140238. lajstromszámú szabadalom • Gáztisztító idegen testeknek gázokból való kiválasztására

2 110238 A vezetősínek a gázáramot elterelik, amikor is forgómozgást kap. A —40— vezetősínek (2. ábra) célszerűen hajlékony —41— nyelvekkel vannak összekötve, melyek beállíthatók úgy, hogy a vezetősínrendszer átáramlási felülete szabályozható. E célból a —41— nyelvek .a gyűrűalakú —43— sínnel csuklósan kapcsolt —42— emelőkarokhoz csatlakoznak. A —43— sín egyik vége a —45— összekötőrúd útján, —44— membránnal lehet összekötve. A —44— membrán —46— dobozban foglal helyet, melyet két kamrára oszt. E kamrák egyike, a —47— vezetéken át, a —38— vezetősínrendszer előtti térbe torkollik, míg a másik kamra, a —48— vezeték útján, a vezetősínrendszer kifolyási oldalával közlekedik. Ez utóbbi kamrában elrendezett —50— nyomórúgó a —44— membránra támaszkodik. A vezetősínrendszer előtt és mögött uralkodó nyomások közötti különbséghez képest a —44— membrán más-más helyzetet vesz fel, miáltal a —43— sín és ennek révén a hajlékony —41— nyelvek is a kívánt átáramlási felületre állnak be. A gázra ható röpítőerő a forgástengelytől mért távolsággal nő. Mivel a röpítőerő a forgástengelytől mért távolsággal növekszik, a —20— rotor koncentrikus dobjai közötti távolság a forgástengelytől mért távolság növekedésével mindinkább fokozható (1. ábra). Ha forgásban lévő gáz valamely téren átáramlik, a forgási sebességek, ismert hidraulikus törvények szerint, úgy állnak be, hogy a sebességek a tér közepe közelében nagyobbak, mint a kerületénél. A rotorok tekintetében a viszonyok mások; itt a forgástengelyhez közelebb fekvő dobok lassabban forognak, mint a külső dobok. Ha tehát a gáz forgási sebességét a —38— vezetősínrendszer mögött úgy állítjuk be, hogy a forgástengelytől mért bizonyos távolságban összeessék a rotor forgási sebességével, akkor más helyeken mégis fellép sebességkülönbség a rotor és gáz között. A találmány szerint e fajta hátrányokat célszerűen a rotor gázbeömlési helyén elrendezett —27— lapátokkal küszöböljük ki (5. ábra), melyek a belépő gázáramot sebességcsökkenésnél kerületi irányban arra a sebességre terelik át, mely sebességet a rotor a középtől mért, szóban forgó távolságban feltüntet. Ez esetben a gáznak a vezetősín mögötti sebessége a dobok közötti szélső résnek megfelelően van méretezve, mely dobnak tehát nincsszüksége lapátokra. Célszerű, ha a —27— lapátok beesési szöge kifelé csökken. Esetleg a röpítőszerkezet — 34b— kilépési oldalán is rendezhetünk el —38— vezetősíneket olycélból, hogy a gázáram a helytálJó tokhoz képest kb. tengelyirányban eltereltessék. Az 1—3 ábrák szerinti kiviteli alaknál a levált részecskéket folyadékkal, pl. vízzel távolítjuk el a —20— dobokról. ~A vizet a dobok kisebb átmérőjű, felső részén elrendezett —52— szájcsövekkel vagy nyílásokkal ellátott —53— vezetéken tápláljuk be. E nyilasok célszerűen rézsútosak, úgyhogy, a víz a dobok forgásirányában megközelítőleg, tangenciálisan fecskendeztetek be. A dobok enyhén kúpos alakja folytán a víz, minden egyes dob belső olda!a fölóit, oly réteget alkot, mely lassan lefele vándorol, még pedig a jelen esetben a gázárammal ellentétes irányban. A víz, a rotorok alsó részében, a —34—tok —55— nyílásán át, az alul —57— lefolyóval ellátott —56— kamrába röpíttetik. Hogy részecskékkel kevert gáznak a tisztított gázba jutását meggátoljuk, a röpítőszerkezetnek —34b— kilépési oldala, a —60— vezeték útján, a szélső —20— dob és a röpítőberendezés —34— tokja közötti térrel közlekedhet. A kilépési oldalon uralkodó nyomás, mivel a gázsebesség e helyen kisebb, az első —38— vezetősín-készülék mögött uralkodó nyomásnál nagyobb, miáltal esetleges átlépés a —34b— oldal felől az említett közbenső térben megy végbe. Bizonyos esetekben a közbenső tér, hasonló célból, a légkörrel közlekedhet. A berendezés a következőképpen működik: A szennyezett gázt az ismertetett szivattyúval a készülék alsó —34a— részébe tápláljuk, ahol a —36— fúvókákon át befecskendezett víz megnedvesíti. A víz a gázáramban foglalt káros gázokat, pl. a kéndioxidot felveszi. A víz egyúttal bizonyos kötőhatast is fejt ki a részecskékre és növeli súlyukat, úgyhogy a röpítés megkönnyítetik. A —38— vezetősínrendszer azután a gázt forgásba hozza és a —27— lapátelrentiezés hatására, a gáz, a rotor egyes dobjai között, a dobok forgási sebességével azonos vagy lényegében azonos kerületi sebességet kap. Miközben a gáz a dobok között egyúttal felfelé mozog, a részecskék kiválnak és a vízréteg által felvétetnek, amikor is a megtisztított gáz felfelé vonulva távozik. A rotorból a vízzel megszakítás nélkül elvezetett részecskék az —56— kamrán, illetve az —57— lefolyón át távoznak. Ha a röpítőberendezés különböző terhelésekkel működik, akkor a beállítható —38— vezetősíndrendszer gondoskodik arról, hogy a gáz kerületi sebessége a rotorban kis terhelésnél is elegendő nagy legyen a gáz hatásos tisztításának biztosítására. A terhelés csökkenésénél ugyanis növekszik a vezetősínrendszer kiömlési oldalán uralkodó nyomás. Ez maga után vonja, hogy a —44— membrán a —43— sínt a 2. ábra szerint balra tolja, miáltal a rugalmas —41 — nyelvek az átáramlási keresztmetszetet fojtják, úgyhogy a gázsebesség a rotorba való beáramlásnál elegendő nagy lesz. A 4. és 5. ábrák szerinti kiviteli alak az ismertetett kiviteli alaktól lényegében abban különbözik, hogy a —20— rotornak nincs külön hajtóberendezése, hanem a tisztítandó gáz maga hozza forgásba, mely gáz e célból, önmagában ismert módon, —61— vezetősíneken és —27— lapátokon áramlik át. Ennél a kivitéli alaknál, mely főleg állandó terhelésekhez való, de ott is alkalmazható, ahol a repítessél szembeni idények kis terhelésnél csekélyek, a —61— vezetősínek helytállóak. A rotor kiömlési oldalán is vannak —27— lapátok, melyek arra valók, hogy a tisztított gáz forgási sebességét pl. a rotor kerületi sebességének felével vagy kisebb hányadával csökkentsék.