140500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalag vagy poralakú ragasztóanyag előállítására és ilyen ragasztóanyaggal előállított termékek

2 140500 összetevőket, vagyis egyrészt a karbamidot vagy tiokarbamidot és másrészt a. formaldehidet oly iiiolekuláris viszonyban alkalmazzuk, hogy I ü'.ol karbamidra, illetve tiokarbamidra 1-5 mol formaldehid jusson, Amennyiben a kondenzálási oldat nem volna már aniugyls semleges, a pM-értéket 7-re, vagy magasabbra kell beállítanunk, mielőtt azt a katalizátorral és védőanyaggal tovább kezeljük. A védő- vagy inaktiváló anyagokkal kapcsolatban alkalmas katalizátorok például gyenge savak-, mint az ecetsav, oxálsav, benzolsav, ítálsav, borkősav, és ezek sói, továbbá szervetlen savak savanyu sói, mint például az ammonszulíát, ammonfoszfát és a klórsav, valamint perklórsav sói, továbbá szerves vagy szervetlen savak észterei, ii.int például a dietiloxaláf, trifenilfoszfát. Használható védő, vagy inaktiváló anyagok a szerves, vagy szervetlen bázisok, mint például az ammóniák, hexán.etiléntetramln, alkáliföldfémhidroxidok, alkálihidroxidok, trietanolamín és hiürazin- vagy hidroxilaminszármazékok. Az emiitett inaktiváló anyagok a gyantaképző reakcióban részben résztvesznek, mint például az ammóniák, vagy hexameflléntetramin, részben pedig a reakció letolyására csupán jelenlétükkel kontaktanyagként vagy puíferanyagként hatnak, vagyis az aciditást és alkalitást szabályozzák, mint például a alkálihidroxidok. Kitűnt, hogy a ragasztóanyag tárolóképessége és megkeményodési sebessége tekintetében a legelőnyösebb tulajdonságokat akkor érhetjük el, ha a primer kondenzálási termékhez mindkét fajta anyagot együttesen adagoljuk, mégpedig a mindenkori körülményektől íilggő viszonyban akként, hogy ezek az adalékok a primer kondenzálási ; oldatban semleges, gyengén lúgos, vagy legfeljebb gyengén savas, 6-^8 pH-értékek •• közötti kémhatást idézzenek elő„ Kitűnt továbbá, hogy a semleges pont köriili egyensúly a ragasztófolyamat közben alkalmazott meleg Lehutása alatt megszűnik és hogy ennek Jelentősége van. E jelenség valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a védőanyagok a reakcióban teljesen vagy részben résztvesznek és a katalizátort mintegy csupán ezáltal teszik szabaddá. Ha például a kondenzálási oldathoz indikátortestéket adagolunk, enyvezés közben melegben igen erős savanyu +kémhatás keletkezését figyelhetjük meg, ámbár átitatás és szárítás közben a kémhatás senjeges volt és a ragasztóanyagban hónapokig semleges is maradt. A katalizátor és védőanyag helyes viszonyban való adae'olása esetében a ragasztóo anyagot magasabb, például 60 C fölötti hőmérsékleten szárithatjuk, mimeUett mindig ieliételezzük, hogy az impregnáló oldat kémhatása semleges, gyengén lúgos, vagy legfeljebb igen gyengén savas. Ugy találtuk továbbá, hogy az impregnáló oldat tartóssága a száraz ragasztóanyag, illetve a száraz szalag tartósságával nem azonos. Ekként például az impregnáló óidat a katalizátor és védőanyagok beadagolása után néhány hét múlva vissza nem alakithatóan megkocsonyásodhat, míg a belőle előállított száraz szalag hónapokig tartós. Kísérleti eredmények alapján e viselkedés magyarázata abban kereshető, hogy a kondenzálási reakció száraz állapotban való lefolyását a beadagolt anyagok oly inertekben gátolják, hogy az gyakorlatilag már nem jön- tekintetbe. A kondenzálás oldatot evégből oly mértékben szárítjuk be, hogy nedvessége kisebb legyen, mint 5%. Ezzel a rendszabállyal a kondenzálás továbbhaladását a katc.í,

'í.ator behatása alatt közönséges hőmérsékleten meggátoljuk, azonban az a sajtolási hőn.érsekiét behatása alatt újból megindulhat Kárbamid, illetve tiokarbamid és formaldehid alapú szárazülmek előállításánál eddig nehézségek mutatkoztak, mivel a kondenzálási termék a hordozóra való felszáradása után nedvszívó, ami a filmszalag feltekercselését használat előtt 'megnehezíti és általában alkalmazását lehetetlenné teszi. Kísérletek során kitűnt, hogy a nedvszívó tulajdonságokat egyes anyagoknak a kondenzálási oldatba való beadagolásával megszüntethetjük, amikoris egyidejűleg az anyag simulékonysága, folyékonysága és vizzel szembeni tartóssága tág határok közt szabályozható, Ehhez különösen oly anyagok alkalmasak, melyek a reakcióban résztvesznek, mint például a karbamid, tiokarbamid, m el amin, uretán és illetőleg vagy ezek származékai valamint a fenol, rezorcin, ciánamid, diciándiamid és illetőleg vagy az ilyen anyagoknak aldehidekkel alkotott kondenzálási termékei. Eljárhatunk akként is, hogy a kondenzálási oldatot először beszáradni hagyjak, majd ilyen anyagokat adunk hozzá. Kísérletek során kitűnt továbbá, hogy a primer kondenzálási termék kondenzálási fokának a ragasztóanyag, például ragasztó-