138910. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó berendezéssel kapcsolatos berendezés az átvitt jelek erősségétől függő szabályozó feszültség létesítésére
i 138901. érkezésekor adódó 'felszültséget jelzi. A diagramm az (e) feszültséget a (t) idó függvényében mutatja. A vízszintes (a) vonal a dióda terlhelő áramkörében a (32) feszült-5 ségforrással előidézett nyugalmi feszültséget ábrázolja. Ennek a feszültségnek iaz érkező jel okozta változásai az (a) vonalból kiindulva pozitív irányban mennek végbe. A deimodulál jelnek a rajzban ábrázolt ré-10 sze képmodulációs (V) jélösiszetevőket és ismétlődő, sorváltófrekvenoiás, együttj:ánató (L) összetevőket foglal magában. A jel ezenífelül ia hozzáadott egyenáramú összetevőt is tartalmazza, minek folytán a kép 15 felketeszintjét a képösszetevők amplitúdókörzetének felső határán llevő, egyszer s mindenkorra meghatározóit i(b) amplitúdó alkotja. Az együttjárató (L) jelösszetevőknek ugyancsak egyszer is mindenkorra ímegha-20 tározott (c) amplitúdójuk van, amely a vett jel legnagyobb amplitúdójával egyenlő és így meghaladja a képjelösszetevők amplitudókörzetét. A l(ib) Ifeketeszínt és az együttjárató jelfeszültségek csúcsának (c) szintje 25 adott erősségű jelek esetésben változatlan ugyan, azonban ezek az amplitudóértékek a körbensőfnekvenciás jel erősségének változásaival egyenes arányban változnak. A „legnagyobb amplitúdó" kifejezésen a 30 jelerősségnek rögzített alapértéktől való legnagyobb eltérését értjük. Az (A) jel esetében az együttjárató (L) jelösszetevők al• kotják a legnagyobb amplitúdóit és ezek az (a) alapvonaltól pozitív irányban vannak. 35 Ellenkező siarkítású jel esetében ugyancsak az együttjárató jelösszetevők alkotják a legnagyobb amplitúdót, de ezek az (a) alapvonal másik oldalán vannak. A vett vivőhullám szempontjából a legnagyobb 40 amplitúdót természetesen a hullárncsúcsoknak a rezgéstengelyétől való legnagyobb távolsága jelenti. A demodulátonból kimenő (A) jelet az egyenáram (30) erősítő megerősíti1 , mimel-45 lett a (30) cső anódafeszültsége a (C) görbe szerint változik. Ez a változó feszültség a (43) vezetéken át a (17) katódsugárcső vezérlőelektródájálhoz jut és a vett jel képmoduláciájának megfelelően modulálja 50 a katódasugarat. A (30) cső anódájának a (d) nyugalmi feszültséghez viszonyított feszülségváltozásai olyan irányúak, hogy a (35) egyenirányítót vezetővé igyekeznek tenni. Más szavakkal: a vett jel hatása ab-55 ban. nyilvánul meg, hogy a (30) cső anódafeszültsége nyugalmi . feszültségénél Ikevésbbé pozitívvá válik és ez a negatív irányú feszültségváltozás alkalmas arra, hogy az egyenirányítót vezetővé tegye. A (35) egyenirányítónak az e feszültségváltozások 60 okozta állapotváltozását BZ árnyalatszabályozó (38) feszültségforrása vezérli, mint az a következőkből kitűnik. A (38) feszültségforrás előnyösen úgy vezérli a (35) egyenirányítót, hogy ez csak 65 a (d) nyugalmi feszültséglhez viszonyított feszültségváltozásolknak a sorváltáfrekvenciás (L) együtltjáratójelefcből származó csúcsiait egyenirányítsa. Evégből úgy választjuk meg az összegező (36) (37) terhelő- 70 áramkör kisülésének időállandóját, hogy többszöröse legyen a sorváltójelek periodustartalmának, azaz •ismétlődési időszakának. Ezenfelül a (38) feszültségforrás üzemi frekvenciája olyan nagy a sorváltófrekven- 75 ciához képest, hogy mindegyik (L) sorváltójel időtartamára a (38) feszültségforrásból származó feszültségnek legalább is egy teljes periódusa jut. Ha nem kívánunk késleltetett árnyalatszabályozásf, a (38) feszült- 80 ségforrásból származó feszültség csúcsértékét a (30) erősítő anódájának nyugalmi (d) feszültségével egyenlővé 'méretezzük,. Az említett feltétélek mellett a (38) feszültségforrás úgy vezérli a (35) egyenirá- 85 nyitóit, hogy ez a (30) cső anódafeszültségének csak a távolbalátójel1 sorváltó l(L) jelösszetevői okozta változásai iránt érzékeny, amennyiben ezeket a feszültségcsúcsokat egyenirányítja és ilymódon az össze- 90 gező (35), (37) Iterihelőánamköirben negatív sarkítású árnyalatszabályozó feszültséget létesít. Ez még világosabbá válik, ha a (35) egyenirányító elektródáihoz vezetett feszültségeket szemléljük. A (30) cső anódája, 95 amely a ffödhöz képest pozitív feszültségre kapcsolt, az egyenirányító katódájához pozitív előfeszültséget juttat. A (38) íeszültségforrás váltófeszültségének pozitív félhullámai időtartamára a földhöz képest pozitív 100 feszültségre kapcsolja az egyenirányító anódáját. Minthogy (c) feszültség pozitív csúcsainak értéke a (3.0) erősítő nyugalmi állapotában az egyenirányító katódájálhoz vezetett előfeszültség nagyságával egyenlő, 105 frekvenciája pedig lényegesen nagyobb az (L) sorváltójelek frekvenciájánál, mindegyik sorváltójel időtartamának egy része alatt pozitív feszültség adódik az egyenirányító anódáján. Ennek következtében az egyen- 110 irányító vezetővé válik és egyenirányítja a sorváltójelekbai származó feszültségcsúcsokat. Az összegező, (36), ((37) terhelőáramkörben ilymódon adódó árnyalatsziabályozó feszültségnek a sorváltójekl?' ampli- 115 tudójától függő amplitúdója van. és ez a
