140319. lajstromszámú szabadalom • Acélöntvények előállítására alkalmas öntőforma

140319 az öntvény nagyobb keresztmetszetű részeit egymással összekötő kisebb keresztmetszetű, tehát gyorsabb lehűlésre hajlamos öntvényrészeket befogadó formarészeket rossz hővezetőképességű, tehát a lehűlést késleltető homokmagokkal határoljuk. A találmány további részleteit a rajzok kapcsán ismertetjük, amelyekben példaként az 1—9. ábrákban acélöntésű szerkocsikerék készítéséhez, a 10—18. ábrákban acéldugattyú készítéséhez alkalmas, találmány szerinti formát tüntettünk fel. Az 1. ábra a forma vasszekrényének keresztmetszete, amelyben a forma fedelét felemelt helyzetben tüntettük fel. A 2. ábra a fedeles formaszekrény felülnézete. A 3. ábra a magokkal felszerelt, kész forma keresztmetszete. A 4. ábra felülnézet, amelyben a forma fedelének felét elhagytuk. Az 5—7. ábrák a formában alkalmazott egyik mag metszete, illetőleg oldal- és felülnézete. A 8. ábra a középütt elhelyezett mag oldalnézete. A 9. ábra ugyanannak felülnézete. A 10. ábra egy másik forma szekrényének fedelét metszetben. Ali. ábra a formaszekrény alsó részét metszetben mutatja. A 12. ábra a formaszekrény felülnézete. A 13. ábra a magokkal felszerelt forma kereszt*• metszete. A 14. ábra a forma felülnézete. A 15—18. ábrák két különböző mag metszetét, valamint felülnézetét mutatják. Az 1. ábrában feltüntetett formaszekrénynek —20— alsó és —21 —• felső részé 'egymásra illeszthetők és az egymással való összekötést lehetővé tevő —23— füleik vannak. A formaszekrény belső üregét forgásfelületek határolják, melyek összeségükben közelítően, részben pontosan megfelelnek az öntvény alakjának. A kész formát (3. ábra) a magoknak a formaszekrényben való elhelyezésével állítjuk elő. Evégből .a felvett példában ai küllők számára való—24— üregeket tartalmazó —25— magokat készítettünk, melyeknek cikkalakjuk van, úgy, hogy a formának az agy és a kerékkoszorú közötti részét teljesein kitöltik. Az öntvény agyának üregét a —26— mag tölti ki. —27— gyűrűalakú magbetét, amely külső felületével a fedélben lévő —29— nyilast határoló —28— felületre, alsó oldalával, a —25— magokra fekszik. A —25— magok és a központos —26— mag alsó vége között fekszik a —30— gyűrűs mag. A rajzban pontozott keresztmetszetű mind e magok a szokásos módon formahomokból készülnek. Az öntőüregnek a kerékkoszorút tartalmazó részét a külső, valamint az alsó és felső oldalon a vasszekrény belső felületei határolják. A példaként leírt forma ismertetett kialakítása következtében a koszorú gyorsan hűl, mert a lehűlést a forma szomszédos vastömegei siettetik, viszont a küllők számára készült üregeket határoló homoktömeg a küllők hűtését késlelteti, úgyhogy a koszorú dermedése közben jelentkező zsugorodás folyamán folyós acél áramolhat a koszorú öntőüregébe és így a koszorúban szívódások nem keletkeznek. Ha az egész formát az ismert módon homokból készítenők, akkor a koszorú mentén több, előnyösen négy felöntést kellene alkalmazni, mert a kistömegű küllők hamarabb dermednének, mint a nagytömegű koszorú és így elzárnák a forma középső része és a koszorú közötti összekötő utat. A belső formaüreg leírt kialakítása mellett az öntvény lehűlése közben szabadon zsugorodhat, mert az öntvénnyel közvetilenűl érintkező fémes felületek fekvése olyan, hogy azok a zsugorodást nem gátolhatják, viszont a homokmagokban beformázott küllők szintén szabadon zsugorodhatnak. Az öntvény viszonylag nagy keresztmetszetű koszorúja teljes egészében a kokillát alkotó vas formaíészbein hűl. A formában használt magokat, illetőleg magszerű betéteket a szokásos módon magszekrénybe való döngöléssel állítjuk elő. A leírt kiviteli példánál a magok alakja olyan, hogy azok a formaszekrénybe egyszerűen berakhatok. A második kiviteli példánál, amely dugätytyú öntésére alkalmas öntőforma, az elrendezés az első példáétól szükségképpen eltérő, mert a dugattyútestnek nincsenek áttörései, amelyeken magrészek átnyúlhatnak. A formaszekrény ez esetben is kétréiszű: —31 — a fedélrész, —32— a szekrény fenékrésze, amelyben a középső, kiemelkedő részben —33— üreget alakítottunk ki. —34— a fedélben kialakított központos nyílás. Ezenkívül a fedélben közös kör mentén még három —35— átmenő furatot készítettünk. A fenékrészben lévő —33— üreg rendeltetése, hogy a dugattvútesit közepén, kialakított szemet befogadja. A formaszekrény e részében csészealakú —36— magot rendeztünk el, amely dermedés közben a szemet körülveszi. Ugyancsak —37— magot rendeztünk el a —31— fedél belső oldatán, amely az öntvény két nagyobb tömegű —36— és —39— része közötti viszonylag kisebb keresztmetszetű —40—, szakaszát az egyik oldalon határolja. Ezt a magot a szekrény —31— fedelén —41— függesztő huzalok vagy pálcák rögzítik, amelyeket a fedél már említett —35— furatain vezettünk át és a furatok felső végénél alátámasztottunk. A fedélrész —33— nyilasában fekszik a —42— gyűrűs mag, amelynek a könnyebb eltávolítása végett kúpos külső oldala van. Ugyanezen okból kúpos a —36— mag külső oldalfelülete is. A felvett példában a dugattyútest kerületi részét három oldalon és a dugattyútest tárcsaalakú részét az alsó oldalon a fonmaszekrény belső vasfelülete közvetlenül határolja. Viszont a dugattyú tárcsaalakú részét a felső oldalon a homokból készült —37— magbetét határolja. A határoló testek anyagának ez a megválasztása is szándékos és a találmány szerinti megoldás egyik foganatosítása módját szemlélteti. A cél ugyanis az, hogy a nagytömegű koszorú hűtését meggyorsítsuk és zsugorodás közben az acél utánáramlását biztosítsuk. Ha a formába a