140319. lajstromszámú szabadalom • Acélöntvények előállítására alkalmas öntőforma

140319 az öntvény nagyobb keresztmetszetű részeit egy­mással összekötő kisebb keresztmetszetű, tehát gyorsabb lehűlésre hajlamos öntvényrészeket be­fogadó formarészeket rossz hővezetőképességű, tehát a lehűlést késleltető homokmagokkal hatá­roljuk. A találmány további részleteit a rajzok kapcsán ismertetjük, amelyekben példaként az 1—9. áb­rákban acélöntésű szerkocsikerék készítéséhez, a 10—18. ábrákban acéldugattyú készítéséhez alkal­mas, találmány szerinti formát tüntettünk fel. Az 1. ábra a forma vasszekrényének kereszt­metszete, amelyben a forma fedelét felemelt hely­zetben tüntettük fel. A 2. ábra a fedeles formaszekrény felülnézete. A 3. ábra a magokkal felszerelt, kész forma ke­resztmetszete. A 4. ábra felülnézet, amelyben a forma fedelé­nek felét elhagytuk. Az 5—7. ábrák a formában alkalmazott egyik mag metszete, illetőleg oldal- és felülnézete. A 8. ábra a középütt elhelyezett mag oldalné­zete. A 9. ábra ugyanannak felülnézete. A 10. ábra egy másik forma szekrényének fede­lét metszetben. Ali. ábra a formaszekrény alsó részét metszet­ben mutatja. A 12. ábra a formaszekrény felülnézete. A 13. ábra a magokkal felszerelt forma kereszt­*• metszete. A 14. ábra a forma felülnézete. A 15—18. ábrák két különböző mag metszetét, valamint felülnézetét mutatják. Az 1. ábrában feltüntetett formaszekrénynek —20— alsó és —21 —• felső részé 'egymásra illeszt­hetők és az egymással való összekötést lehetővé tevő —23— füleik vannak. A formaszekrény belső üregét forgásfelületek határolják, melyek össze­ségükben közelítően, részben pontosan meg­felelnek az öntvény alakjának. A kész for­mát (3. ábra) a magoknak a formaszek­rényben való elhelyezésével állítjuk elő. Evégből .a felvett példában ai küllők számára való—24— üregeket tartalmazó —25— magokat készítet­tünk, melyeknek cikkalakjuk van, úgy, hogy a formának az agy és a kerékkoszorú közötti ré­szét teljesein kitöltik. Az öntvény agyának üregét a —26— mag tölti ki. —27— gyűrűalakú mag­betét, amely külső felületével a fedélben lévő —29— nyilast határoló —28— felületre, alsó ol­dalával, a —25— magokra fekszik. A —25— ma­gok és a központos —26— mag alsó vége között fekszik a —30— gyűrűs mag. A rajzban ponto­zott keresztmetszetű mind e magok a szokásos módon formahomokból készülnek. Az öntőüreg­nek a kerékkoszorút tartalmazó részét a külső, valamint az alsó és felső oldalon a vasszekrény belső felületei határolják. A példaként leírt forma ismertetett kialakítása következtében a koszorú gyorsan hűl, mert a le­hűlést a forma szomszédos vastömegei siettetik, viszont a küllők számára készült üregeket hatá­roló homoktömeg a küllők hűtését késlelteti, úgy­hogy a koszorú dermedése közben jelentkező zsu­gorodás folyamán folyós acél áramolhat a koszorú öntőüregébe és így a koszorúban szívódások nem keletkeznek. Ha az egész formát az ismert módon homokból készítenők, akkor a koszorú mentén több, előnyö­sen négy felöntést kellene alkalmazni, mert a kis­tömegű küllők hamarabb dermednének, mint a nagytömegű koszorú és így elzárnák a forma kö­zépső része és a koszorú közötti összekötő utat. A belső formaüreg leírt kialakítása mellett az öntvény lehűlése közben szabadon zsugorodhat, mert az öntvénnyel közvetilenűl érintkező fémes felületek fekvése olyan, hogy azok a zsugorodást nem gátolhatják, viszont a homokmagokban be­formázott küllők szintén szabadon zsugorodhat­nak. Az öntvény viszonylag nagy keresztmetszetű koszorúja teljes egészében a kokillát alkotó vas formaíészbein hűl. A formában használt magokat, illetőleg mag­szerű betéteket a szokásos módon magszekrénybe való döngöléssel állítjuk elő. A leírt kiviteli példánál a magok alakja olyan, hogy azok a formaszekrénybe egyszerűen berak­hatok. A második kiviteli példánál, amely dugäty­tyú öntésére alkalmas öntőforma, az elrendezés az első példáétól szükségképpen eltérő, mert a du­gattyútestnek nincsenek áttörései, amelyeken magrészek átnyúlhatnak. A formaszekrény ez esetben is kétréiszű: —31 — a fedélrész, —32— a szekrény fenékrésze, amely­ben a középső, kiemelkedő részben —33— üreget alakítottunk ki. —34— a fedélben kialakított köz­pontos nyílás. Ezenkívül a fedélben közös kör mentén még három —35— átmenő furatot készí­tettünk. A fenékrészben lévő —33— üreg rendeltetése, hogy a dugattvútesit közepén, kialakított szemet befogadja. A formaszekrény e részében csésze­alakú —36— magot rendeztünk el, amely derme­dés közben a szemet körülveszi. Ugyancsak —37— magot rendeztünk el a —31— fedél belső oldatán, amely az öntvény két nagyobb tömegű —36— és —39— része közötti viszonylag kisebb keresztmetszetű —40—, szakaszát az egyik olda­lon határolja. Ezt a magot a szekrény —31— fe­delén —41— függesztő huzalok vagy pálcák rög­zítik, amelyeket a fedél már említett —35— fura­tain vezettünk át és a furatok felső végénél alá­támasztottunk. A fedélrész —33— nyilasában fek­szik a —42— gyűrűs mag, amelynek a könnyebb eltávolítása végett kúpos külső oldala van. Ugyan­ezen okból kúpos a —36— mag külső oldalfelü­lete is. A felvett példában a dugattyútest kerületi részét három oldalon és a dugattyútest tárcsa­alakú részét az alsó oldalon a fonmaszekrény belső vasfelülete közvetlenül határolja. Viszont a dugattyú tárcsaalakú részét a felső oldalon a homokból készült —37— magbetét hatá­rolja. A határoló testek anyagának ez a meg­választása is szándékos és a találmány szerinti megoldás egyik foganatosítása módját szemlélteti. A cél ugyanis az, hogy a nagytömegű koszorú hűtését meggyorsítsuk és zsugorodás közben az acél utánáramlását biztosítsuk. Ha a formába a

Next

/
Oldalképek
Tartalom