140207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyapjú klórozására
14020? az eljárást különlegesen módosítani. A használt vegyszerek mennyisége és az előnyösen használt hőmérséklet változatlanok maradnak. Némely berendezésben azonban a legjobb eredmény elérése végett az eljárás időtartama megváltozik és egyéb rendszabályokat is be kell vezetnünk a legnagyobb egyenletesség biztosítása végett. 1. példa. , A találmány szerinti klórozás jellegzetes példája a következő: 45.3 kg. olyan árut klórozunk, amely 90% gyapjút tartalmaz, majd utólag festjük, de nem fehérítjük. A fürdő térfogata, amely szükséges az anyag alapos kezeléséhez, a használt berendezésben 910 1 vagy 910 kg. A fürdő súlyát elosztva az áru súlyával, fürdőaranyként 20-at kapunk. Mivel az anyagot utólag festjük, de nem fehérítjük, a példák utáni I-D — 4-D jelzésű táblázatokat használjuk. Az I-D táblázatban a bal számoszlop tünteti fel a fürdőarányt. A 20 számnál vízszintes irányban haladva „90% gyapjútartalom" felírású számoszlop adatát vesszük figyelembe. A 98% nátriumbiszulfátból és 2% alkil-aril-szulfonátból álló keverékből a savazáshoz az áru száraz súlyára számítva 23% szükséges, A valamennyi fürdőarányhoz használandó nátriummetaborát mennyiség, mint azt a 2-D táblázat tünteti fel, 90% gyapjútartalom esetén 33 A%. A 3-D táblázatból a kalciumhipoklorit és a 4-D táblázatból a nátriumbiszulfit használandó mennyisége olvasható ki az I-D táblázathoz hasonló módon, mutatván, hogy a kalciumhipoklorit mennyisége 43 /$%, míg a nátriumbiszulfit mennyisége 3%. Kénsavval (a nátriumbiszulfátot is ideértve) a pH a savazófürdőben 1—4-ig változhat, jóllehet a 3—4 közötti pH érték nem ajánlatos, mert a kezelési idő hosszú. 1 alatti pH érték viszont azért nem kedvező, mert igen sok sav szükséges és a később fellépő nemkívánatos hatások valószínűsége növekedik. * A sav mennyisége természetesen függ a használt sav jellegétől. Ha savanyu nátriumszulfátot használunk, e vegyületek és 2% nedvesítőszernek a mennyiségét utólagosan festendő vagy természetes színben hagyandó árukhoz az I-D táblázat mutatja, míg a később peroxidos fehérítésnek alávetett árukhoz szükséges mennyiségeket az 1-B táblázat tünteti fel. A sav mennyisége tág határok között változhat és még az esetben is, ha pontosan be kell tartanunk a meghatározott feltételeket, maximálisan egyenletes eredmény elérése végett a sav és nedvesítőszer mennyisége 20%-kai váltakozhat (föltéve, hogy a sav visszatartása a megadott határok között marad). A fürdőt 55 C°-on készítjük el. A savat «ás adott esetben a nedvesítősrcert) előzetesen fe!-. oldjuk és felhígítva adjuk a fürdőhöz, az árut bevisszük és 20 percen át kezeljük, illetve ideoda mozgatjuk. A fürdőt ezután leeresztjük és az árut folyadéktalanítjuk. Az anyagot e szakaszban nem öblítjük. Célszerűen ezután a sav feleslegét hideg (16—26 C°-ú) vizes fürdőben akként semlegesítjük, hogy oly mennyiségben adunk hozzá nátriurmmetaborátot (melyet előzőleg feloldottunk), amennyi utólag festendő vagy természetes színben hagyandó árukra a 2-D táblázatból és utcflag peroxidos fehérítésnek alávetendő árukra a 2-B táblázatból olvasható ki. A gépet ezután kb. 30 percig járatjuk. E kezelés végén az egyensúly a gyapjúban lévő sav és a hozzáadott nátriurnimetaborát között keiiő mértékben beáll ahhoz, hogy a kívánt savassági fokot kapjuk meg. Ezután előnyösen 1 % stabilizálót (előnyösen nátriummetaborátot) adunk (vizes oldatban) az első alkalifürdőhöz és az árut 1 vagy 2 percig benne kezeljük. Ezután e fürdőhöz hozzáadjuk a klórozó oldatot (melyet az alább leírt módon készítettünk el) és az árut 5 percen át ebben kezeljük, illetve mozgatjuk. Ezt követőleg az antiklórt, nátriumbiszuifitet (melyet előzőleg meleg vízben feloldottunk), adjuk hozzá a fürdőhöz. A használandó menynyiséget a 4-D táblázat, vagy a 4-B táblázat adja meg (attól függőleg, hogy milyen következő kezelést alkalmazunk). Az antiklórral az anyagot kb. 10 percig kezeljük, illetve mozgatjuk, majd az egész fürdőt leengedjük és két meleg, előnyösen 32—38 C° közötti öblítést alkalmazunk. A klórozó oldat elkészítésének előnyös módja abban áll, hogy meleg vízben feloldunk az áru száraz súlyára számított 2% mennyiségű nátriummetaborátot és meleg vízben külön feloldjuk azt a kalciumhipoklorit mennyiséget, amelyet a 3-D vagy 3-B táblázatból olvasunk ki attól függőleg, hogy az árut festjük-e vagy nem, illetve peroxidos fehérítést alkalmazunk-e. A kalciumhipokloritot előnyösen lassan beszitáljuk a saját súlyának 10—20-szorosát kitevő vízbe állandó kavarás közben. A kalciumhipoklorit nem oldódik teljesen fel, hanem az oldat zavaros marad. Ezután a nátríumuietalborát és kalciumhipoklorit oldatokat kavarás közben egyesítjük. Azokkal az árukkal kapcsolatban, melyeket utólag peroxidos »fehérítésnek vetünk alá, ajánlatos különleges elővigyázatossági rendszabályokat alkalmazni. A peroxidos fehérítés a gyapjúrostnak bizonyos zsugorodási ellenállást kölcsönöz és ezért kívánatos, hogy enyhébb kezelést alkalmazzunk, mint amelyet adnánk - akkor, ha a gyapjút utóiag festenők vagy további, kezelést nem alkalmaznánk. Ennek megfelelően: ha a gyapjút utólagosan peroxidos fehérítésnek vetjük alá, az 1-B — 4-B táblázatokat kell követnünk, amelyek a klórozást közvetlenül megelőző előkezelő fürdő számára kissé magasabb a'kali töménységet, továbbá a klórozó fürdőben valamivel kisebb hipokíorit tartalmat és végül valamivel kisebb antiklór tartalmat írnak elő. A fehérítési eljárásban semmi különös változtatást nem keli eszközölni. A táblázatokkal kapcsolatban látható, hogy. az anyag súlyára vonatkoztatva a nátriuimíbiszulfát mennyiség 7.8%-tói 34.4%-ig váltakozhatik a savanyú fürdőben, a semlegesítéskor és a klórozásban a nátriummetaborát 4y2%-tól 10% -ig váltakozik, a kalciumhipoklorit pedig l3/ 4 % és
