138984. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolido-tiofének előállítására
2 138 butilgyökük van, különösen hasznosak a biotin-szintézishez, mert báriumhidroxiddal hevítve 2-(delta-karboxibutil)-3-4-ciz-diaimino-tiofént alkotnák, amely az 1. példa 5 szerint' foszgénnel kezelve dí-biotint ad. A reakció végrehajtására magát a salétromos savat is használhatjuk, habár célszerűbb azt a reakciókeverékben keletkeztetni úgy, hogy a keverékhez alkil-, pl. metil-, 10 etil-, amir-, vagy izoamilnitrítet vagy pedig salétromos-sav sókat, pl. nátrium-, káliumvagy ammóniumnitritet és savat adunk. A találmány szerinti vegyületek előállításánál a reakciót,célszerűen vízmentes kéve» 15 rékben hajtjuk végre, mert ekkor a reakció simábban folyik le és nagyobb hozamot kapunk. A reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a kívánt kiindulási anyagot vízmentes oldószerrel, pl. vízmentes metanollal, etanolkl. 20 propanollal vagy butanollall és kevés sav• \al keverjük. Savként sósavat, kénsavat,, salátromsavat, ecetsavat, vagy foszforsavat használhatunk, azonban célszerűen vízmentes oldószerben oldott klórhidrogént 25 használunk, mert így a reakciókeverék vízmentességét, biztosíthatjuk. A keverékhez nitritet, célszerűen alkilnitritet adunk. A reakciót 0-tól 125 C° hőmérsékleten végezhetjük és az fél1 órától huszonnégy óráig 30 terjedő' időtartam alatt befejeződik. Célszerűbb azonban a reakciót 60—100 C° hőmérsékleten végezni, amelyen a reakció fél órától 3 óráig terjedő idő alatt fejeződik be. A terméket a reakciókeverékből az oldó-35 szer elpárologtatása és a maradéknak metanolból, benzol-petróleuméterkeveréxbol vagy hasonlóból átkr'stál'yosítása által különíthetjük el. Az. alábbi példákban tipikus vegyületként 40 ureilén-tiofén-karboxihidrazidokat alakítunk át a megfelelő imidazolidotiofénekké, azonban ez csak példaként szolgál és nem korlátozza a találmányt. 1. p é I-d a : 45 55 g 2-(delta-.karbometoxibűtil)-3-keto-4--karbometoxitiofén (Karrer et al. szerint állítható elő, a He'.v. Chim. Acta 1944. évi 27. kötetében a 237—246. lapokon leírt mó don) és 20 cm3 cseppfolyós ciánhidrogén ke-50 vérekéhez 0°-nál 0.3 cm3 50%-os káliumhidroxid-oldatot adunk. A 16 óráig 0°-on pihentetett keveréket 1 cm3 85 % -os foszforsavval megsavanyítjuk és az illó részeket, végül 100 C°-ra hevítve, vákuumban eltá-55 volítjuk. 63 g majdnem színtelen olajszerű 2-(delta -• karbometoxibutil)-3-hidroxi-3-cián-4-karboimetoxitiofén keletkezik, amely állás közben részben kristályosodik. A fenti ciánhidrinből '62.5 g-ot 100 cm? benzolban oldunk és vízmentes nátriumszul- 60 fát hozzáadásával víztartalmától megfosztjuk. A szárítószert 50 cm3 benzollal kiöblítjük. Az oldatot 150 cm3 reagens piridinnel -hígítjuk, azután pedig 43 cm3 foszforoxikbridot adunk hozzá. A hőmérséklet fokoza- 65 tosan 40 C°-ra emelkedik és a hőmérsékletet, szükség szerint, hűtéssel tartjuk 40— 48 C° között. 30 perc múlva a reakcióhő csökkenni kezd. 6 óra után a keveréket jégre öntjük. Az elkülönülő szerves-anyag- 70 réteget egymás után híg sóstavval, vizes nátrluimblkiarkarbonátoldattial és híg sósavval mossuk, majd pedig lepároljuk. 41 g (70 %) sárga olajszerű 2-(delta-karbometoxibutil)-3-cián-4-karbometoxi-4,5-dihidrotiofén ke- 75 ietkezik, amely 1 mim nyomásnál 192—198 C°-on forr. 29.2 g 2-(delta-karbometoxibutil)-3-cián-4-karbometoxÍ-4,5-dihidrotiofén, 90 cm3 ecetsav és 150 cm3 tömény sósav oldatát 80 16 órán keresztül visszafolyató alatt forraljuk, végül pedig vákuumban szárazra párologtatjuk be. A maradványt 300 cm3 meleg acetonnal kivonjuk, a képződött >ammoniumkloridot leszűrjük és a kivonatot vákuum- 85 ban szárazra párologtatjuk be. Az anyag quantitativ alakul át félkristályos 2-(delta- kiarboxibutil) - 4,5 - dihidrotiofén - 3,4-dikarboxilsavvá. 23.5 g 2-(delta-karboxibutil)-4,5-dihidrotio- '90 íén-3,4-dikarboxilsav 106 cm3 10%-os nátriumhidroxid és 140 cm3 víz oldatát 265 g 2%-os nátriumamalgámmal 1 óra hoszszáig keverjük 70—80 C° hőmérsékletű fürdőn. A dekantált oldatot megsavanyítjuk, 95 sóval telítjük és 250 om3 -es etilacetát adagokkal kivonjuk. A kivonatokat vízmentes , magnéziumszulfáttal vízmentesítjük, szárazra bepárologtatjuk és a félkristályos, 22.5 g súlyú maradványt 1 : 4 etilacetát- 100 benzol-keverékből átkristályosítjuk. 11.4 g 2- (delta - karbox'ii butiltiofén)-3,4-tranz-dikarboxilsav keletkezik. 20.6 g 2-(derta-karboxibutil)-tiofén-3,4- , -tranzdikarboxilsav, 125 om8 metanol, 175 105 cm3 kloroform és 5 cm 3 tömény kénsav keverékét 16 óra hosszáig, a serlegben vízmentes magnéziumszulfátot tartalmazó * Soxhlet-készülékben, visszafolyató hevítésnek vetjük aiá. A kloroformot lepároljuk, no «lire 22.5 g (94%) olajszerű 2-(delta-karbometoxibutil)- 3,4-tnanz -dikaitbométox?tió(fén keletkezik. A fenti 22.5 g trimetilesztert 110 cmmetanolban oldjuk és 35 cm3 10%-os nát-.ns ronlúgoldatot adunk hozzá. Legalább 16 óra
