140033. lajstromszámú szabadalom • Szenesített fémelem és eljárás előállítására

6 140033. számára, nikkelalap esetén pedig oxid­bevonatú kalódszálak és katódhüvelyek számára is jó. A (17) szénbevonatot különböző ismert 5 módokon vihetjük fel az alapra. A (10) nikkelalapot gázban jó eredménnyel szé­lesíthetjük. Ha a (10) alap vasfém, pl. lágyacél vagy vas, csupaszon vagy vékony nikkelréteggel, akkor a szénbevonat fel-10 vitelénél az alapot nem szabad szén jelen­létében hevíteni. A szenei előnyösen úgy visszük fel, hogy a hordozót igen finoman elosztott szén, pl. kolloidális grafit szusz­penziójával, ill. széniszapjával kezeljük, 15 melyben a fotomikrografikus vizsgálat sze­rint a részecskék nagysága kb. 1 mikron­tól jóval egy tized mikron alá terjed, miért is nagyobbszámú ilyen részecske kisebb a nikkelszivacsok mikroszkópos méretű 20 (13) likacsainál. Jó eredményt értünk el, ha az alapot olyan szén mázba mártottuk, amely kolloidális grafit alkoholos szusz­penziójából állt, kis mennyiségű nitroccl­lulózával mint kötőanyaggal, mely mér-25 sékelt hőfokra, pl. 200 C°-ra hevítve eltű­nik. A széniszap egyik bevált összetétele: kb. 200 g alkoholos szuszpenzió, mely 100 g metanolból és 40 g kolloidális gra­fitból áll, kb. 200 cm3 közepesen száradó 30 kötőanyaggal keverve; utóbbi kb. 1 ned­ves súlyrész nitrocellulózából, még pedig kb. egyenlő részben 1 / 2 másodperces és 40 másodperces nitrocellulózából. valamint kb. 12.5 súlyrész am ilacet álból áll. kb. 35 250 cm3 bu-lil acetáttal és 200 cm 3 metanol­lal hígítva. A hordozó likacsossága olyan mértékű és minőségű, hogy a híg alkoholos szuszpenziót csaknem oly hevesen szívja fel, mint az ilatóspapír a tintát. Ezzel aix 40 iszappal olyan szenesített elektródát ké­szíthetünk, amelynek, szürkéisfekele szén­bevonata igen hatásos. A leg jobb hősugár­zást adó, feketébb szénbevonathoz 100 g alkoholos szuszpenzió és 100 g lámpako-45 rom keverékét használhatjuk 200 g al­koholos szuszpenzió helyett. Az alapot az iszappal teljesen benedvesítjük, majd meg­szárítjuk, mire a 8. ábra szerinti alapot kapjuk., melyet finoman eloszlott szénből 50 és kis mennyiségű kötőanyagból álló, vé­kony, erősen Lapadó (18") szénmázréteg borít. A csőelemeket, pl. anódokat, a bevont alapból állítjuk elő, ínég pedig előnyösen 55 a szokásos sajtolással. A megszáradt (18) szénmázréíeg oly erősen tapad, hogy a nyo­móformákban nem sérül meg és utóbbiak­hoz általában nincs szükség kenőszerre. Ha azonban a kész elektróda bonyolult alakú, mint pl. a 7. ábra szerinti, ahol 60 annak mélyrehúzott részei és éles hajlatai vannak, akkor a nyomóformák némi ke­nése lehet kívánatos, mely esetheln pl. gép­olajat használhatunk, mely a nilrocelluló­zát nem lágyítja. 65 A bevont elem használatra kész,, ha a megszárított szénmázrétegből a kötőanya­got eltávolítottuk, ami előnyösen semleges, ill. nem-oxidáló környezetben végzett heví­téssel történik. A kötőanyag mérsékelt hő- 70 fokon,, pl. 200 C'Hon eltűnik és a csőelei­men vékony, erősein tapadó szénbevonat marad vissza. Az elemnek ez a hevítése az elemet tartalmazó cső kiszivaitlyúzásiai alatt történhetik, előnyösen azonban az 75 elemnek az elektródareiadszierbe szerelése előtt. Az alakozolt és bevont elemeket elő­nyösen általában hidrogénben, kb. 800 C°-on, kb. tíz percig hevítjük, hogy azokat 80 a használathoz előkészítsük. A hevítés elő­ször a kötőanyagot eltávolítja a megszá­radt szén-bevonatból, majd az elemet meg­tisztítja és kész állapotba hozza. Ezen ai hőfokon és az adott körülmények között 85 az alap eihauyagolhiató mennyiségű szenet vesz fel, ill. módosul. Az eredmény szene­sített elem, pl. anód, szénbevonattal, mely­nek tapadása az alaphoz nagyobb, mint a kohéziója. Ez a bevonat nem pattogzik 90 vagy hámlik le. Ha dörzsöljük, csak por­alakú szén válna tik le. de nem pikkelyek vagy lemezkék, mint a közönséges szenesí­tett elektródáknál. A kész elektróda szénbevonata célsze- 95 rűen a lehelő legvékonyabb, hogy jó, fe­kete felületet érjünk el. Így pl. egy jó bevonat kb. 2 mg-ot nyom, az alap fe­lületének négyzeícenlimétcrére számítva. Ámbár a bevonat számbavehelő mélységig 100 teljesen beborítja a hordozót és igen erő­sen kapcsolódik a hordozó alapjához, aiz olyan vékony lehet, hogy felszínének alakja gyakorlatilag ugyanaz, mint a,z alap fémes hordozójának felszínéé. A szénbevonat oly 105 erősen tapad, hogy azt a szenesített anód­ról nem lehet mechanikai úton lekaparni anélkül, hogy a, likacsos, fémes hordozót ne deformálnék. A szén bevonatot azonban a hordozó struktúrájának lényegi megvál- 110 tozása nélkül eltávolíthatjuk akként, hogy a szenesített anódot kb. 1000 C°-on kb. tíz percig, hidrogénben, pl. csőhálózati hidrogénben hevítjük, mely némi vízgőzt ' tartalmaz, Ily módon a szemesi tett' ainőd 115 lényegileg változatlan (11) hordozóját csu­passzá tehetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom