140125. lajstromszámú szabadalom • Forgóalvázas vasúti kocsikhoz való fékberendezés, amelynek önműködő fokozatnélküli teherlefékező szerkezete van

140125 nézete a találmány más példakénti kiviteli alakjával kapcsolatban látható. A 10. ábra a 9. ábra szerinti megoldás módosítását' ugyancsak fölülnézetben tünteti fel. Ali. ábra a 8. ábra szerinti forgóalvázas kocsi forgóalvázának központi ágyazásán át vett harántirányú metszet. A 12. ábra a 9. ábra XII — XII vonala menti metszet. A 13. ábra a 12. ábra XIII — XIII vonala menti metszet. A rajzon 1 hivatkozási számmal mindkét végén forgóalvázakra támaszkodó kocsiszekrény alvázát jelöltük. A tetszőleges kivitelű forgóalvázak mindegyikének központi ágyazása, amely körül a forgóalváz a kocsiszekrényhez viszonyítva elfordulhat, 2 hivatkozási számmal van jelölve. A forgóalváznak azt a részét, amelyen a központi ágyazás van elrendezve, a köcsirúgókként működő rugók útján a forgóalvázban ágyazott keréktengelyek rugósan támasztják. Ezt a részt általában himba vagy középgerenda elnevezéssel jelölik., A forgóalváz e részét a rajzon 3 hivatkozási számmal jelöltük. Amint az la. és lb. ábrán látható, a forgóalváz a kerekek belső oldalán elrendezett 4 féksarukat működtető fékemeltyűkkel van ellátva, A 4 féksarukra a fékerőt a kocsiszekrény 1 alvázának alsó oldalán elrendezett 5 fékhenger, a forgóalvázon elrendezett 6 fékemeltyűk és e fékemeltyűk egyikén támadó 7 húzórúd útján adja át. A forgóalvázon elrendezett fékszerkezet másik emeltyűje helytálló pont körül elforduló emeltyűként van kialakítva, amelynek forgáspontjával ellentétes vége 8 kapcsolórúd útján a forgóalváz előbb említett fékemeltyűjének a fékhúzórudazattal ellentétes végéhez van csatlakoztatva. A forgóalváz e fékemeltyűje egészen közönséges módon van kialakítva, amint a forgóalváz szerkezete maga is egészen szokásos kivitelű. Amint a 2. ábrán látható, a két forgóál'váz mindegyikének irányában haladó két 7 fékhúzórúd a kocsiszekrény 1 alvázának alsó oldalán elrendezett 9 kiegyenlítő emeltyűk egyegy ágából indul ki. A 9 kiegyenlítő emeltyűk közül az egyik helytálló pont körül elforduló emeltyű, amely 10 kapcsolórúd útján a másik kiegyenlítő emeltyűvel van összekötve. Ezt 11 húzórúd eltolható 12 támponttal együttdolgozó 13 fordítóemeltyű egyik végével köti össze. A 13 fordítóemeltyű másik vége az 5 fékhengerben mozgó fékdugattyú dugattyúrúdján támad. A féksarukat a fékhengerrel összekötő fékrudazatnak a fékezéskor érvényesülő áttételi viszonyát az eltolható 12 támpont útján változtathatjuk meg. A 12 támpont beállítása végeinél fogva két 14 húzórúd között megerősített, ív alakú kalibrált 15 lemezrúgó terhelésének függvényében megy végbe, mégpedig a rúgó rugózó mozgását a 14 húzórudak útján közölt húzóerő irányára harántirányban az eltolható 12 támpontra átadó 16 emeltyű útján. A 16 emeHyű helyett természetesen más elemet is alkalmazhatunk. A két 14 húzórúd a kocsi egy-egy végéig ér és leginkább az 1. ábrán látható módon mindegyikük a kocsi 1 alvázán, ágyazott szögemeltyű egyik 17 karján van megerősítve. A szögemeltyű, másik: 18 karját 19 vezetőrúd 20 emeltyű egyik karjával kapcsolja öss^ze. A 20 emeltyű másik karja viszont a kocsi 1 alvázán van ágyazva. A 20 emeltyű a kocsi 1 alváza és a forgóalváz közé van iktatva és evégből ágyazási helyétől kis távolságban, vagyis ennek szomszédságában a központi, ágyazásnak a kocsi alvázán elrendezett 21 felsőrészére támaszkodik. Ez a központi ágyazásnak a 3 himbán elrendezett 22 alsórészében elforgathatóan van ágyazva. A 20 emeltyű ágya az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 20 emeltyű ágyazott végén elrendezett konvex 23 félágyból áll, amely a kocsi 1 alvázán elrendezett konkáv félággyal dolgozik együtt, amint ez a 3. ábrán látható. Természetesen más megoldást is alkalmazhatunk. A központi ágyazáson szokásos módon függőleges 25 csap halad;

át. A központi ágyazás 21 fölsőrésze, valamint a 20 emeltyű a 3—5. ábrákon látható módon 27, illetőleg 28 csápok útján a kocsi alvázával vannak összekötve. A. 27, illetőleg 28 csap lehetővé teszi, hogy a 20 emeltyű 23,' 24 csapágya körül a kocsi l.; alvázához: viszonyítva bizonyos mértékben elmozdulhasson, valamint lehetővé teszi az alváznak a központi ágyazás 21 fölsőrészéhez viszonyított bizonyos mérvű függőleges irányú elmozdulását is. A központi ágyazás 21 íölsőrésze és 23, 24. ágyazási helyétől kis távolságban, vagyis ennek szomszédságában a forgáscsap 21 fölsőrészére támaszkodó 20 emeltyű között az alkatrészek közötti súrlódás csökkentése végett az. ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 29 görgőket alkalmaztunk, amelyek a 25 forgáscsap körül el: rendezett 30 nyak két' oldalán a központi ágyazás 21 fölsőrészén vannak elrendezve. A 29 görgők az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 20 emeltyűben lévő és az 5. ábrán látható gyűrűalakú 32 híd útján egymással összekötött 31 ágyakkal, valamint a központi ágyazás 21 fölsőrészén elrendezett, gyűrűalakú 34 híd útján egymással összekötött hasonló 33 ágyakkal dolgoznak együtt. A központi ágyazásnak a 6. és 7. ábrán látható módosított kiviteli alakjánál a 21 fölsőrész 35 pereme külső, oldalán derékszögű vagy négyzetes alakú és a kocsi alvázának alsó oldalán megerősített megfelelő alakú 36 keretbe van helyezve, amelyben- a 35 perem* bizonyos mérvű függőleges irányú elmozdulást végezhet és amelyben, a 36 keret alsó oldalán megerősített alányúló 37 rögzítősínek útján van rögzítve. Ez a szerkezet, amely 2 központi ágyazás útján biztosítja az összeköttetést a kocsi alváza és a íorgöalváz között, a 3—5. ábrán látható azonos rendeltetésű 27 csapszegekkel szemben előnyben részesítendő. Minthogy az 1—2. ábrákon látható példakénti kiviteli alak esetén a két forgóalváznak közös fékerőforrása, nevezetesen fékhengere van és a,z a kocsiszekrényen van elrendezve, a fékerő pedig a forgóalvázakra egyenletesen oszlik meg, célszerű lehet,' ha az eltolható 12 támpont. eltolódását, .vagy — általánosan kifejezve— a féknek a fékezéskor kifejtett fékerő és a kocsiterhelés közötti illeszkedés fokozatnélküli biztosítása, vé-