140273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acél előállítására forgó kemencében, vasércekből kiindulva

2 140273 tartalmú téglákból áll, amelyek Dinas-néven ismeretesek. Ezeket a téglákat a megfelelő elővigyázatossággal kell egymás mellett elhelyezni. Ez a —4— bélés a — c— pontból a —d— pontig terjed, tehát egészen a kemence kivezető nyílásáig és, ilyen módon az olvasztás e—d zónáját foglalja magába. A kemencét a fentemlített feltételek mellett hevítjük a szénporral működő —5— tüzelőberendezéssel, amelyet a —6— sapka vagy fedél tart. Ez a fedél a kemence alsó végét zárja el. A beadagolt anyagot, amely kizárólag a vasércből és a redukáló szénből áll, a kemencébe a —7— tölcséren vagy bevezető-eszközön át visszük be, amely a kemence felső végébe torkollik. Ez a beadagolt anyag vagy töltet olyan vasérc—szénkeverékből áll, amely kizárólag durván darabolt ércet tartalmaz, melynek méretei középértékben a dió és a borsó nagysága között vannak és egy kis fölös mennyiségű antracitport vagy kokszport olyan arányban, amely lényegileg megfelel 350 kg redukáló szénnek a fém minden tonnájára számítva. A redukálás úgy jön létre, mint a nagyolvasztókemencében, vagyis részben a szén hatása folytán közvetlenül, részben pedig közvetve a keletkezett szénoxidok hatása alatt. A beadagolt anyag fokozatosan melegszik és lassan mozog az égési gázokkal ellenkező irányban, mely gázok a —8— kivezető csövön távoznak a —9a— kémény felé. A —8— csövet a —9— tolattyú vagy más elzárószerv szabályozza. A meleg zónában, amely e-től d-ig terjed, a fém megolvad, majd pedig összegyűlik a kemence alsó részén, ahonnan szabályszerűen eltávolítjuk a kemence mindegyik fordulatánál éspedig akár sugárirányban, úgy amint a rajz mutatja, akár tengelyirányban. Az előbbi esetben a fém a —10— kifolyató nyíláson át távozik, amely a kemence fémes burkolatában és bélésében van, közvetlenül a —11— gát előtt, amely egy ferde gyűrűalakú szűkítésből áll. Ez a —11— gát tehát a kemence alsó —12— nyílását szűkíti. Ha a fémet tengelyirányban távolítjuk el, akkor az áthalad a —11— gáton. A kevéssé olvasztható salak összegyűlik és összeolvadva nagyméretű hurka alakját veszi fel, amely kis mértékben lágy és a meleg zónában foglal helyet, majd bizonyos gyúró és gördülő mozgás közben ebből a salakból a megolvas'zott fém lassan eltávozik. A kemence forgása és gyenge ferdesége folytán ennek a salakból álló hurkaalakú anyagnak mellső vége áthalad a gyűrűalakú —11— gáton és azután egy nagyméretű ferde —13— vezetékbe jut, amely pl. öntöttvasból áll és a —6— sapka vagy fedél alsó részéhez csatlakozik. Ez a hurkaalakú salak már most a forgó és hűtött —14— dobba jut, amelyen hideg levegőt fúvatunk keresztül. Ez a levegő az égés céljait szolgálja és az anyaggal való érintkezés közben felmelegszik. Eközben a salak üvegsze . rűen törékennyé válik és össze is törik. Ezt a? anyagot a —15— zúzóberendezésben még jobban felaprítjuk és azután a mágneses —16— szeparátorba juttatjuk. Ebben a salakban lévő csekély fémmennyiséget ilymódon visszanyerjük és ismét bevezetjük a —17— szállítóberendezés révén a kemencébe, tehát bekeverjük a szén és érc keverékébe. Eljárhatunk előnyösebben úgy is, hogy ezt a fémet az olvasztóedényben ismét megolvasztjuk, mely edénybe a fémet tisztasága szerint vezetjük be, továbbá az edény számára alkalmazott hevítőkészülék szerint, miközben maga a salak a —18— vezetéken át távozik a szeparátorból. A megolvasztott fém olyan nyersanyagot alkot, amely sem öntöttvas, sem pedig acél; széntartalma kb. 1.8—2% és 0.5—1% szilíciumot tartalmaz. Tartalmaz továbbá ként is, mely rendesen nem több, mint 0.5%. Olvadáspontja kb. 1400° C. Ezt a fémet folyós állapotban tartjuk és összegyűjtjük abban a mozgatható edényben, amelyet ide-odajáró mozgással látunk el, hogy az a —10— kifolyató nyíláson kilépő fém ára mát kövesse a kemence mindegyik fordulatánál. Ezt az edényt villamos úton -melegítjük, bárminő megfelelő eszközzel, de helyettesíthetjük ezt az edényt előnyösen egy villamosan fűtött, hengeres —19— kemencével, amelynek tengelyirányú elektródái vannak és amely kocsizható alvázon van. Utóbbi —20— görgőkkel van ellátva és mozgását szinkronizálni kell a forgókemence mozgásával. A fém, amelyet ilyen módon folyékony állapotban tartunk, a —21— edénybe jut, amelyben azt ismert módon nátriumos eljárással kéntartalmától megszabadítjuk. Ez a nátriumos kéntelenítés fokozatosan jön létre, éspedig egyrészt az edényben, vagy. pedig a kisegítő melegítő kemencében és azután, ha szükséges, a —22— átvezető vezetékben, amely a fémet a —23— finomító konverterbe juttatja. Az átalakítás és finomítás művelete, amely lehetővé teszi, hogy ezt a nyers ötvözetet a gyakorlatban használt fémmé alakítsuk át, elvégezhető a találmány kereteinek átlépése nélkül bárminő megfelelő módon, pl. az acél kezelésének szokásos módján akár Martin-kemencében,, akár pedig villamos kemencében. A finomított fémet a konverter kivezető nyílásánál gyűjtjük össze és a —24— edénybe fo lyatjuk. Megemlítendő, hogy szükség esetén a beadagolt anyagkeverékhez vagy pedig a szénporhoz sziliciumo'xidot adagolunk, pl. homok alakjában, hogy ilyen módon a pörkölés hőmérsékletét emeljük és a salak olvadásának szakaszát meghosszabbítsuk, amiáltal szabályozni lehet a salaknak a meleg zónában, valamint a kemence kivezető nyílásában való tartózkodását. Ezt az adalékot olyképpen szabályozzuk, hogy a salak nak kívánt halmazállapota álljon elő, mely salaknak nem szabad folyósnak lennie.