138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
13891t. 5 Az eljárás a következőképen megy végbe: a (13) egyenlet első tagjának szorzó. •. tényezője állandó amplitúdójú feszültségegyüttható és ezért az e tag értékének 6 megfelelő E' magasságban a 0—O alaptengely fölött ezt a feszültségegyütthatót jelző vízszintes vonalat rajzolunk, amelyet a 2. ábrában az A eredményvonal ábrázol. A (13) egyenlet második tagjának 10 szorzótényezője 2E'. cos (<oh t-\-2 r a cosa). Ha ennek a tagnak az wi,t nagyság értékeinek bizonyos körzetéhez tartozó értékeit felrajzoljuk annak alapulvételével, hogy TT ' a=— és ennélfogva 2Tra cosa = 0, akkor 15 az éredményvonallal rajzolt B görbét kapjuk. A (13) egyenlet harmadik tagja szorzótényezőjének az ugyanahhoz a O—2-TT körzethez tartozó értékeit felrajzolva ia,szaggatott vonallal rajzolt C görbét kapjuk. 20 Az említett tagok összegét a teljes vonallal Rajzolt D görbe ábrázolja. Ez a (13) egyenlet második és harmadik tagjával kifejezett modulációs: együtthatókkal modulált E cos o>„ t. vivőhullámot jelez. A modu-25 lációs burkológörbe egyenlete: e'm == E' -f- 2 E' cos (w„ t -|- 2 - a cos «.) -f -f- 2 E' cos 2 (toj, t -\- 2 -K a cos a) (15) Ez az egyenlet azt mutatja, hogy a D görbét ilyen vivőhullám amplitúdómodulációs 30 burkológörbéje egyik felének is tekinthetjük, mimellett a'görbe negatív részei a O—O tengely felett jelennének meg. Az A vonallal ábrázolt egységszint iá modulálatlan vivőhullám szintjének felel meg. Ebből 35 következik, hogy a D görbének megfelelő modulálójellel modulált vivőhullám túlmo• dulált, mimellett ez a túlmoduláció azokban az időiszakokban következik be, amelyekben a D görbe a O—O tengely alatt 40 van. Minthogy a túlmoduláció folytán megfordul a kisugárzott jel sarkítása, D görbével határolt ama felületeket, amelyek nem ábrázolnak túlmodulációt, pozitív felületekként és azokat; amelyek túlmodu-45 lációt ábrázolnak, negatív felületekként • jeleztük. Ezt a jelzést alkalmaztuk a berendezésnek a D görbéből leszármaztatott irányjellemzékében is. Megjegyezzük, hogy az esetben, ha a 50 13 egyenlet még több tagot tartalmazna, e tagok mindegyikét ugyancsak v felrajzolnánk görbe alakjában és felhasználnánk a D görbe meghatározásához. Most azt ismertetjük, hogyan kell a 10 55 antennarendszernek az w^t nagyság valamely adott értékéhez tartozó irányjellemzékét a D görbéből meghatározni. Ha pl. az (áH = 7: értékhez tartozó irány jelleni -zéket kívánjuk meghatározni, akkor előszór is olyan E kört riajzolunk, amelynek 6o (o) középpontja függőlegesen a vízszintes tengely <uh t = % pontja fölött van és amely nek-sugara 2rca. Az (a) segédváltozóí a (8) egyenlettel kapcsolatban az antennákhoz vezetett összes jelek alapfrekvenciája- 65 val egyenlő frekvenciájú jel hullámhosszának éts az antennaközöknek függvényeként határoztuk meg. Ennélfogva a 10 antennarendszer esetében, amelyben a a=—-, az E kör 'sugarának nagysága 'IT . 70 Ebbe a körbe tetszőleges « szög. alatt OP sugarat rajzolunk. Az OP' szakasz nagysága 2 n a cosa, vagyis -n- cosa, mert az OP sugár nagysága •K. Ennélfogva a O—O tengelyre vetített P" pont ^X-\- 2^aoosa 75 = T. -j- -r. qos a. fáziseltolódásnak felel meg. Ez a (13) egyenletnek mind a második, mind a harmadik tagjában előforduló fázisszög értéke, ennélfogva a D görbének . az ehhez a fázisszöghöz tartozó ampli- 80 tudója a (13) egyenletnek az <oh t nagyság és az a szög megválasztott értékeihez tartozó megoldását ábrázolja. Az egyenlet azonban az antennarendszerrel (kisugárzott és a P ponton vett teljes ener'gia értékét 85 adja meg. Az, egyenletnek a D görbéből a rajz nyomán megállapított értékét az E kör O középpontjából kiindulva felrakjuk . az OP sugárra és ilymódon megkapjuk az antennarendszer irányjellemzékének egyik 90 (x) pontját. Ugyanilyen módon meghatározhatjuk az irányjellemzéknek az a szög más értékeihez tartozó más pontjait, amelyeknek összessége az <űh t = n értékhez tartozó irányjellemzéket ábrázoló F görbét 95 eredményezi. Az F görbe alsó felét egyszerűség kedvéért elhagyjuk. Ez felső felének tükörképe. 3-wh t = -— esetében az E' kör O' közép -pontjia függőlegesen a vízszintes O—O ten- 100 gely -y pontja fölött van. Az előbb ismertetett eljárással'meghatározott G görbe az 3TC coJIt ==--értékhez tartozó irányjellemzéket ábrázolja, az ugyanilyen módon az E" kör segítségével meghatározott H görbe 105 pedig az o)h t = .277 értékhez tartozó irányjellemzék. ' Az F, G és H görbékből kitűnik, hogy a fősugár a .legnagyobb frekvenciájú jellel táplált 15 antennától a legkisebb frekven- 110 ciájú jellel táplált 11 antenna felé haladó
