138701. lajstromszámú szabadalom • Iránykereső berendezés

138101. 3 jére rajzolt ábrát ciklikusan és váltakozva egymással ellentétes értelemben eltoljuk, úgyhogy a (15) készülék egymást átlapoló ábrapárt rajzoljon és! így a (18) világitó-5 ernyőn keletkezett ábrák metszéséből a beérkező jelek adójának irányát élesen meghatározhassuk. A felvett példában ilyen eszköz a (60) tekercs, amelyet hangolt körbe iktattunk és amelyet példaként a (15) katód-10 sugárcső nyakrészén, a (24), (24) és (25), (25) kitérítő tekercsek, valamint a (16) világító ernyő között rendezhetünk el. A (60) tekercset.a (62) erősítőn át a (61) oszcillátor gerjeszti. Ezek az eszközök szinus-hullámalakú 15 feszültséget adnak. Amint az az alábbiakból kitűnik, e gerjesztő rezgés'ek frekvenciája meghatározza azt a frekvenciát, amellyel az antenna irányított karakterisztikájának az ernyőre rajzolt képe periodikusan elto-20 lódik. A (61) oszcillátor üzemi frekvenciáját előnyösen úgy választjuk meg, hogy az ábra eltolásának frekvenciája a (10), (11) antennarendszer forgás'sebességével meghatározott frekvenciánál: nagyobb, előnyösen 25 annak többszöröse. A leírt berendezés továbbá oly eszközöket is tartalmaz, amelyek további vezérlőhatást létesítenek, amely a (15) cső ernyőjére rajzolt ábra eltolásának frekvenciájá-30 val előre meghatározott vis'zonyban van. Célszerű, ha a vezérlő hatás frekvenciája az ábraeltolás frekvenciájának kétszerese és azt arra használjuk fel, hogy a (16) ernyőre rajzolt ábra meghatározott vonalré-35 szeinek fényes'ségét vezéreljük. Evégből a példában a (60) tekerccsel koaxiálisán elrendezett és azzal induktive csatolt (63) tekercset alkalmaztunk. A (63) tekercset a (15) katódsugárcső katód jávai a teljes hul-40 lámot egyenirányító (64) egyenirányító és esúcsfeszültségeikhez szerkesztett (65) erősítő útján csatoltuk. A leírt iránykereső működésmódjának magyarázata végett feltesszük, hogy a (13) 45 motor a (10), (11) antennarendszert, a (12) reflektort és a (26) mágnest tengelyeik Körül forgatja és az antennarendszer kezdetben nem vesz semmiféle sugárzott jelet. Ezért a leírt vevő (23) egyenirányítójának 50 kimenő körében nincs jelfeszülts'ég. Azonban a forgó (26) mágnes a (27) és (28) tekercsek mindegyikében jelfeszültséget indukál, melyek alakja szinusVonal, frekvenciája pedig megfelel a (13) motor, tehát a 55 (10) antenna fordulatszámának. Ezek az indukált jelkészültségek a (27) és (28) tekercsek 90 villamos fok alatti elrendezéste következtében egymással szemben fázisban 90°-kal el vannak tolva. Ezeket az indukált jélfeszülts'égeket, (29) és (29') rádiusz-mo- GO dulátorokon és (30), (30') erősítőkön át, a (15) katódsugárcső (24), (24) és (25), (25') tekercseibe vezetjük, úgyhogy a (15) cs'ő sugárnyalábja előre meghatározott ábrát, az antenna irányított karakterisztikájának r,-, fordulatszámával szinkron, a jelen esetben kört rajzol a világító ernyőre. Ha a (23) egyenirányító a (29), (29') rádiusz-modulátorokba nem ad jelfes'zültséget — mint a fent feltett esetben — a rádiusz-moduiato- 70 rok le vannak zárva és a (15) cső katódsugara lényegében csak pontot vagy igen kis Sugarú kört rajzol a (16) ernyő közepe táján, amelyet az alábbiakban még részletesen ismertetett (60) tekercs váltakozó 75 mágneses mezeje lényegében nem befolyás'ol. Tegyük fel, hogy a (10), (11) antennarendszer forgása közben rádiójelet vesz, amelynek alapján irányt kívánunk meg-. 80 határozni, illetőleg e jellel a berendezésben jelzést akarunk kiváltani. Mivel a (10), (11) antennarendszer állandóan forog, a vett jel amplitúdójában modulálva van, miután az antenna karakterisztikája irányított és ez 85 a jel az első sorban leírt vevőbe jut és a (23) egyenirányító kimenő körében egyirányú jeláramot létesít, melynek amplitúdója az antenna irányított karakterisztikájának megfelelően változik. Az egyenirányító ki- 90 menő köre a (29) és (29') rádiusz-modulátoroikkal van összekötve, úgyhogy a mondott jelfeszültségek a (27), (28) tekercsekben keltett és a (24), (24) valamint (25), (26) kitérítő tekercsekbe vezetett jelfeszültsé- 95 geket modulálják. Ha egyelőre a (60) tekercs hatását figyelmen kívül' hagyjuk, az említett modulálás eredménye abban van, hogy az ernyőre rajzolt vonal eltolódik, illetőleg megváltozik a fentemlített kör su- 100 gara, amelyet a (15) katódsugárcső sugárnyalábja a (23) egyenirányító kimenő körében keringő jclfeszültség amplitudóváltozás'ainak megfelelően rajzol és amely az antenna irányított karakterisztikája felel 105 meg. Ezt a görbét az 5. ábra szakgatott vonalú. A görbéje mutatja. Az ilyen ábra alapján a keresett irányt meghatározza az az egyenes, amely a (16) ernyő 0 központját az (A) görbe (c) tető- 110 pontjával köti össze. A jelen esetben, amikor feltettük, hogy a (10), (11) antennarendszernek részarányos irányított karakterisztikái vannak, az említett sugárirányú vonal a részarányos (A) görbe szimmetria- 115 tengelye, amely a példaként! esetben pontosan és<zaki irányt mutat.