139131. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas faülés járművekhez, különösen vasúti kocsikhoz

2 139131. sát megengedő szerveket alkalmazunk. Evégből iaz ülésszerkezet és a rugalmas tartószerkezetek közé csuklócsapot és ezzel kapcsolódó hosszúkás nyílást 5 iktathatunk. Alkalmazhatunk azonban az üléskeret és a rugalmas tartószerkezetek közé iktatott éket, valamint ennek haránt­irányú elcs-usztathatóságát biztosító tám­felületet is. Az ülés kényelmességét fokoz-10 hatjuk, ha a találmány értelmében a hala­dási irányra, harántirányú támaszkodást biztosító háttámiaszt alkalmazunk. Ennek az intézkedésnek különösen az üléskeret rézsútos beállása esetén van jelentősége, de 15 az ülésen elhelyezkedő személyre ható röp­erők kiegyensúlyozása szempontjából is fontos lehet. Cégszerű továbbá, ha az ülést , a találmány értelmében az ülés hátlapjá­nak nyílásán át a hátlap mögé tolható egy 20 vagy több karfával látjuk el. Ilymódon ugyanis az ülés fekvőhellyé nemcsak egy­szerűen, hanem előnyösen is átalakítható, amennyiben a karfák az ülés hátlapjából nem állnak ki és így a fekvő helyzetben 25 való elhelyezkedést nem zavarják. A találmány további részleteit a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány néhány pé'dakéntí kiviteli alakját tüntettük fel, nevezetesen: az 30 1. ábra a találmány szerinti rugalmas faülés egyik példaként! kiviteli a'akjának , részbeni keresztmetszete; a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő, kisebb léptékű előlhézet: a •'15 3. ábra a 2. ábra III—III vonala menti metszet, nagyobb léptékben: a 4. ábra további példakénti kiviteli alak­nak a 3. ábrához hasonlóan vett met­szete: az 40 5. ábra más példakénti kiviteli a'ak rész­ltének elölnézete:, a 6. ábra az 5. ábra szerinti példakénti ki­viteli alak rugalmas tartószerkezetének felülnézete; a 45 7. ábra ismét más példakénti kivitel1 ; 1 alak" részben metszett oldalnézete; a 8. ábra a 7. ábra szerinti példakénti ki­vitöli alak rugalmas' tartószerkezetének fö­lüínézete az üléskeret elhagyásával: a, 50 9. ábra homorú hátlapú találmány sze­rinti felülés példakénti kiviteli alakjának elölnézete; a 10. ábra a 9. ábrának megfelelő1 fölül -nézet; a 55 11. ábra az ülés. hátlapja mögé tolható karfa példakénti kiviteli alakját kihúzott helyzetben oldalnézetben tünteti fel; végül 12. ábrán a 11. ábra szerinti karfa hát rátolt helyzetben látható. A rajzon azonos hivatkozási számok azo nos alkatrészeket jelölnek. AmCht az 1.—3. ábrákon látható, a ru galmas faülés. merev (13) üléskerete rú gózó ' szervek,' nevezetesen az ábrázol p'Idaként! kivite'Ji alak esetén külső (14 és belső (15) csavarrugók közbeiktatásává van a rajzon fel nem tüntetett kocsíszek rény (16)- padozatán1 ágyazva. Annak biz tosítása végett,, hogy az ülés a találmán; értelmében csak a kocsiszekrény (16) pa dözatának síkjára harántirányban, tehá lényegében csak a függőleges irányban vé gezhessen rugózó mozgást, a (14), (15 rugókat egymásban vezetett (17), (18 tokok veszik körül, amelyek közül a felse (17) tok a (13) üléskeretet ágyazó (19 h.íddaf van összekötve, az alsó (19) tol viszont a kocsiszekrény (16) padozatán támaszkodik. A külső (14) rúgó a helytálk alsö (18) tokot alul lezáró (20) talp és Í felső mozgó (17) tokot fölül lezáró, köze pén (21) nyílással ellátott (22) fedél közöt helyezkedik el és a (17), (18) tokokat i kölcsönös eltávolodás értelmében terheli Ennek legnagyobb mértékét az ábrázol' példakénti kiviteli alak esetén a (19) hídor csuklósan .ágyazott és a helytálló (18) to kon megerősített (23) füllel kapcsolódó (24 csavarnak a (23) fülön túlnyúló menete; (25) végén elhelyezett kettős (26) anyává állíthatjuk be. A belső (15) rúgó ,aM ugyan­csak a (20) talpra támaszkodik, fölíi viszont a (27) fedél alsó oldalán fekszl meg. A (27) fedelet a rugók menetein be­lül elrendezett (28) csövet lezáró (29) hk. középső nyílásával kapcsolódó (30) csavai vezeti, amelynek a (27) fedél középső nyí­lásán túlnyúló menetes (31) végéri elhelye­zett kettős' (32) anyával a (15) rúgó előfe szültségét szabályozhatjuk. A (21) nyílás biztosítja, hogy a (22), (27) fedelek a rú gózó játék közben egymáson megfekhes­senek. Mind a (14), mind a (15) rúgó rúgó zásiával járó elmozdulások tehát csak a:­egymásban elmozduló (17), (18) tokok,* va lamiriit a (14), (15) rúgok közös (33) közép vonala mentéri mehetnek végbe, mégpedic legfeljebb a (19) keret íehorgonyzásával valamint a (22), (27) fedelek és' a (29) híc egymáson valló megfekvésével megsza b-ott határok között. Minthogy az ábrázolt példakénti kivitel alak esetén a merev (13) üléskeret a 2 ábrán látható módon a rugózás síkjábar

Next

/
Oldalképek
Tartalom