139783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polisziloxángyanta előállítására halogénszilánok keverékéből

2 139 783. kell nyerni. Nagyarányú visszanyerés azonban az éter illékonysága és gyúlékonysága folytán kifejezett tűzveszélyt jelent. Azt ta'.á.tuk, hogy jobb elektromos és ter-5 malis állékonyságú szerves poUsziloxángyantákhoz juthatunk, ha több oldószerben hidrolizáljuk a hidrogénnel helyettesített halogénsz.lánokat és ezeknek olyan keverékeit, amelyeket sziliciumtetrahalogenidok-10 ka', vagyis sziliciumtetrakioriddal vagy sziliciumtetrabromiddal, képeztünk. A találmány szerint — nagy általánosságban — halogénszilánok oxiacát, olyan közömbös, nem-alkoho'.os, szerves oldószerben 15 hozzuk létre, amely vízben teljesen vagy lényegileg oldhatatlan, és amelyet az oldószereknek abból az osztályából választunk ki, amely 1. alifás és aromás folyékony szén. hidrogénekből és 2. legalább nyolc szénaío-20 mos iolyékony éterekből áll, majd az említett oldatot fokozatosan olyan kétfázisú hidr'okzaiö közegnez adjuk, amely a szilánok hidrolíziséhez szükséges, számított mennyiségnél lényegesen nagyobb mennyi-25 ségű víznek és olyan folyékony alifás alkoholnak elegyéből áll, mely vízben nem teljesen o.dód.k, ce maga tekintélyes mennyiségű vizet old. Alkalmasak azok a folyékony alkoholok, amelyek molekulája négy-nyolc 30 szénatomot tartalmaz, különösen pedig azok a primer alkoholok, amelyek molekulája négy-hat szén-atomú. Ilyen alkoholok példái: n-butanol, izobuti'alkohol, n-amilalkohol, szekunder amilalkohol, izoamilalkohol, ter-35 cier amilalkohol, kozmás olaj, n-hexanol, metil-izobutilkarbinol, 2-etil-butiikarbinol, metil-amilkarbinol, és így tovább. A hidro lizáló iközeg alkoholos összetevőjeként n-butanol előnvös. 40 Ámbár szilánszármazékokhoz, vagyis a szerves sziliciumhalogenidokhcz előnyösen toluolt vagy xilolt használunk nem alkoholos oldószerként, más szerves oldószereket is vehetünk, melyek vízzel lényegileg nem ele-45 gyíthetők és a szerves sziliciumhalogenidokkai nem lépnek reakcióba. Ilyenek a benzol és különböző telített vagy lényegileg telített szénhidrogénfrakciók, melyek 75 és 250 C° között forrnak, mint pl az n-heptán, benzin, 50 ligroin, kerozin stb., valamint a molekulánkint legalább nyolc szénatomú szimmetrikus éterek, pl. dibutiléter, dihexiléterstb. Az alábbi példák polisziloxángyanták előállítását ismertetik, halogénszilánok olyan 55 keverékeiből, amelyek hidrolízis és kondenzálás hatására, gyantaképzésre képesek és legalább egy olyan halogénszilánt foglalnak magukban, amelynek a sziliciumatomhoz kapcsolt, legalább három halogén atomja van. eo 1. példa. Halogénszilánok 150 g-nyi keverékének oldatát, mely kb. 56.5 mol.' százalék dimetildiklórszilánból, 29.0 mol. százalék metiltriklórszilánból, 14.5 mol. százalék szilícium- e5 tetrakloridból és 100 g tokióiból mint oldószerből állt, lassan, hét perc alatt, kavarás közben hozzáadtunk 300 g jég, 100 g víz és 100 g n-butanol elegyéhez. A hozzáadás alatt a keverék hőfoka 52 C°-ra emelkedett. 70 • A keveréket 5 percig élénken kavartuk, a rétegeket hagytuk különválni és az alsó réteget eltávolítottuk, mely réteg hidrogénklorid vizes oldatát, mint a reakció egyik termékét, valamint némi butanolt tártai- 7o mázta. A visszamaradó anyagot 100 cm3 vízzel háromszor kimostuk és azután megszűrtük, mire szilikonok 189.5 g oldatát kaptuk. A hidrolízis alatt észrevehető mennyiségű gél nem keletkezett. A termék igen jó 80 állékonyságot mutatott, vagyis azt hosszabb ideig gélképződés veszélye nélkül lehetett raktározni. E polisziloxángyantából hártyákat úgy készítettünk, hogy üvegszövetet többször 85 bemártottunk az oldatba s a bevont és impregnált szövetet minden bemártás után, a gyanta részbeni tartósítására, 200 C°-os kemencében rövid ideig hevítettünk. Hőben keményített hártyát, melynek késznése vé- 90 gett a szövetet négyszer mártottuk be, 4 napig 200 C°-on hevítettünk, anélkül, hogy törésnek vagy repedéseknek nyomai mutatkoztak volna. 2. példa. 95 Az 1. példa szerinti szerves sziliciumhalogenid-keverék 300 g-jának 150 g tokióiban készített oldatát, kilenc perc alatt lassan hozzáadtuk 800 g jég, 200 g víz és 200 g n-butanol mérsékelten kavart elegyéhez. A 100 végső hőmérséklet 34 C°~ volt. Miután a kapott keveréket 5 percig élénken kavartuk, az elkülönülést megvártuk és az alsó savréteget eltávolítottuk. A gyantaréteget 250 cm" hideg vízzel egyszer mostuk, megszűr- 105 tök és az oldószerek eltávolítására gyorsan desztilláltuk. A szűrőn igen kis mennyiségű gél gyűlt össze, még pedig a gyantának megközelítően fél súlyszázaléka. Mintegy 150 g folyékony gyantát kaptunk. E gyan- no tának üvegrostszöveten képzett hártyája 5 napig tartó 200 C°-os hevítés után csak néhány repedést mutatott. Ha a gyantát össze-'