. A marádékot kloroformban felvesszük és néhányszor jéghideg vízzel, nátriumkarbonát, hideg oldatával és mégegyszer igen kevés jéghideg vízzel kimossuk vízmentes natriumszulíát felett szárítjuk és bepároljuk. Színtelen gyanta marad vissza (0,91-1 g) melynek ezüstdiamin alkállás oldalára erős redukáló hatása van, vagyis a glioxilsavas észter (V képlet). Ezt az észten 20 orr etanolban feloldjuk és l/2 órán át 1 cm^ tömény sósav hozzáadása után, vlsszafolyatás mellett forraljuk. Ezután 10 cm*-* vizet adunk hozzá, az alkoholt vákuumban bepároljuk és azután az oldatot további 10 percre 70°-os hőmérsékletre hevítjük, lehűtjük és kloroformmal Ismételten kirázzuk. A klór of ormos oldatot kállumblkarbonát - oldattal 0 C° hőmérsékleten többször kimossuk, megszárítjuk és vákuumban szilárdan bepároljuk, mikor is kb. 0,7 g sárgásán üveges tömeg marad vissza (VII nyers termék). Részleges acetilezés következik a tömegnek 2-3 cmJ ab szolút dloxánban való feloldása, 0,4 cm piridin, valamint -20 C° hőmérsékletre való lehűtés*után 0.29 cm ecetsav-anhidrid hozzáadása utján. Az oldatot nedvesség kizárásával 1 órán át -20 c°-on állni hagyjuk, ezután 16-24 órán át4

0 C hőmérsékleten és végül 1 órán át 15-20 C°~ hőmérsékleten. Szokásos kezelés 'után 0,8 g nyers monoacetátot kapunk (VIII képlet). Ezt az anyagot 10 cm legtisztább jégécetben feloldjuk. Katallzátormérgek kiküszöbölése végett ezt az oldatot aktiv szénen szűrjük, miután előzetesen ismételten mostuk forró vízzel és legtisztább jégecettel. Ezután 0,2 g platinaoxidot adunk hozzá és az oldatot hldrogénatmoszíérában mindaddig rázzuk, amig legalább is annyi gáz nyelődik el, amennyi 1 mol"2 hozzáadásához ős a használt katalaizáíor redukálásához szűteéges. Ezután szűrés és némi jégecettel való mosás következik, majd 0,4 g CrO,-nak 1 cm vízben és 8 cm jégecetben való oldatát adjuk hozzá. Ezután az oldatot 4 órán át 15-20 C°-on állni hagyjuk. Szabad krómsav vizsgálatára való próbáknak vetjük ezután alá (ez kők szint ad, ha némi vizes kénsavval és 10$-os hldrogénperoxldoldattal együtt éterhez adjuk), Ha szabad krómsav nem mutatható ki,,méé egy kevés CrO^ oldatot adunk hozzá és az oldatot még további 4 óráig állni hagyjuk, amíg a krómsav már éppen kimutatható. Ekkor'az anyagot vákuumban sürü folyadékká pároljuk be, némi vizet adunk hozzá és sok éterrel ki-