140116. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágneses szerkezeti anyag előállítására, valamint mágneses mag

2 140116 szemcsézetének finomsága, tehát annak iyukacsossága, továbbá az alkalmazott ferrit fajtája és összetétele. Kitűnt, hogy a felvett oxigénmennyíség állandó oxigénnyomáson a hőmérséklet csökkenésével növekedik. Másrészt tekintetbe veendő az a körülmény, hogy az oxigén felvételének sebessége a hőmérséklet süllyedésével csökken. Ez a.sebesség továbbá erősen függ a ferrit szemcsézetének finomságától és lyukacsosságától, ennélfogva tehát tekintettel arra az időre, amelyet az oxigén felvétele igénybe vesz, kívánatos, ha a ferritet finomszemcsés, lyukacsos állapotban alkalmazzuk. Megjegyzendő, hogy meglepő módon kitűnt, hogy lehetséges mágneses magként alkalmazható ferrit elkészítése elegendően kistérfogatúan. öszszezsugorított állapotban az elegendő lyukacsosság egyidejű megtartásával. A találmány alkalmazása során tekintetbe veendő fontos tényező a végtermék kezdőpermeabilitása, mert a mágneses' magok használhatóságát főleg az előbb meghatározott tg ő veszteségtényező és a gyűrűalakú magon mért ,« kezdőpermeabilitás —- hányadosának értéke szabja meg. Nagyon fontosak azok a magok, melyek nagy kezdőpermeabilitásúak és csekély veszteségűek. Az ilyen magok előállításánál tehát az elegendően nagy oxigéntartalmat eredményező rendszabályokat kombinálni kívánjuk olyan rendszabályokkal, amelyek a nagy kezdőpermeabilitás eléréséhez szükségesek, amikoris ügyelnünk kell arra, hogy e különböző rendszabályok egymással ellentmondásba ne kerüljenek. Megállapítottuk azt, hogy nagy kezdőpermeabilitás eléréséhez kívánatos, ha gondoskodunk arról, hogy a végleges ferrit lehetőleg közeledjék az egyetlen homogén fázis állapotához, azaz ha gondoskodunk arról, hogy a ferritképző anyag jól átreagálódjék, továbbá lehetőleg kerüljük el azt, hogy az egyszer képződött, átreagált ferrit a lehűtés során második fázist válasszon ki. Ez az utóbbi eset adódhatik, ha a magas hőmérsékletén mintegy túltelített szilárd oldatban tartott ferrit az összetevőit alkotó oxidok lehűtésekor kiválásra vagy összetevő oxidjaira való szétesésre hajlamos. Ha a második fázis kiválásának veszélye fenyeget, ezt elháríthatjuk gyors lehűtéssel, ámbár az ilyen gyors,- pl. percenként 10 C°-ot meghaladó lehűtés általában kerülendő, mert ez a permeabilitás szempontjából hátrányos rnegrezzentési feszültségeket eredményezhet. A lehűtés legkedvezőbb sebessége minden adott esetben előkísérleftel könnyen állapítható meg. Az előbbiekből az is kitűnik, hogy előnyös, ha az oxigénfelvételnél a hőmérséklet félette, marad ama hőmérsékletnek, amelyen második fázis képződhetik. Megállapítottuk továbbá, hogy más mágneses szerkezeti anyagokkal egyezően a kezdőpermeabilitásnak kevéssel a Curie-pont alatt gyakran maximuma van és hogy tekintettel erre különösen kedvezőek a 40 és 250 C° közötti Curiepontú ferritek. Ilyeneket pl. úgy kaphatunk, hogy cinkferritet, melynek Curie-pont ja alacsony, akként kombinálunk „ egy vagy több magasabb Curie-pontú ferrittel, — amilyen a nikkelferrit —, hogy keverékkristály keletkezzék. A Curie-pontot befolyásolhatjuk a ferrit vasoxidtartalmával is, ezenkívül befolyása lehet az oxigéntartalomnak is, „Curie-pont" kifejezésen az a hőmérséklet értendő, amelyen a ferrit a kezdőpermeabilitás tekintetében gyakorlati célokra mágnesesség nélkülinek felfogandó állapotba megy át. Nagy kezdőpermeabilitás elérése szempontjából továbbá nagyfontosságú tiszta nyersanyagok alkalmazása. Mint már megjegyeztük, az a veszély fenyeget, hogy a nagy kezdőpermerabilitás létesítéséhez szükséges rendszabályok ellentmondásba kerülhetnek azokkal a rendszabályokkal, amelyek a veszteségek elhárításához elegendően nagy oxigéntartalom elérése végett szükségesek. így pl. általában kívánatos a magas hőmérsékletre való hevítés a nagy kezdőpermeabilitás létesítéséhez, továbbá a teljes átreagálás elősegítéséhez és a homogén fázis képezéséhez is. Az a hőmérséklet azonban, melyre lehetőleg nagy kezdőpermeabilitás létesítéséhez hevíteni kell, a legtöbb esetben akkora, hogy az oxigéntartalmat és az oxigénfelvétel lehetőségét az ilyen hevítés károsan befolyásolja, igy tehát kicsiny veszteségek elérését megnehezíti. Ekkor kompromisszumos megoldással kell megelégednünk. •E tekintetben egyik korábbi, még közzétételre nem. került szabadalmi bejelentésünkre kívánunk utalni. Eszerint ferritben olyan oxigéntartalomról gondoskodunk, hogy a tg ó veszteségfaktor 10—1000 kHz frekvenciatartományban 0.06-nál kisebb, úgyhogy olyan anyag keletkezik, mely különösképpen rádiócélokra alkalmas. Hogy ilyen oxigéntartalmat lehetővé tegyünk, a ferrit készítésénél vagy valamely más okból alkalmazott hevítésnél túlságosan magas hőmérsékletet nem szabad alkalmaznunk. A magas hőmérsékletek elkerülésével a permeabilitás számára gyakran nem kapunk optimális értéket. Ekkor, mint már előbb említettük, itt kompromisszumos megoldásra van szükség. ; Kitűnt továbbá, hogy magasabb zsugorítási hőmérséklet alkalmazásánál még lehetséges olyan oxigéntartalom elérése, hogy a tg ő veszteségtényező 0.06-nál kisebb olyan körzetben, amely kevésbbé nagy frekvenciákra terjed. Nagyobb frekvenciákon ekkor a veszteségtényező a megadott határt meghaladja. A magasabb hőmérsékleten zsugorított anyag az alacsonyabb hőmérsékleten zsugorított szerkezeti anyagtól egyebek között durvább szemcsézetével tér el. . Az ilyen mágneses szerkezeti anyag, melynek veszteségtényezője. 1000 kHz-en aluli frekvenciákon 0.06-nál. nagyobb, rádiócélokra számos esetben ugyan nem alkalmas, távirászati vagy távbeszélési célokra azonban még jól használható. További előnye, hogy a megengedett magasabb zsugorodási hőmérséklet következtében gyakran nagyobb kezdőpermeabilítást kapunk.