140196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mesterséges rostoknak, különösen üvegrostoknak előállítására szívósan folyós masszákból, röpítéssel

Megjelent 1950. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140196 32a 7—25 OSZTÁLY S-19925 ALAPSZÁM — (XVH/e, XIV/a/1) Eljárás mesterséges rostoknak, különösen üvegrostoknak előállítására szívósan folyós masszákból, röpítessél. S. A. des Manufactures des Glaces et Produits Chimiques de Saint Gobain, Chauny & Cirey cég, Paris A bejelentés napja: 1944 május 3. Franciaországi elsőbbsége: 1943 június 4. • A találmány eljárás rostok előállítására ásványi vagy szerves, szívósan folyós, fonalakká kihúzható masszákból, különösen üvegrostok előállítására. Ilyen rostok előállításánál ismeretes a röpítőerő kihasználása, oly módon, hogy a fonalakká átalakítandó szívósan folyós masszát nagy sebességgel forgó test közepére vezetik. A röpítőerő a szívósan folyós masszát sugarak alakjában a forgó testről kifelé röpíti, amikor is a sugarak kihúzódnak és végül kis átmérőjű rostok keletkeznek. Ajánlották már azt is, hogy a röpítőerő hatását az üvegsugarakra beható gázárammal támogassuk. Az efajta ismert eljárásoknál a gázáramot levegőréteg alkotja, melyet alulról vagy felülről az üvegsugarak alkotta koszorúra vezetnek. Megállapítottuk, hogy az ilyen gázáramok által a leröpített üvegsugarakra gyakorolt húzóhatás jóval az alatt van, amit a gázáramnak adott nagy sebességre való tekintettel várni lehetett volna. A találmány szerinti eljárással az ilyen gázáramok húzóhatásának jóval megnövelt teljesítményét érjük el. Az eljárás abban van, hogy a gázt úgy vezetjük egyidejűleg a forgó test által leröpített masszasugarak síkja fölé és alá, hogy két egymás felé konvergáló, egymást gyakorlatilag a masszasugarak síkjában metsző gázáram létesül. Célszerűen a két gázáram a masszasugarak síkjához, vagyis ahhoz a síkhoz, mely a forgó test forgástengelyére merőleges és azokon a pontokon halad át, amelyeken a masszasugarak a forgó test kerületétől kiindulnak, részarányosán halad. A két gázáram mozgásiránya az említett síkkal előnyösen kis szöget zár be vagy esetleg vele közel párhuzamos. Mindenesetre a két áram közös eredő áramot létesít olyan réteg alakjában, melynek középsíkja a leröpített masszasugarak síkjával egybeesik. A két gázáram konvergenciája következtében és azért, mert ez áramok a masszasugarakhoz kétoldalt haladnak, az említett sugarak a két konvergáló áram .egyesüléséből adódó gázáram magjába hatolnak be, vagyis a masszasugarakra az eredő gázáramnak az a része hat, mely a legnagyobb sebességű. Ha a két gázáramot úgy irányítjuk, .hogy az eredő áramnak az a törekvése, hogy a masszasugarakat a forgó testtől eltávolítsa, illetőleg a masszasugarakra ahhoz a ponthoz viszo-, nyitva, amelyen a forgó testhez tapadnak, húzó hatást gyakoroljanak, akkor a sugarak kihúzásakor az eredő gázáramnak teljes hatásosságát, melyet nagy sebessége következtében kifejthet, hasznosítjuk és eddig el nem ért eredményeket hozunk létre< Feltehető, hogy az ismert eljárásoknál a rostok finomsága tekintetében elért csekély sikert az okozta, hogy az üvegsugarakra a reájuk ható gázáramoknak legnagyobb sebességű része nem fejtett ki kellő hatást. Az ismert eljárásoknál, amelyeknél a gázáramok az üvegsugarak alkotta koszorúnak csak egyik oldalára hatottak, a sugarakat a fúvóhatás eltérítette és arra késztette, hogy a levegőáram irányával párhuzamosan álljanak be olyképpen, hogy a levegőáram felületi részeiben, tehát magvától bizonyos távolságban maradtak. Már pedig ismeretes, hogy valamely levegőáram sebessége a környező levegővel való súrlódás következtében a külső rétegekben csökken. A nyomógázáram legnagyobb sebességű részei tehát az üvegsugarakra hatástalanok maradnak. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárással az üvegsugarakat biztonsággal abba a részbe vezefjük, ahol a két egyes gázáram összefut, vagyis az eredő gázáram leghatásosabb részébe jutnak és ennek hatását nem kerülhetik el. Célszerűen a két gázáramot az üvegsugarakkal csak a forgó test kerületétől bizonyos távolságban hozzuk érintkezésbe, pl. olyképpen, hogy a fúvókák szájnyílásait a forgó test kerületétől megfelelő távolságban rendezzük el. így a gáz-