138386. lajstromszámú szabadalom • Magnetron rendszerű nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátor

2 138386. A találmány célja, hogy a rendszer különféle működési módjainak frekvenciáit egymástól távolabb hozza, vagyis széthúzza. 5 A találmány szerint a magnetron rendszerű nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátor, gyakorlatilag hengeres központi üreggel, van ellátva, amelyet ennek egész hosszán végignyúló és vele a köpenyfelüle-10 tének hosszirányú résein át közlekedő kisebb méretű üregek sorozata vesz körül és amelyet az jellemez, hogy a szomszédos kisebb üregek közötti válaszfalak két vagy több csoportjának tagjai fémes alkatrészek 15 révén vannak egymással kapcsolva, amely csoportok tagjai egyenlő térközökben, egyenletesen vannak a központi üreg egész kerületén elosztva. Ezáltal a rendszer különféle rezgési módjainak frekvenciáit 20 széthúzzuk és ezzel csökkentjük annak esélyét, hogy adott munkakörülmények mellett, működés közben az egyik frekvenciából a másikba ugorjék át. „Adott munkakörülmények" alatt a 25 magnetronnak azon normális munkakörülményeit értjük, amelyek mellett nem állanak be más változások, mint amelyek nem kívánatosak és/vagy elkerülhetetlenek. Ilyenek: 30 a) a mágneses mező vagy az anódfeszültség változásai a táplálóáramnak nem kívánatos ingadozásai folytán, b) változások, amelyek akkor lépnek fel, ha 35 1. az anódtest megmunkálása pontatlan volt úgy, hogy az egyes rezonátorok önfrekvenciája nem azonos, vagy 2. ha a magnetont lüktetőén moduláljuk és az anódfeszültségnek a lüktetés 40 okozta változásai a működési mód ugrásait igyekeznek előidézni, avagy pedig 3. a terhelés megváltozik. A találmány példaképpeni megoldási alakját vázlatosan szemléltető, mellékelt 45 rajzban: az 1. ábra a magnetron anódtömbjének keresztmetszete; a 2. és 3. ábra lehetséges rezgési módokat szemléltető poláris diagrammok; 50 a 4. ábra az 1. ábra (x-x) vonala szerinti hosszmetszet, egyes részek elhagyásával; az 5—8. ábrák a vezető áthidalások különféle elrendezéseit tüntetik fel. Az 1. ábra a leírás 2. bekezdésében em-55 lített első fajtához tartozó magnetron anódtömbjének keresztmetszetét mutatja. A tömbbe nagyobb számú (1) hengeres rezonátorüreg van befúrva, amelyek mindegyike a keskeny (2) résen át közlekedik a (3) központi anód-katód-térrel. A (2) rések 60 a (3) tér falát nagyobb számú (4) szegmensre osztják fel. Ha ezen szegmensek szélessége a hullámhosszhoz képest elegendő kicsiny, úgy ugyanazon szegmensfelület összes pontjainak adott pillanatban 65 közelítőleg ugyanazon potenciálon kell lenniök. Ezt a feltételt az alábbiakban a találmány előnyös megoldási alakjainak ismertetésénél teljesítettnek vesszük. Ezen feltételek mellett általában a mag- 70 netron minden lehetséges rezgési módja egy vagy több komponensre bontható, amelyek mindegyike forgó hullámalakkal ábrázolható. Ezt a felfogást a 2. és 3. ábra érzékelteti, amelyek oly «poláris diagram- 75 mok, amelyekben az (5) pontozott radiális egyenes vonalak az 1. ábrabeli (4) szegmensnek szögállását jelzik. Az egyeneseknek a (6) pontozott körön és a (7) görbén fekvő metszéspontjai közötti szakasza az 80 illető szegmens pillanatnyi potenciálját jellemzi. A (6) kör az anódpotenciált jelenti úgy, hogy az ezen kívül fekvő pontok az anódpotenciálnál magasabb, a beljebb fekvő pontok pedig annál alacsonyabb po- 85 tenciálúak. A (7) görbék olyanok, hogy a magnetron rezgésekor minden egyes szegmensen a szinoidális potenciálváltozások pontos képét kapjuk meg, ha ezen görbéket egyenletesen forgatjuk a frekvenciával 90 arányos szögsebességgel az (0) központ körül. Általában a teljes fázisváltást valamelyik szegmensen egy (7) görbe teljes körülforgása alatt (2) n TT' adja meg, ahol "n" 95 pozitív egész szám. A 2. és 3. ábrák azon eseteket tüntetik fel, amelyekben n = 1, ill. n = 4, azonban megszerkeszthetjük n tetszőleges más értéikéhez tartozó görbéket is. Ha a Narezonátorok száma, gyakor- 100 N • lati példa, hogy n — -^. Ha a váltakozó szegmenseket (A) és (B) jelöli, az összes (A) szegmensek egymással fázisban és 'TZ radiánssal a (B) Sorozathoz képest fázison kívül fognak rezegni, amint ezt a 3. ábra 105 mutatja. Ezt a rezgési módot n módnak nevezhetjük. A rezgés tetszőleges lehetséges módját vagy frekvenciáját valamely (7) görbével, avagy két vagy több görbe eredőjével áb- 110 rázolhatjuk, amelyek a megfelelő értelemben és megfelelő szögsebességgel forognak, így abban az esetben, ha a szegmensek egyik, pl. (B) sorozata állandó poten-