140125. lajstromszámú szabadalom • Forgóalvázas vasúti kocsikhoz való fékberendezés, amelynek önműködő fokozatnélküli teherlefékező szerkezete van

4 140125 gett való beállítását mindig a kocsiszekrénnyel éppen legkevésbbé terhelt forgóalváz terhelésének függvényében foganatosítjuk. Evégből önmagában ismert módon a 15 rugót a kocsi hosszirányában eltolhatóan rendezhetjük el és ütközőket alkalmazhatunk, amelyek a 14 húzórudak mozgását a kocsi végeinek irányában határolják, úgyhogy a beállító 15 rugót terhelő húzóerő a 14 húzórudakban arra az erőre korlátozódik, amely ezekre a rudakra a kocsiszekrénnyel éppen legkevésbbé terhelt forgóalváz 20 emeltyűjéről adódik át. A kocsiszekrénnyel legkevésbbé terhelt forgóalváz hol az egyik, hol a másik lehet. A 8—13. ábrák szerinti példakénti kiviteli alak az előbbiekben leírttól főleg abban különbözik, hogy a kocsi 1 alvázának két 20a, 20b emeltyűje van, amelyek a kocsiszekrény 1 alváza és a forgóalvázak mindegyikének 3 himbája közé vannak iktatva. A 20a, 20b emeltyűk egyik végükön az ábrázolt példakénti kiviteli alak eseten 39 csapok útján a kocsi 1 alvázának alsó oldalán vannak ágyazva és ágyazási helyüktől ^ kis közzel elválasztva, vagyis annak szomszédságában 40 csúszótömbök vagy görgők útján a 3 himbára támaszkodnak. E példakénti kiviteli alak esetén tehát a központi ágyazásnak nem az a feladata, hogy a kocsiszekrényt hordozza, hanem hogy a forgóalváz elfordulásakor vezetékágyként működjék. A 11. ábrán ennek megfelelően látható, hogy a központi ágyazás 21 fölsőrésze nem ér a 22 alsórész fenekéig. A 40 görgőknek csonkakúp alakjuk van és a csonkakúpok képzelt csúcsai a 2 központi ágyazás tengelyébe esnek. A 40 görgőkkel érintkező felületén a 3 himba és a 20a, 20b emeltyűk az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén süllyesztett és edzett 41, 42 lemezekkel vannak ellátva, amint ez a 12. és 13. ábrán látható. Legjobban ezekből az ábrákból tűnik ki továbbá, hogy a 40 görgők 43 csapok útján mindkét végükön 44 tartószervekben vannak ágyazva, amelyeknek fölső és alsó végén 45 prizmákkal kapcsolódó függőleges csúszóvezetékek vannak. A 45 prizmák 46, illetőleg 47 csapszegek útján a megfelelő 20a vagy 20b emeltyűn, illetőleg a 3 himbán vannak megerősítve. A 20a, 20b emeltyűk a 39 ágyazócsappal ellentétes végükön egy-egy 19a, illetőleg 19b vezetőrúd útján a kocsi 1 alvázán ágyazott harántirányú 38 tengelyen elrendezett egy-egy 18a. illetőleg 18b karral vannak összekötve. A 38 tengelynek még 17 karja is van, amelyhez a 14 húzórúd van csuklósan csatlakoztatva, amint ez a 8. és 9. ábrán látható. A 8—11. ábrákon feltüntetett forgóalváz más ismert és használatos típushoz tartozik, mint az 1. ábra szerinti, és fékemeltyűje is más típusú, nevezetesen a kerekek mindkét oldalán elrendezett 48 féksarui és a fékerőt a 7 fékhúzórúdról ezekre továbbító egymással összekötött 49 kiegyenlítő emeltyűi vannak. Minthogy a forgóalvázhoz való fékemeltyűk e típusa is jól ismert, közelebbi ismertetésre e helyen nincs szükség. Amint a 9. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén látható, a két forgóalváz fékemeltyűi a 7 fékhúzórudak és egy-egy 13 fordítóemeltyű útján egy-egy 50, illetőleg 51 fékhengerrel köthetők össze. A 13 fordítóemeltyű eltolható 12 támponttal dolgozik együtt, amelyet a kérdéses forgóalvázból kiinduló 14 húzórúd húzóerejével terhelt kalibrált 15 rúgó rugózó mozgása állít be. A két 13 fordítóemeltyűt, az ezekkel együttdolgozó eltolható 12 támpontokat, a beállító 15 rugókat és a rugók rugózó mozgásait a kérdéses eltolható 12 támpontokra továbbító tagokat tartalmazó szekrények vagy tokok az 50, 51 fékhengerekkel együtt célszerűen szerkezeti egységgé egyesíthetők, amelyek ily egységként a kocsiszekrény 1 alvázának alsó oldalán körülbelül az 1 alváz közepén erősíthető meg. Ha a két forgóalváznak közös 5 fékhengere van, a találmány értelmében például a 10. ábrán látható módon lehetséges a 6 fékhengernek, az eltolható 12 támpontból és az ezzel együttdolgozó fordítóemeltyűből álló terhelésváltószerkezetnek, az eltolható támpont beállításához való és. a 14 húzórudakkal kifejtett húzóerővel terhelt rugónak, valamint a 9 kiegyenlítőemeltyűknek közös hordozó tagon vagy tagban 52 tartó alakjában oly módon való elrendezése, amint ez a 138.322, illetőleg számú (S-20271 alapszámú) magyar szabadalmi leírásokban ismertetve van. Ezzel azt az előnyt biztosítjuk, hogy az idézett szabadalmi leírásokban leírt terhelésváltószerkezet, amely eredetileg kéttengelyű fékes kocsik szabványosított felszereléseként volt elképzelve, esetleg azonos szabványosított kivitelben forgóalvázas kocsik esetén is eredményesen kerülhet gyakorlati kivitelre. A találmány nincs arra a megoldásra korlátozva, amelynél a féknek a fékezéskor kifejtett fékerő fokozatnélküli illeszkedése végett való beállítása a fékrudazat egy vagy több fékemeltyűjével együttdolgozó támpont eltolódása útján megy végbe, minthogy olyan esetben is alkalmazható, amikor a féknek az említett célra való beállítása más módon megy végbe, például fékezéskor a fékhengerben uralkodó nyomást szabályozó szelepszerkezet útján, amelyet a kalibrált rúgó rugózó mozgásai útján állítunk be. Szabadalmi igénypontok: 1. Fékberendezés forgóalvázas vasúti kocsikhoz, amely a kocsiterhelés függvényében önműködően ható, a fékkel fékezéskor kifejtett fékerőnek a kocsiterheléshez való fokozatnélküli illeszkedését biztosító beállító szerkezet útján beállíthatóan van elrendezve, a beállítószerkezetnek pedig kalibrált rugója és a kocsiterheléssel változó, a kalibrált rugót terhelő erőt levezető eszközei vannak, melyet a kocsiszekrény alvázán (1) elrendezett kalibrált rúgó (15) és e rugót terhelő, a kocsiterheléssel változó erőt levezető, a kocsiszekrény alvázán (1) ágyazott és a kocsiszekrényt a forgóalvázon támasztó egy vagy több emeltyű (20, 20a, 20b), valamint az emeltyűket az egyik irányban a kocsiszekrénynek az alváz (1) útján a forgóalvázra nehezedő súlyával, a másik irányban viszont a kocsiszekrényen elrendezett kalibrált rugóval (15) működtető eszközök jellemeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti fékberendezés kiviteli alakja, melynél a kocsiszekrény a forgó-