140450. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárcső, irányított elektronnyalábot létesítő egy vagy több elektródarendszerrel
- 1404% -elektróda közötti : '-válsághoz viszonyítva nagy legyen. E két elektródát rendszerint ugyancsak kisnyilásu rekeszték alkotja. Ennek az elektródakombinációnak azonban az irányt meghatározó hatása igén kicsiny, mert az elektródákat egymástól csekély távolságban kell elrendezni. Az eltérítő lemezeknek a nyaláb tengelyvonalához képest pontosan részarányosán kell elhelyezkedniük. Ez esetben lehetőleg nagy eltérítési érzékenységet kapunk, mert ekkor a lemezek közötti távolság lehetőleg kicsiny lehet. Azt a határt, ameddig ennek a távolságnak a csökkentésével mehetünk, a legnagyobb eltérítés határozza meg, amelyre a nyalábnak szüksége van, hogy a fényfoltot a képernyő sz'lein megjelentesse. A lemezeknek ekkor elektronokat a nyalábból gyakorlatilag még nem szabad elfcgniok, A lemezeknek a nyaláb tengelyvonalához képest részaránytaxan elhelyezkedése azt eredményezi, hogy a nyaláb az egyik irányban nagyobb szöggel térhet ki, mint az ellentétes irányban. Ez esetben azonban a nyalábot a lemezek egyik széle már elfogja, mielőtt a fényfolt a képernyő szélét elérte volna. Ezt- a hátrányt ugyan elháríthatjuk azzal, hogy a lemezek közötti távolságot nagyobbra szabjuk, ez a. rendszabály azonban az eltérítési érzékenység csökkenésével jár. Ez a hátrányos hatás különösen érvényesülhet azon a lemezpáron, melynek lemezeire a csőnek mérési célokra való alkalmazása esetén a mérendő feszültséget kapcsoljuk. Az eltéritőszervek elrendezésének pontatlanságai komolyabb hibákat eredményeznek olyan csövekben, amelyek egynél több elektródarendszert tartalmaznak, amelyek egyidejűleg létesítenek irányított elektronnyalábokat. Ezek a hibák értéktelenné tehetik azokat a mérési és összehasonlító eredményeket, amelyeket változó nagyságok esetében kaptunk, melyeket azután a különböző nyalábok segélyével a képernyőn reprodukálunk. A lemezeknek tehát a nyalábok tengelyvonalához képest részarányosán kell elhelyezkedniük és ezenkívül az ilyen csövekben gondoskodnunk kell arról, hogy az egyik lemezpár mindegyik rendszerben pontosan merőleges legyen arra vonalra, mely a nyalábot határoló rekesztékekben lévő nyílások középpontját egymással összeköti. A másik, a különböző rendszerek számára közösen kiala-* kitható lemezeknek ezzel a vonallal párhuzamosaknak kell lennie. Hí’ az utóbb említett lemezek kissé ferdén helyezkednek el, ez a vonalak kölcsönös távolságában csekély eltérést okoz ama vonalak^ ban, amelyek változó feszültségnek ezekre a lemezekre való kapcsolása folytán az ernyőn leiratnak, A vonalak azonban párhuzamosak maradnak. Ha viszont azok a lemezek, amelyek a nyalábokat a rekesztékek összekötővonalának irányában téritik el, vannak ehhez a vonal hoz képest ferdén elrendezve, úgy azok a vonalak, amelyek az eltéri tőfeszültségeknek e lemezpárokra való kapcsolásakor az ernyőn láthatóvá válnak, többé nem eének egybe. Ekkor már oldalirányú eltolódás jön létre anélkül, hogy a nyalábok egyikére ebben az irányban befolyást kifejtettünk volna. Nyilvánvaló, hogy ilyen eltérítés nem engedhető meg. Egy másik hiba, melynek folytába külön-külön nyalábok által felrajzolt ábrák egymáshoz képest elfordulnak, adódik azzal, hogy e lemezpárok középsikjai nem pontosan párhuzamosak, hanem egymássá. kicsiny szeget zárnak be. nKozépsik” kifejezésen itt a lemezpárok lemezei közötti ama sík értendő, melyhez viszo nyitva a lemezek részarányos elrendezésűek A találmány célja elektronsugárcsövek elektródarendszerei számára olyan szerkezeti javítás létesítése, melynek segélyével a megengedett toleranciákat a szereléskor könnyen lehet betartani, A találmány szerint a nyalábhatároló rekeszték és esetleg egy va^y
