140207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyapjú klórozására
140207 ^ vissza, hogy a klórozási folyamatban jelen legyen és azt szabályozza. ' Noha kívánatos a savazott rostoknak a lúgos fürdő segítségével való előkezelése még a klórozószer bevezetése előtt, ez nem lényeges, mivel eredményt érünk el akkor is, ha a gyapjút közvetlenül a savazóból visszük be a hipokloritot tartalmazó lúgos fürdőbe. Ez esetben a kezdeti savazásban a gyapjúnak nem szabad a savból — a légszáraz tiszta gyapjúrost grammjára számítva — 0,6 milliegyenértéket meghaladó menynyiséget felvennie. Hangsúlyoznunk kell, hogy a lúgos klórozó fürdő 7,2—9 pH-ja nem szabályozza a klórozást, minthogy ez a korábban savval vagy savval és lúggal végzett savazás mértékétől függ. így a klórozó fürdő valamely adott lúgössága esetén a klórozást különböző mértékig vihetjük végre, attól függően, hogy a gyapjú milyen savanyú volt és a klórozó fürdő lúgössága a 7,2—9 pH határok között nagymértékben változhat, anélkül, hogy a klórozást számottevően befolyásolná, ha a gyapjú savanyúsága azonos. Megfordítva pontosan szabályozhatjuk a klórozást, ha a gyapjú savanyúságát szabályozzuk, tekintet nélkül arra, hogy a klórozó fürdő lúgössága a fenti határok között milyen értéket vesz fel. A klórozás előtt végzett lúgos kezelés, mint előzetes lépés, azonban kívánatos, mivel fokozott egyenletességre és megbízhatóságra vezet azáltal, hogy kiküszöböli a folyamatból a rostokkal nem kapcsolódott, hanem csupán a gyapjútömegben yisszartatott sav jelenlétéből származó késedelmet és bizonytalaságot, amely savfelesleg máskülönben a hipoklorlttal reagálhat és abban veszteséget okoz. A gyapjúhoz kapcsolódott sav feleslege is kiküszöbölődik az előzetes alkalikezeléssel. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a gyapjúnak az első alkalifürdőben való kezelése után, alkalmas alkáliból, előnyösen nátriummetaborátból meleg vízben készített stabilizáló oldatot alkalmazunk. Miután az árut több, pl. 30 percig kezeltük (mozgattuk) az első alkálifürdőben, az első fürdőhöz hozzáadjuk a stabilizáló oldatot és az anyagot még rövid ideig abban kavarjuk. A klórozó oldatot előzetesen készítjük el és azután adjuk a fürdőhöz. A klórozó oldat alkálinak és klórozószernek vízben való feloldása útján készül. A klórozószer előnyösen kalciümhipoklorit, amely legalább 70% felszabadítható klórt tartalmaz a hipoklorit súlyára számítva (Matheson Alkali Works HTH elnevezést vagy a Pennsylvania Salt Co. Perchloron nevű készítménye). Használhatunk azonban más klórozó szereket is, mint nátriumhipokloritot vagy kátiumhipokloritot vagy egyéb, klórfelszabadító anyagokat. Ezután a klórozó oldatot hozzáadjuk a fürdőhöz és a gyapjút az oldatban rövid ideig mozgatjuk. A találmánnyal kapcsolatban szerzett gyakorlati tapasztalatok szerint a tényleges klórozás kb. 2 perc alatt teljessé válik, ha a fentebb említett adalékokat használjuk. 5 percnél hosszabb ideig tartó klórozás nem kívánatos, mert sárgulást okoz. Ezért a legtöbb esetben az a helyes gyakorlat, ha a klórozást 5 perc elteltével antiklór anyag hozzáadásával megállítjuk. Antiklór anyagként nátriumbiszulfit mutatkozik előnyösnek, noha bármily alkalmas antiklórt használhatunk. Az antiklór természete önmagában véve nem tárgya a jelen találmánynak. Az anyag, illetve áru az eljárás e szakaszában gyengén savanyú. Ha ezután festjük vagy fehérítjük, valamely tetszésszerinti eljárással semlegesítenünk és megtisztítanunk kell. Ennek egy megfelelő módja abban áll, hogy az árut 20 percen át kb. 50 C°-on olyan fürdőben kezeljük, amely' valamely szintetikus tisztítószert (zsíralkoholt és 2% szódahamut) tartalmaz. E kezelésből az áru tisztán és gyengén lúgosán kerül ki, ami a legkedvezőbb feltétel a klórozott gyapjú festésének vagy fehérítésének megkezdésére. A semlegesítő és tisztító fürdőt leöntjük, majd azután a festés vagy fehérítés előtt meleg öblögetést alkalmazunk. Nyilvánvaló, hogy a fenti eljárás szerint a gyapjút azért savanyítjuk meg, hogy a sav legkedvezőbb mennyiségét előnyösen felvehesse. Ez a legkedvezőbb savmennyiség abban visszatartódik, majd a gyapjút lúgos klórozó fürdőben kezeljük, mimellett a gyapjúban levő sav rendeltetése az, hogy a klórozást elősegítse és szabályozza. A klórozás előtt, de a savazás után azt a savanyú oldatot, amely a gyapjúban nem kötődött meg, előnyösen eltávolítjuk, a gyapjú legkedvezőbb körzetbe eső savanyúsága azonban egészen a klórozásig megmarad. A következő klórozási lépés szempontjából igen szabatos szabályozási lehetőséghez jutunk, ha a savanyusá-, got a savazás alatt szabályozzuk. Ez a szabályozás messzemenőén független a pH szerepétől a klórozó fürdőben 7,2—9 értékhatárok között. A gyapjúban visszatartott savanyuság fokozatos klórozást eredményez, ami akkor következik be, ha a hipoklorit behatol a gyapjúba és a gyapjú savtartalmával érintkezésbe kerül, minek folytán a hipokloritból a klór felszabadul. Amint bizonyos klórozás lejátszódik, a gyapjúrost bármely adott helyén, a további klórozó készség megszűnik a rostban foglalt sav redukálása folytán azon a helyen, ahol a klórozás bekövetkezett és ily módon a klórozás oly mértékben egyenletessé válik, amely mérték azelőtt teljesen elérhetetlen volt. Némely esetben (szövés előtt festett köt-szövött áru és méteráru esetében) szükséges és más esetekben (világoskék, rózsaszín és hasonló árnyalatok esetében, ahol az egyenletesség elérése még a kezeletlen gyapjún is nehézséggel jár) kívánatos, hogy a klórozást a festés után foganatosítsuk. Ezt akkor tehetjük meg, ha a festés klórálló. Nem kell különleges elővigyázatossági rendszabályokat alkalmaznunk, csupán a festés után kell gondosan öblögetnünk. Az ejáráshoz használt berendezés rozsdamentes acélból; monel-fémből, fából, gumiból, műanyagból vagy hasonló klórálló anyagból állhat. A berendezés típusától függően nem szükséges