140124. lajstromszámú szabadalom • Irányjelző

Megjelent 1950. évi június hó 15 én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140124 SZÁM 63c 58—91 OSZTÁLY S 20716 ALAPSZÁM — (XX/a.) „Irányjelző." Surányi Endre garázsfőnök, Budapesten A bejelentés napja: 1948 február 20. Az irányjelzők Bowden-kábeles vagy villamos vezérműve bonyolult, drága, gyorsan elhasználódik, örökös javításokra és pótlásokra szorul, amellett folytonos hibaforrást képez úgy, hogy üzemben rendszerint éppen akkor mondja fel a szolgálatot, mikor legnagyobb szükség volna a jelzésre. A találmány lényegileg a mutatót pneumatikusan befolyásoló vezérművel küszöböli ki mindezen hátrányokat. Alapvető jellegzetességként tartozik ehhez a membrános és nyugalmi állásából előnyösen szívásra indító vezérmű. E megoldás u. i. jóformán semmi különös megmunkálást sem igényel és olyan szerkezeteket ad, amelyek a lehető legegyszerűbb kivitelekben állíthatók elő. Nincs rajtuk semmi olajozni való, könnyen és gyorsan, de mégis benső rugalmassággal működnek, üzemben teljesen megbízhatók , és fenntartásuk semmi gonddal sem jár. Téglalap alakú membránt vehetünk, amely könnyű szerrel helyezhető el az irányjelzők szokásos tokjában, hol is a mutató késpenge és nyele módjára csuklózik. így a meglevő irányjelzők is átalakíthatók a találmány szerintiekre. A tulajdonképpeni pneumatikus vezérlőelem azonban nem csupán membrán lehet, hanem dugattyú is és mindkettejük nyomásra is működhetik, amely esetben vezérlőerejük tetszőlegesen fokozható. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új irányjelző néhány kiviteli példáját. A mutató, külső alakját tekintve, ugyanolyan, mint amilyen a gépjárműveken eddig is szokásban volt. Mindegyiknél magától értetődik s ezért a rajzokban nem is jeleztük, hogy felvillanó lámpájuk lehet. Az 1. ábra szívóimembrános mutató függélyes metszete és részben oldalnézete. A 2. ábra hozzátartozó részleges élnézet. A 3. és 4. ábra süveges membrán függélyes metszete ill. élnézete. Az 5. ábra dugattyús mutató függélyes metszete. A 6. és 7. ábra gépjármű mutatópárjának másmás és kis léptékű elrendezési rajza. A 8. ábra gumilabdával működtetett membránmutató elrendezési rajza. A 9. és 10. ábra egy-egy hullámos membrán nagy léptékű, részleges távlati képe. Az 1. és 2. ábra szerint nyugalmi állásában lefelé csüngő —1— mutató az U-szelvényű—2— tokba erősített —3— csuklótengely körül billentendő ki, szaggatott vonallal jelzett, vízszintesbe eső munkaállásába. Ezt a műveletet a bőrből vagy más engedékeny anyagból készült, téglalap alakú —4— membrán intézi,^ amely az —5— köztartó koszorú közbetételével és az —5— keret segélyével az —1— mutató —2— tokjának fenekéhez zárkózik. Ily módon a —4— membrán mögött, magának a különben is szokásos és szükséges —2— toknak felhasználásával, zárt —6— közegteret kapunk, anélkül, hogy a sík tokfalat deformálnunk kellene. A szívóvezeték —7— szívócsonkon át torkol a -—6— térbe. A —4— membránhoz erősített —8— zsinór, sodrony vagy más húzószerv forgattyúkarosan csatlakozik az —1— mutatóhoz úgy, hogy tolattyúrúdszerü csuklókapcsolat létesül közöttük. Ha tehát a —4— membrán szívóhatásra behorpad és jobb felé dudorodik ki, akkor a —8— húzószerv munkaállásába lendíti az —1— mutatót. Ha a —4— membrán nyomásra működik,akkor húzószerv helyett alkalmas nyomószervet veszünk, amelynek támadáspontját ill. az —1 — mutató forgattyúkarját úgy rendezzük el, hogy a mutató lökésre lendüljön ki. A —4— membrán mindegyik esetben és célszerűen a húzó- ill. nyomószerv is bizonyos kitérést ill. kihajlást enged, hogy az ívmozgások akadálytalanul mehessenek végbe. Amint az ábrák is érzékeltetik, az egész művészi berendezés roppant egyszerű és egyáltalán nem kényes. Ugyancsak egyszerűvé és közvetlenné teszi a membrán és a mutató kapcsolatát az a körülmény, hogy az — 1—. mutató csuklótövében rendeztük el a —4— membránt.