139987. lajstromszámú szabadalom • Berendezés modulált frekvenciájú vagy fázisú hullámok detektálására

13998?. 3 (Mc) (FM) frekvenciasávban dolgozik, és hogy mindegyik adó olyan (FM) hullámot sugároz ki, amelynek legnagyobb frekvencia-eltérítése a rendes adófrekvenciához 5 képest ± 75 ,kilociklus (ke). A vevő' bármilyen jelgyüjtőt, pl. dipólt foglalhat maga- • ban. Az összegyűjtött (FM) jelhullámokat alkalmas átalakítóba vezethetjük a közepes' frekvenciaérték csökkentése végett, az elit) térítés változtatása nélkül. Az átalakító bármely típusú lehet és azt előnyösen egy vagy több, . nagyfrekvenciás, szelektív erősítőfokozat előzi meg. A közbenső frekvenciát rendszerint 2—15 Mc-nek, például 15 5 Mc-nek választjuk. Az • állomáskiválasztó szervek működtetésére bármely alkalmas mozgatószerkezetet használhatunk. Az átalakító a jól ismert ötrácsos csővel vagy, ugyancsak ismert módon, külön oszcillá-20 tor- és keverőcsövekkel dolgozhatik. A középfrekvenciás (I. F.) erősítőhálózat egy vagy több erősítőcsövet tartalmazhat, melyeket szeletktíve hangolunk az 5 Mc nagyságú középső, ill. működtető 25 (I. F.)-re. Az adott példában természetesen a jelgyüjtő és a demodulator ill. detektor közötti valamennyi jelközvetítő áramkört úgy szerkesztjük meg, hogy azok legalább 150 ke széles sávot eredményesen 30 tudjanak átereszteni. Szokásos azonban a jelközvetítő áramkörök olyan megszerkesztése is, amelynél az átvivő sáv, észszerű toleranciák, pl. oszcillátorműködtetés és más effélék figyelembevételére, megközelí-85 tőén 200 ke széles. A (2) jelű (I. F.) végerősítőcsövet tápláló (1) kimenő transzformátor (3), (4) primer ill. szekunder körét a működtető (I. F.) értékre hangoljuk. Régebben annak egyik oka, hogy a vivő-40 hullámon fellépő, nem-kívánatos (AM) hatások csökkentésére a demodulator diszkrimirtátor-szakasza (ill. (FM) közvetítőhálózata) előtt amplitúdó-korlátozót alkalmaztak, az volt, hogy ne kelljen pontosan 45 a kívánt (FM) hullám középső ill. vivőfrekvenciájára hangolni. A találmány szerinti rendszerben nincs szükség külön amplitudó-korlátíozó fokozatra a detektorkör előtt, minthogy maga 50 a detektor gyakorlatilag közömbös a vett (FM) jelek amplitudóváltozásaival szemben. A (2) jelű (I. F.). erősítőcsőnek ennél. fogva normális és teljes teljesítménye van, mely az amplitúdó-korlátozók szokásos mű-55 ködési állapotának fordítottja. A (2) erősítőcső bármely alkalmas típusú lehet. E cső (6) katódját a megfelelően áthidalt, a katódnak előfeszültséget adó (7) ellenálláson át földeljük. A (4) bemenő kör földeletlen oldalát a (8) vezérlőrácshoz, a cső (9) 60 anódját pedig az (5) rezonáns kör nagypotenciálú oldalához kötjük. A (9) anódot a (10) rimer tekercs révén alkalmas (nem ábrázol) egyenáramforrás (+B) sarkához kötjük, míg a (11) kondenzátor a (10) te- 65 keres alsó végén (I. F.) áramok számára földpotenciált biztosít. A diszkriminátor az egymáshoz csatolt (5), (12) primer ill. szekunder körökből áll. Jóllehet a (13), (14) egyenirányítók ger- 70 jesztő jelíeszültségeinek előállítására bármilyen ismert és .alkalmas diszkrimínátort használhatunk, a berendezés működését célszerűbb az 1. ábrán feltüntetett diszkriminátor-kör kapcsán megmagyarázni. A 75. diszkriminátor-hálózát általában hasonlít a íentebb említett, ismert, kiegyenlített (FM) detektorhoz. Általában kívánatos a hálózatot akként megszerkeszteni és elrendezni, hogy a szögmodulált hullámokból olyan két 80 feszültséget nyerjünk, amelyek viszonylagos amplitúdói a hullámoknak valamely (akár fázis, akár frekvencia szerinti) alapállapothoz képest végbemenő szögeltérítéseivel összhangban változnak. 85 Az 1. ábra szerinti megoldásban a (10) tekercset a (15) kondenzátorral párhuzamoson kapcsoljuk és így a működtető (I. F.)-ré hangolható párhuzamos rezonáns kört kapunk. A (16) szekunder tekercs és 9° a (10) primer tekercs között a (17) hivatkozási számmal jelölt csatolás van; a (16) tekerccsel párhuzamosan fekszenek az egymással sorbakapcsolt (18), (19) kondenzátorok. A (12) rezonáns szekunder kört, 95 mely a (16) tekercset és a (18), (19) kondenzátorokat foglalja magában, lényegileg az (5) primer kör rezonáns frekvenciájára hangoljuk. A (10), (16) tekercsek előnyösen változtatható induktanciájuak, amit (a 100 tekercsek alsó végén) jelképesen berajzolt vasmagokkal, dugókkal vagy más ilyen darabokkal érhetünk el. A (10) tekercs váltakozó nagypotenciálú oldalát vezeték útján a (18), (19) kondenzátorok csatlakozási 105 pontjához kötjük, mely ekként ugyanakkora váltakozó potenciált kap, mint az (5) primer kör nagypotenciálú oldala. A (18), (19) kondenzátorok egyszersmind egyenáram-rekesztékként is működnek és l10 a -4-B feszültséget nem engedik a (13), (14) egyenirányítókhoz. A (18), (19) kondenzátorok, továbbá Vkis impedanciát mutatnak a primer kör (I. F) feszültségévej