138701. lajstromszámú szabadalom • Iránykereső berendezés
2 138701. (21) frekvenciaszabályozót vagy oszcillátormodulátort, egy vagy több fokozatú, közbenső frekvenciás (22) erősítőt és (23) egyenirányítót tartalmaz. 5 Az 1. és 2. ábrákban feltüntetett berendezés1 lényeges része az ábrát rajzoló (15) katódsugárcső, amelynek a katódsugárnyaláb kitérítésére alkalmas eszközei vannak, úgyhogy a sugárnyaláb a (16) elektródára, 10 illetőleg a fluoreszkáló ernyőre ábrát rajzol. A s'ugárkitédtésre bármely ismert típusú eszköz alkalmas. A példában ezeket a (24, 24) és (25, 25) tekercspár alkotja, amelyeket a szokásos módon úgy rendeztünk el, lő hogy azok a (15) cs'ő katódsugarát két egymásra merőleges irányban térítik ki. A (16) fluoreszkáló ernyőt célszerűen oly anyagból készítjük, amelynek nagy a tehetetlensége, úgyhogy az ernyőre rajzolt áb-20 iák megfelelő hosszú ideig láthatóak és szabatos vonalú ábrák. A (15) csőnek azon a végén, ahol a megfigyelés történik, előnyösen kompasz-sikálát alkalmazunk, úgyhogy annak ésl a (16) ernyőn keletkezett 25 ábrának segélyével a keresett irány könynyen leolvasható. Ilyen kompasz-skálát vázlatosan az 5. ábrán tüntettünk fel. Az iránykereső berendezés'ben további eszközeiket alkalmazhatunk, amelyek a (15) 30 katódsugárcsövet úgy vezéirlik, hogy a cső s'ugara az említett ábrát a (10, 11) antennarendszer irányított karakterisztikájának forgássebességével szinkron rajzolja. Ez eszközök lényege feszültségkeltő, a példá-35 ban a (26) permanens mágnes, amelyet a (13) motor tengelye körül az antennával szinkron forgat. A (26) mágnes helytállóan elrendezett, egymás'sal szöget bezáró (27, 78) tekercspár belsejében forog. A két teker-40 eset célszerűen úgy rendezzük el, hogy azok egymással s'zembcn (90) villamos fokot zárnak be. A (27) és (28) tekercsekben indukált jeleket a sugárkitérítő (24, 24) és (25, 25) tekercsekbe vezetjük, úgyhogy a (15) 45 cső katóds'ugara az antenna forgásával szinkron térül ki. Ezeket a kitérítő jeleket a kitérő tekercsekbe a sugarat (rádiuszt) meghatározó (29') és (29) modulátorokon és (30') (30) erős'ítőkön át vezetjük. A ka-50 tódsugárcső ernyőjén keletkezett ábra sugarát meghatározó modulátorokat a következőkben röviden rádiusz-modulátoroknak nevezzük. Mindegyik (29'), (29) rádiuszmodulátor bemenő köre (23) egyenirányító 55 kimenőkörével van csatolva, hogy ily módon a (15) katódsugárcsőben keletkező vonalat a (10, 11) anódrendszer által vetf' jel amplitudiója függvényében eltoljuk. Miután a (10, 11) antennarendszernek a térben irányított karakterisztikája van, ao amelynek helyzete a keresett jel irányához viszonyítva változik, a (20, 23) egységek alkotta vevőberendezésbe vezetett jel amplitúdója a fenti vis'zonylagos helyzet és a vett jel amplitúdója, illetőleg mezőerős'sége on függvényében változik. Hogy a vett jel azon amplitudóváltozásait, amelyek a sugárzott jel mezőerősségének változásaiból erednek, kiküszöböljük, a leírt vevőberendezésben vezérlőszerkezetet alkalmazunk. 70 Ez a vezérlőszerkezet második (45) antennarendszert tartalmaz, amelynek karakterisztikája lényegesen kevésbé irányított, mint az első (10, 11) antennarendszeré. Sőt előnyös1, ha a (45) antennarendszer nem irá- 75 nyitott és — amint ezt a rajzban feltüntettük — lényegében a (12) reflektorra szerelt és azzal együtt forgó függőleges vezetékből van. Ezt az antennarendszert forgó (46) lemez és helytálló (47) lemez útján, tehát 80 kapacitásosan csatoltuk külön vevőcsatorna bemenő körével, melynek rendeltetése, hogy vezérlő hatás't létesítsen, amely első sorban a s'ugárzott és vett jelek amplitúdójával vagy mezőerősségével változik. Ez 85 utóbb említett csatorna kaszkádkapcsolásban rádiófrekvenciás egy vagy több fokozatú (48) erőstítőt, a frekvenciát változtató eszközt, pl. (49) oszcillátor-modulátort, közbenső frekvenciás egy vagy több fokozatú 90 (50) erősítőt, (51) detektort és önműködő erős'ítésszabályozót vagy egyenirányítót, egy vagy többfokozatú hangfrekvenciás (52) erősítőt és jelvisszaadó (53) eszközt tartalmaz. Az (51) erősítéss'zabályozóból 95 vett feszültséget a (48, 49) és (50) fokozatok egy vagy több csövére kapcsoljuk, hogy az (51) detektor bemenőkörébe vezetett jel amplitúdóját a vett jelek intenzitáshatáraihoz viszonyítva szűkebb határoik íco között tartsuk. Az (51) egység egyenirányítója járulékosan vezérli a (20, 21) és' (22) fokozatok erősítését és' ily módon a .(23) egyenirányító bemenőkörébe vezetett jelek amplitúdóját a vett jelek amplitudóhatárai- )05 hoz viszonyítva szűkebb határok között tartja. A 20—23 és a 48—53 egységek alkotta két erősítőkörben előnyösen hangolás'jelző eszközöket alkalmazunk. Ilyen a felvett példában az (51) egység önműködő 110 erősítésszabályozóval csatolt nagy ellenállású (55) voltmeter. Az irányt sugárzott jelek alapján megállapító berendezésben, a fentieken kívül, oly eszközöket is alkalmazunk, amelyek 115 váltakozó mágneses mezőt létesítenek abból a célból, hogy a (15) katódsugárcső ernyő-
