138910. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó berendezéssel kapcsolatos berendezés az átvitt jelek erősségétől függő szabályozó feszültség létesítésére

138910. 3 és ezért nem szorulnak részletesebb ismer­tetésire. Röviden megemlítjük, hogy ia (11). (12) antennaelrendezéssel vett távolbalátó­jeleket a •nagyfrekvenciás (10) erősítő ímeg-5 erősíti és a (13) rezgéskeltő-modülátor köz­bensőfrekvenciásjlelekké változtatja át, amelyeket a (14) erősítő, megerősít és a (15) demodulator demodulál. Az együtlt já­rató jelösszetevőket és kép jeiösszetev őket 10 tartalmazó modulációs összetevőket a (16 egység erősítője megerősíti1 és, a (17) cső vezérlőelektródájához továbbítja, amely a képjelösszetevőktől függően változtatja a katódsugár erősségét, azaz a sugárral 15 a képernyőn létesített világítópont fényes­ségét A (18) készülékben a képjelösszete­vőiktől elválasztott együttjárató jelösszete­vők a (19) és (20) rezgéskeltőlknek iaz adó­berendezés imegfelelő rezgéskeltőivel való 20 együtt járatásiáról gondoskodinak. Ezek a rezgéskeltők fűrés'zfogalakú lefolyású fe­szültségeket létesítenek, amelyek iá katód­sugarat a Ikítérítőcsévék segítségével két, egymásra ímeirőleges irányban térítik ki. 25 A (16) egységben létesített árnyalatsza­bályozó feszültség a' (10), 1(13) és (14) egv­ségek közül egynek vagy többnek az erő-» sütési fokát úgy szabályozza, hogy a (15) demodulator beimenőfeszültsége a vett jel 30 erősségének lényeges változása esetén is csak szűk határok között változzék. A gépmodulációs vivőhullámot kísérő hangmodulációs vivőhullámot iá nagyfrek­venciás (10) erősítő ugyancsak megerősíti 35 és a (13) rezséskelő-rnodulátoir hangmodu­. lációs-közbensőfrekvenciás jellé változtatja át, amelyet aztán a (21) készülék megerő­sít, demodulál és újabb erősítés után a hangszóróhoz juttat. 40 A találmányi másába foglaló (16) egy­ség ipenftódaként kialakított (30) erősítő­csövet tartalmaz, amelvnek bemenőelektró­dái (31) katódaellenálláson és' (32) elő­feszüttségforráson át a (15) demodulator ib (331 terhelőellenállásához csatlakoznak, mi­mellett az erősítőcső bemenőköre vezető kanosolatban van a demodulátorral. Az erősítőcső anódája a (+B) feszültségfor­rásból pozitív egyenfeszültséget kap a (34) 50 terhelőellenálláson át. A feszültségforrás másik sarka földelt. A (16) egységben továbbá (36) dióda al­kotta egyenirányító és ehhez tartozó, (36) kondenzátorból és (371 ellenállásból össze-55 tett. összegező terhelőáramkör van. A ter­helőáramkör egyik sarlkia földelt, mint az ábrán látható. A (16) egység végül feszült­ségforrást felölelő olvan szerveket is tartal­maz amelyek vezető összeköttetést létesí­tenek az egyenirányító és terhelő áramköre, 60 valaminlt az erősítő (34) terhelőellenállásá­nak legalább is egy részé között. Bár az említett feszültségforrás tetszőleges kivi­telű lehet, tehát pl. akár telepből, lakár egyenirányítóval felszerelt ^váltóáramú fe- 65 szültségforrásbój állhat, a jelen kiviteli példa esetében egyenirányító nélküli váltó­áramú feszültségforrást alkalmaztunk. Ez a (38) feszültségforrás iolyan váltófeszült­séget létesít, amelynek frekvenciája nagy 70 mértékben eltér az árnyalatszabályozó feszültség alapját alkotó együttjárató jelösszetevő ismétlődésének frekvenciájá­tól. Az árnyalatszabályozó feszültséget előnyösen a sorváltófrekvenciás együtt- 75 járató jelöss'zetevőbő'l származtatjuk le és ezért a (38) feszültségforrást olyan rezgéskeltőnek tekinthetjük, amelynek üzemi frekvenciája a vett távolba­látójel sorváltófrekvenciájának többszö- 80 röse. A (38) feszültségforrás kimenőköré­ben (40) transziforimáltor elsődleges teker­cse van; a transzformátor másodlagos te­kercse 1(41) ifeszültségosztóval áll össze­köttetésiben. A (35) egyenirányító anódája 85 a feszültségosztó csapolásán át vezetőén kapcsolódik a (36), (37) terhelőkör nem föl­delt sarkához, katódája pedig (42) ellen­álláson és (43) vezetőn át a (30) erősítő (34) terhelőellenállásának kisfeszültségű vé- 90 gével van összekötve. Az előbb említett el­lenállás és vezető kiegészíti az egyenirá­nyító és (terhelőköre, ' valamint a (34) ter­ihelőelfenállás közötti vezető összeköttetés létesítésére ihivatott, feljebb említett szer- 95 veket. A (16) egység működési módjának ismer­tetése előtt megvizsgáljuk a (34) terhelő­ellenállás nyugalmi állapotát, azaz azt az állapotát, amelyben akkor van, amikor nem 100 érkeznek jelek. Az ellenállás egyik sarká­nak feszültsége megegyezik a (+B) feszült­ségforrás feszültségével,, másik sarkának pedig az ellenállás mentén adódó feszült­ségeséstől függő kisebb pozitív feszültsége 105 van. Feltéve, hogy a (30) cső rendesen vezetőképes, a második ábra szaggatott (d) vonala jelzi az ellenállás kisfeszültségű végének feszütségéit. Ez megegyezik iá (30) cső anódájának feszültségével és ennélfogva 110 a (34) ellenálláson az érkező jelek hatására bekövetkező feszültségváltozásokat a (30) cső anódafeszültségének vátozásai nyomán követhetjük. A 2. ábra (A) görbéje a (15) demodulá- 115 tor kimenőkörében és a (16) egység beme­nőkörében távolbalátó jelöss'zetevőkkel negatív értelemben modulált vivőhullám

Next

/
Oldalképek
Tartalom