140246. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szabályozófeszültség előállítására két váltakozó feszültség frekvencia- és vagy fáziskülönbségéből, mely feszültségek egyike periódikus impulzusokból áll

2 140246 —4— oszcillátorokban előállított váltakozó­feszültségeket az —5—, illetve —6—- vezetéke­ken keresztül a —8— többrácsos csövét tartal­mazó —7— keverőkapcsolási elrendezéshez ve­zetjük,--E keverőkapcsolási elrendezés sajátos­sága, hogy különbségi frekvenciákon kívül a hozzávezetett váltakozófeszültségek szinkroniz­musa esetén a fáziskülönbségtől függő egyen­áramú feszültséget is szolgáltat. Az —1— osz" cillátorral előállított rezgéseket az egyik —9— rácshoz, míg a —4— oszcillátorral előállított impulzusokat egy —10— rácshoz vezetjük. A — 10— rács a —11— feszültségforrás révén — melyet a katódvezetékbe iktatott párhuzamosan kapcsolt ellenállás és kondenzátor helyettesíthet — olyan előfeszültséget kap, hogy a —8— cső rendesen el van reteszelve és a keverőkapcsolási elrendezés csupán az impulzusok fellépte alatt hatásos, A —8 —cső kimenőkörében a —13— kondenzátorból és —14— ellenállásból álló in­tegráló műhálózat fekszik, melynek időállandója nagyobb, mint két periodikus impulzus közötti időköz. A —13, 14— műhálózaton, amíg a —7— kap­csolási elrendezésbe vezetett váltakozófeszültség frekvenciája különböző, a különbségi frekvenciá­nak megfelelő frekvenciájú váltakozófeszültség lép fel, melynek amplitúdóját a —9— rácshoz vezetett váltakozófeszültség pillanatnyi ampli­túdójának az impulzus időtartama alatt fellépő közepes értéke határozza meg. Ha a —7— ke­verőkapcsolási elrendezéshez viszont két azo­nos frekvenciájú váltakozófeszültséget vezetünk, a —13, 14— integráló műhálózaton olyan egyen­áramú feszültség lép fel, melynek potenciája és értéke a fáziskülönbség irányától és értékétől függ. Az egyenáramú feszültség értékét ugyan­csak a —9— rácshoz vezetett váltakozófeszült­ség pillanatnyi amplitúdójának az impulzus idő­tartama alatt fellépő közepes értéke határozza meS­A —-8— keverőcső olyan beállítása mellett, hogy az mindig és nem csak az impulzusok ha­tására működőképes, a keverőkapcsolási elren­dezés kimenőfeszültségének amplitúdója egyene­sen arányos az impulzusok frekvenciaspektruma ama összetevőjének amplitúdójával, mellyel az adóoszcillátor frekvenciáját összehasonlítjuk. Ez az amplitúdó az impulzusok amplitúdójával és időtartamával arányos úgy, hogy különösen rövid ideig tartó impulzusok esetén, az említett frek­venciaösszetevő amplitúdója kicsiny. A rövid időtartamú impulzusok alkalmazása azonban szükséges, hogy egy magasabb rendű harmo­nikussal való frekvenciaegyezés előállhasson. En­nek következtében pl. az impulzusok alapfrekven­ciája tizedik harmonikusával való szinkronizá­lás nagy gyakorlati nehézségekbe ütközik. A keverőcső találmány szerinti beállításánál annak kimenőkörében a—10— rácshoz veze­tett váltakozófeszültség impulzusidőtartama alatt mindannyiszor egy-egy áramimpulz.us: lép fel, melynek amplitúdóját a —9— rácshoz vezetett váltakozófeszültség pillanatnyi , amplitúdójának értéke határozza meg. " A rácselőfeszültség ebben az esetben úgy állít­ható be, hogy a szóbajövő áramimpulzus ampli­túdója a hozzávezetett impulzusalakú feszültség értékétől független legyen. A —13, 14— in­tegráló műhálózat jelenléte folytán az említett ár amimpulzusok a —13— kondenzátor sarkain jelentkező olyan feszültséggé alakulnak át, mely a —9 —rácshoz vezetett váltakozófeszültség egy periódusához viszonyítva rövid idejű impulzusok esetén a kimenőkörben fellépő említett áram­impulzus pillanatnyi értékének felel meg. Ha a —10— rácshoz vezetett impulzusok időtartama hosszabb, így pl. az említett periódus egynegyede, úgy a —13— kondenzátoron jelentkező feszült­ség amplitúdója a —9— rácson fellépő feszült­ségi impulzusidőtartam alatti középértékének fe­lel meg. Ha tehát az Impulzusok időtartama növekszik, a —13— kondenzátoron jelentkező feszültség amplitúdója csökken úgy, hogy olyan impulzusok alkalmazása előnyös, melyek időtar­tama a másik váltakozófeszültség egy periódu­sához viszonyítva kicsiny. Ha az impulzusok idő­tartama a másik váltakozófeszültség periódusá­val egyenlő, úgy egyáltalán nem lép fel szabá­lyozófeszültsée-, minthogy a váltakozófeszült­ségnek középértéke egyegy periódus alatt tudva­levőleg mindig nullával egyenlő. Olyan impu'zu­sok esetén, melyeknek időtartama eqy és két, illetve két és három peridóus között fekszik, új­ból fellép egv-egy szabályozófeszültség, amely 1.5 illetve 2.5 és így tovább periódust kitevő imnutzusidőtartam esetén a legnagyobb. Az így előállítható szabályozófeszültség azonban mind­amellett kisQ bb, mint az eo-y periódushoz viszo­nyítva rövid imnulzusok alkalmazása esetén kap­ható szabályozófeszültség. Az ábrázolt kiviteli példánál a keverőkapcso­lási elrendezésből kapott szabályozófeszültségot adott esetben olyan csupán kisfrekvenciákat át­engedő — 15— szűrőn való átvezetése után ve­zetőik a —16— frekvenciamodulátorhoz, mely szűrő az impulzusok alapfrekvenciáját nem en­gedi át. Az említett —16— frekvenciamodulátor wattnélkül visszacsatolt —17— csőből áll, amely cső tehát olyan reaktanciát alkot, mely az adó­oszcillátor frekvenciameghatározó körével pár­huzamosan van kapcsolva és melynek értéke a szabályozófeszültség útján beállítható. Az ismertetett kapcsolási elrendezés akkor stabil, ha a —7— keverőkapcsolási elrendezéshez olyan váltakozófeszültséget vezetünk, melynek frekvenciája az impulzusokból álló váltakozófe­szültség alapfrekvenciájának vagy az alapfrek­vencia egy harmonikusának felel meg. Ebben az esetben a —9— rácshoz vezetett váltakozóáramú feszültség és a —10— rácshoz vezetett impulzus­spektrum ezzel frekvencia szempontjából egyező összetevője között olyan fáziseltolódás lép fel, hogy olyan szabályozófeszültség keletkezik, mely a —17— reaktanciacső útján az —1— adóosz­cillátor hangolási frekvenciája és az impulzus­alakú feszültség szóbanforgó összetevője közötti frekvenciakülönbséget kiegyenlíti. Ebben az esetben az adóoszcillátor hangolási frekvenciája

Next

/
Oldalképek
Tartalom