140033. lajstromszámú szabadalom • Szenesített fémelem és eljárás előállítására
6 140033. számára, nikkelalap esetén pedig oxidbevonatú kalódszálak és katódhüvelyek számára is jó. A (17) szénbevonatot különböző ismert 5 módokon vihetjük fel az alapra. A (10) nikkelalapot gázban jó eredménnyel szélesíthetjük. Ha a (10) alap vasfém, pl. lágyacél vagy vas, csupaszon vagy vékony nikkelréteggel, akkor a szénbevonat fel-10 vitelénél az alapot nem szabad szén jelenlétében hevíteni. A szenei előnyösen úgy visszük fel, hogy a hordozót igen finoman elosztott szén, pl. kolloidális grafit szuszpenziójával, ill. széniszapjával kezeljük, 15 melyben a fotomikrografikus vizsgálat szerint a részecskék nagysága kb. 1 mikrontól jóval egy tized mikron alá terjed, miért is nagyobbszámú ilyen részecske kisebb a nikkelszivacsok mikroszkópos méretű 20 (13) likacsainál. Jó eredményt értünk el, ha az alapot olyan szén mázba mártottuk, amely kolloidális grafit alkoholos szuszpenziójából állt, kis mennyiségű nitroccllulózával mint kötőanyaggal, mely mér-25 sékelt hőfokra, pl. 200 C°-ra hevítve eltűnik. A széniszap egyik bevált összetétele: kb. 200 g alkoholos szuszpenzió, mely 100 g metanolból és 40 g kolloidális grafitból áll, kb. 200 cm3 közepesen száradó 30 kötőanyaggal keverve; utóbbi kb. 1 nedves súlyrész nitrocellulózából, még pedig kb. egyenlő részben 1 / 2 másodperces és 40 másodperces nitrocellulózából. valamint kb. 12.5 súlyrész am ilacet álból áll. kb. 35 250 cm3 bu-lil acetáttal és 200 cm 3 metanollal hígítva. A hordozó likacsossága olyan mértékű és minőségű, hogy a híg alkoholos szuszpenziót csaknem oly hevesen szívja fel, mint az ilatóspapír a tintát. Ezzel aix 40 iszappal olyan szenesített elektródát készíthetünk, amelynek, szürkéisfekele szénbevonata igen hatásos. A leg jobb hősugárzást adó, feketébb szénbevonathoz 100 g alkoholos szuszpenzió és 100 g lámpako-45 rom keverékét használhatjuk 200 g alkoholos szuszpenzió helyett. Az alapot az iszappal teljesen benedvesítjük, majd megszárítjuk, mire a 8. ábra szerinti alapot kapjuk., melyet finoman eloszlott szénből 50 és kis mennyiségű kötőanyagból álló, vékony, erősen Lapadó (18") szénmázréteg borít. A csőelemeket, pl. anódokat, a bevont alapból állítjuk elő, ínég pedig előnyösen 55 a szokásos sajtolással. A megszáradt (18) szénmázréíeg oly erősen tapad, hogy a nyomóformákban nem sérül meg és utóbbiakhoz általában nincs szükség kenőszerre. Ha azonban a kész elektróda bonyolult alakú, mint pl. a 7. ábra szerinti, ahol 60 annak mélyrehúzott részei és éles hajlatai vannak, akkor a nyomóformák némi kenése lehet kívánatos, mely esetheln pl. gépolajat használhatunk, mely a nilrocellulózát nem lágyítja. 65 A bevont elem használatra kész,, ha a megszárított szénmázrétegből a kötőanyagot eltávolítottuk, ami előnyösen semleges, ill. nem-oxidáló környezetben végzett hevítéssel történik. A kötőanyag mérsékelt hő- 70 fokon,, pl. 200 C'Hon eltűnik és a csőeleimen vékony, erősein tapadó szénbevonat marad vissza. Az elemnek ez a hevítése az elemet tartalmazó cső kiszivaitlyúzásiai alatt történhetik, előnyösen azonban az 75 elemnek az elektródareiadszierbe szerelése előtt. Az alakozolt és bevont elemeket előnyösen általában hidrogénben, kb. 800 C°-on, kb. tíz percig hevítjük, hogy azokat 80 a használathoz előkészítsük. A hevítés először a kötőanyagot eltávolítja a megszáradt szén-bevonatból, majd az elemet megtisztítja és kész állapotba hozza. Ezen ai hőfokon és az adott körülmények között 85 az alap eihauyagolhiató mennyiségű szenet vesz fel, ill. módosul. Az eredmény szenesített elem, pl. anód, szénbevonattal, melynek tapadása az alaphoz nagyobb, mint a kohéziója. Ez a bevonat nem pattogzik 90 vagy hámlik le. Ha dörzsöljük, csak poralakú szén válna tik le. de nem pikkelyek vagy lemezkék, mint a közönséges szenesített elektródáknál. A kész elektróda szénbevonata célsze- 95 rűen a lehelő legvékonyabb, hogy jó, fekete felületet érjünk el. Így pl. egy jó bevonat kb. 2 mg-ot nyom, az alap felületének négyzeícenlimétcrére számítva. Ámbár a bevonat számbavehelő mélységig 100 teljesen beborítja a hordozót és igen erősen kapcsolódik a hordozó alapjához, aiz olyan vékony lehet, hogy felszínének alakja gyakorlatilag ugyanaz, mint a,z alap fémes hordozójának felszínéé. A szénbevonat oly 105 erősen tapad, hogy azt a szenesített anódról nem lehet mechanikai úton lekaparni anélkül, hogy a, likacsos, fémes hordozót ne deformálnék. A szén bevonatot azonban a hordozó struktúrájának lényegi megvál- 110 tozása nélkül eltávolíthatjuk akként, hogy a szenesített anódot kb. 1000 C°-on kb. tíz percig, hidrogénben, pl. csőhálózati hidrogénben hevítjük, mely némi vízgőzt ' tartalmaz, Ily módon a szemesi tett' ainőd 115 lényegileg változatlan (11) hordozóját csupasszá tehetjük.
