140146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás surlódótestek, különösen fék- és tengelykapcsolóbetétek előállítására

Álegjeíent 1950. évi június hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140146 SZÁM 47cx

6—18 OSZTÁLY C-5945 ALAPSZÁM — (IV. h/l, V. e/l, XX. a/2.) Eljárás surlódótestek, különösen fék- és tengelykapcsolóbetétek előállítására. Ciba Société Anonyme cég, Basel A bejelentés napja: 1944. október 5. Svájci elsőbbsége: 1943. december 9. Ismeretes féktesteknek asbestrostokból hollandi eljárással történő előállítása poralakú töltőanyagok felhasználásával vagy akiélkül, fenolgyantáknak kötőanyagkénti alkalmazásával. Az így előállítható mechanikailag szilárd féktesteknek az a hátránya van, hogy súrlódási tényezőjük hajsználat közben, különösen túlzott igénybevételnél jelentős mértékben csökken, mimellett a súrlódó felület üvegszerű külsőt kaphat. Ismeretes továbbá asbestlemeznek vagy asbestpapirosnak műgyantákkal, mint pl. fenolgyantával, vagy aminotriazin-gyantával való impregnálása, szárítása és fékbetétekké való sajtolása. Ennek az eljárásnak azonban különböző hátrányai vannak. Egyrészt két lépésben kéli végezni, minthogy a papír előállítását és impregnálását külön-külön kell végezni, másrészt a munkafolyamatok megosztása miatt poralakú töltőanyagok alkalmazása rendszerint bizonyos nehézségekkel jár. Az impregnáló eljárásnak ezeket a hátrányait áthidalták, amennyiben poralakú töltőanyagokat (mint pl. asbestint és esetleg más, szervetlen töltőanyagokat) poralakú aminotriazingyantával szárazon összekevertek, és féktestekké sajtolták, úgy, mint aS forrón történő sajtolásnál (lásd F. 9876. alapszámú magyar bejelentés 138.106 számú magyar szabadalom). Ennél az eljárásnál volt először megfigyelhető az, a fontos tény, hogy az aminotriazingyanták, pl. melamingyanták olyan féktestek előállítását teszik lehetővé, melyeknek súrlódási együtthatói a használat közben nem csökkennek, hanem a kezdő értéknél magasabb értékre állnak be. Ezek a féktestek jól beváltak, de mechanikai szilárdságuk általában kisebb, mint a bevezetésben említett hollandi-eljárással előállított féktesteké. Ennek a hátránynak kiküszöbölésére irányuló törekvések a hollandi-eljárásban olyan aminotriazingyanták alkalmazására irányultak, amelyek bár már a hidrofob fokig kondenzáltak, mégis még folyékonyak, vagy olvadékonyak (A fokozat). Annak ellenére, hogy ezek a gyanták koncentrált vizes oldataikból vízzel kicsaphatok, mégsem alkalmasak a hollandi-eljárásnál való alkalmazásra, minthogy az alkalmazandó nagy vízmennyiségek következtében nagy gyantaveszteségek lépnek fel, úgy, hogy nagy gyantafelesleggel kellene dolgozni és az alkalmazott impregnáló folyadékot keringtetni kellene, hogy a pép valamennyire kielégítő gyantatartalmú legyen. Továbbá a pép gyantafelvételének foka igen bizonytalan volt és a keringtetendő gyanta nagy mennyisége miatt a megfelelő gyártás nem volna lehetséges. * , Azt találtuk, hogy a hollandi-eljárásnál kielégítő eredményekhez jutunk, ha olyan aminotriazingyantákat alkalmazunk, amelyek az A fokozaton túl kondenzáltak. Különösen alkalmasnak bizonyultak olyan gyanták, alnelyek meszszemenően keményítettek, tehát gyakorlatilag oldhatatlanok és olvaszthatatlanok, de még csekély mértékű hőképlékenységet mutatnak (előrehaladott B fokozat), mimelíett viszont a C fokozat gyantái, tehát olyanok, amelyek teljesen kikeményítettek, a töltőanyaggal már nem kötnek megfelelően, és ezért nyomás és hő alkalmazásával mechanikailag szilárd féktestekké már nem sajtolhatok. Hogy a jelen találmánynál alkalmazható gyantákhoz juthassunk, pl. a vízben oldható aminotriazin-formaldehid-kondenzációs terméket vizes oldatban sav hozzáadása mellett önmagában ismert módon tovább kondenzálhatjuk, míg az oldat próbája alkalikus közegben egy szilárd gyanta látszólag inert, voluminózus csapadékát adja. Ez a gyanta, ha tisztán állítjuk elő, oly kevéssé folyós, hogy sajtolómassza kötőanyagaként már nem jönne számításba. Ha a gyantának a savanyú oldatból való kicsapását rostos töltőanyag alkalikus szuszpenziójának jelenlétében a hollandiban végezzük, úgy a keletkezett semlegített pépből papiros, ill. kéregpapiros állítható elő, amely szárítás után mechanikailag szilárd surlódótestekké sajtolható, annak ellenére, hogy az alkalmazott gyanta már alig folyós.