140148. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és ragasztószer szerkezeti anyagok, különösen fémek összeragasztására
140148 3 Célszerű lehet az is, ha a ragasztókeverékhez redukálószereket, pl. fémport vagy oxidálószereket, mint pl. káliumnitrátot, báriumszuperoxidot vagy végül ként is adagolunk. Adagolhatunk a ragasztókeverékhez továbbá rostanyagokat pl. azbesztet vagy egyéb töltőanyagokat, továbbá színezőanyagokat, gyantákat, képlékenyítőszereket és más efféléket is. Az etilénoxidszármazék és a keményítőszer közötti mennyiségi viszony meglehetősen tág határok között változhat. Több-bázisos savak anhidridjeinek alkalmazása esetén a mennyiség rendszerint az etilénoxidvegyület kb. 10—50%-a között mozoghatnak, bázisok esetében rendszerint már az etilénoxidvegyület kb. 1—10%-ának megfelelő mennyiségek elegendők; egyéb keményítőszerek, pl. diciándiamid esetében 2—10%-os hozagokkal igen jó szilárdsági értékeket kaphatunk. Fémek egymással való összeragasztásánál számos esetben előnyös lehet,' ha az összeragasztandó fémfelületeket megelőzőleg oxidáljuk, foszfatizáljuk vagy egyébként valamely rajta keletkeztetett vagy felvitt réteggel látjuk el. Ezeknek a fogásoknak természetesen csak akkor van értelmük, ha a képződött réteg a fémen szilárdan tapad, mint pl. a vas vagy az aluminium esetén, ilyenkor olyan nyírószilárdságokat érhetünk el, amelyek értékei valamivel magasabbak, mint amekkorák a kezeletlen anyagnál elérhetők. Az összeragasztandó szerkezeti anyagokat a ragasztás előtt, ha szükséges, a rájuktapadó piszoktól, olajtól stb. a szokásos módon megszabadítjuk, pl. csiszolópapírossal vagy homokfúvóval, maratással vagy szerves oldószerekkel való kezelés útján. A ragasztószer alkalmazása pl. úgy történik, hogy a forró szerkezeti anyagra, pl. fémlemezre a porszerű keveréket szárazon felvisszük. A ragasztószer egyik célszerű alakja a hidegen, előnyösen forrasztópálca alakjában tömörített keverék. A ragasztószer a forró felülettel való érintkezésnél igen hígfolyós ömlesztékké olvad meg. Eljárhatunk úgy is, hogy az elegyet a feldolgozás előtt megolvasztjuk és a megolvadt elegyet viszszük fel a célszerűen forró szerkezeti anyagra. Az összeragasztandó szerkezeti anyagokat ezután egymásra helyezzük és adott esetben mechanikailag pl. szorítókkal helyzetükben megerősítjük, majd a ragasztószert forrón megkeményítjük. Magától értetődik, hogy a találmány keretében maradunk akkor is, ha a ragasztókeveréket oldat vagy diszperzió alakjában visszük fel és az oldó-, illetve diszpergálószer eltávolítása után a ragasztandó felületeket egymásra helyezzük és az elegyet megkeményítjük. A felmelegítés a legkülönbözőbb módon foganatosítható, pl. fűtött kemencékben, pl. hegesztőpisztoly vagy forrasztólámpa lángjánál, összeragasztandó fémek esetében alacsony feszültségű villamos ellenállásfűtéssel, nagyfrekvenciás árammal stb. Ugy is eljárhatunk, hogy a ragasztási hézagon át villamoson fűtött drótokat vezetünk, amelyek a szerkezeti anyagban bennmaradnak. Ez különösen nagyobbméretű daraboknál okszerű és olyan szerkezeti anyagoknál, amelyek a villamosáriamot és a meleget nem vagy csupán rosszul vezetik. A keményítést 100—200 C°-os és ennél magasabb hőmérsékleteken végezzük. A keményítés alacsonyabb hőmérsékleten rendszerint hosszabb ideig tart, mint magasabb hőmérsékleteknél. Alacsonyabb hőfokon félórától több óráig, magasabb hőfokon néhány perc alatt befejezhető. Vastagabb daraboknál a felfűtés időtartamát, némely szerkezeti anyagnál a rossz hővezetőképességet, kell tekintetbe vennünk. A találmány szerinti eljárásnak az ismeretesekkel szemben igen lényeges előnyei vannak. Ez utóbbiakkal szemlben előnye az, hogy a megfelelő műgyantát csak a ragasztási folyamat folyamán állítjuk elő, imiimellett a műgyanta a hígfolyós ömleszték és a megdermedt, magas lágyulási pontú gél-állapot közötti minden fázison a ragasztandó felületek között megy át. Ilyen módon sikerül a kismolekulás és a nagymolekulás hőképlékeny műgyanták előnyeinek egyesítése anélkül, hogy azok hátrányait el kellene viselnünk. Az eljárás különleges előnye tovább abban van, hogy a ragasztások külső sajtolónyomás nélkül is foganatosíthatók. A ragasztási felületeket csupán egymásra kell helyeznünk, úgyhogy rendszerint elegendő, ha azokat ismeretes módon szorítókkal, kapcsokkal és máseffélékkel együttartjuk. Ezáltal a költséges sajtók alkalmazása feleslegessé válik. Magától értetődik, hogy a ragasztást nyomás alatt is végezhetjük. Az új ragasztószer különleges tulajdonságai azt is megengedik, hogy az összeragasztott tárgyakat forrón szabaddá tegyük, azaz a kemencéből, illetve a szorítókból, illetve a sajtóból még meleg állapotban kivegyük. Különleges esetekben előnyös lehet, ha az összeragasztott tárgyakat csak a lehűlés után tesszük szabaddá. Az új ragasztószereknek mint olyanoknak, keményített állapotban igen nagy a mechanikai szilárdságuk. Ftálsavanhidridnak keményítőszerként való alkalmazásánál a hajlítási szilárdság például 800—1000 kg/cm2 , az ütő-hajlítószilárdság 22— 26 kg/cm2 lehet; a Martens szerint mért hőállóság pedig 100 C°-on túlmenő értékekig terjedhet, A keményített ragasztószerek és velük együtt a szerkezeti anyagok ragasztásai is, forró és hideg vízzel, valamint oldószerekkel szemben igen állandóak. Azonos minőségű anyagokon kívül összeragaszthatok egymással a legkülönbözőbbnemű szerkezeti anyagok is, így pl. vas aluminiummal, réz vassal, üveg aluminiummal, vas aluminiummal, gumi vassal, stb. Az összeragasztott szerkezeti anyagok szilárdsági vizsgálati módszereként különösen bevált a nyírószilárdság meghatározása. A nyírószilárdság pl. aluminiumbádogoknál és diciándiamidnak keményítőszerként való alkalmazása mellett 3 kg/mm2 -en túlmenő értékeket ér el, tehát az ismeretes eljárásokkal elérhető értékek sokszorosát. Egyéb, fémes vagy másefféle,
