140388. lajstromszámú szabadalom • Electron-kisütőszerkezet

- 14 - ' ' • • . mészetesen áramtól átjárt menetek *S'.•'helyettesithetik.. A 18. és 19. ábra továbbá olyan 11 szabályozó elektródát is mutat, amely­nek segitségével, különböző feszültségek bevezetésével, az elek­tronáram áramerősségét befolyásoláatluk» Amig az az elektromos mező, amely egyrészt az 5a, 5b, 5c stb. elektródák és másrészt a 3 elektróda között van, zérus értékű, az elektronok körpályái olyan vonal mentén tolódnak el, amely a 11=* const.mágneses tér-, erősséginek felél meg, amikoris pl. az elektroncsatorna olyan területén halad át, amelynek bizonyos mágneses térerőssége van. Ha áz 5 elektródák egyikének, pl. az 5c. elektródának feszültsé­gét megváltoztatjuk, elektromos mező keletkezik és az elektron­csatorna eltolódik. Ha a feszültségváltozás elegendő, az elek­tronáram, egészben vagy részben, a 4 üresjárási elektródától ugyanúgy tolódik el az 5c vagy 5b elektródához, amint azt a 7. ábra diagrammja szemlélteti.Ázelektronáramnak egyenlőtlen mág-r nesmezőben való tereléséhez nincs szükség elektromos mezőre az 5a,5b,5c stb. elektródák és ä 3 elektróda között, de az mind­amellett .jól felhasználható. A 3 elektródát esetleg el is hagy­hatjuk, az 1 kat-ód és a 2 anód között azonban mindig kell lennie elektronios mezőnek. A 20. és 21 ábra egy példát mutat az elektroncső­torna elterelésére 25 tekercsekkel előidézett•főmágnesmező helyi egyenlőtlenségeinek segitségével. Az 5a, 5b, 5c stb„, positiv elek­tródák és az 51a, 51b, 51c stb. negativ elektródák között elektro­mos mező van, mely az elektronáramot az 1 katódtői a 4 üresjárási elektródához tereli. A főmágnesmezőt, kivánt helyeken, 26a, 26b, 26c stb.helyi vezérlőtekercsekkel erősíthetjük vagy gyengithetjük, úgyhogy ekkor az elektronáram az ábrán fel - vagy lefelé elterelő­dik. A szóbanförgő kapcsolási vázlat azt mutatja, hogy áramot mind­egyik tekercspárban külön-külön, áramerősség és irány tekintetében, R26a >R 26V ^266 stto ellenállások segitségével, tetszésünk szerint* szabályozhatjuk, elvileg azonban lényegtelen, hogy az áram gerjesz­tése hogyan történik.Ha tehát pl. a 26c vezérlő tekercseket az Í26c áram olyan irányban járja át, hogy a 25 tekercsekkel előidézett fő­mágnesmező erősödik, akkor az elektronáram az iog« áram növekvő ér­tékeinél elsősorban a 4 elektródától az 5c elektródához tolódik el, az iog« áram magasabbra növekvő értékeinél pedig az 5d elektródá­hoz továbbtolódik. A folyamat elvileg ugyanaz, mint amelyet a 7«áb­ra diagramm alakban szemléltét, ha a Y^ feszültséget az 1 ér­áram ellenkező irányban lőfyik, kkor az elektronáram az 51c vagy folyik. '•.--. 4 A 20. és 21.ábra egyúttal 28 helyi gerrjesztőté­kercset is szemléltet, melynek segitségével a mágnesmezőt az 1 ka­tódból és 2 anódból álló elektronforrásban vagy ennek közelében mó­dosíthatjuk. Ekkor megváltozhatik áz elektroncsatorna és bősége és az elektronáram potenciálmagassága. Á 22. ábra a csőnek olyan foganatositási alakját tünteti fel, amely a 14. ábra szerintinek megfelel. A különbség az, hogy a két sorozat 6 és 7 vezérlő elektródát két sorozat 26 és 27 vezérlőtekercé helyettesíti. Az elektronáramot ugy irányitjuk a kivánt - pl. 5a - kont&ktelektródához, hogy a 25a segédtekercsen és mindegyik sorozat egyik vezérlő tekercsén, tehát az ábrázolt példában & 26a és 27a vezérlő tekercseken, gerjesztő áramot veze­tünk át. Ugyanebben a csőben az elektronáram befolyásolására ve­zérlő elektródák, szabályoz-ő elektródák és vezérlő tekercsek kom­binációit is alkalmazhatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom