138358. lajstromszámú szabadalom • Szemveszteség-csökkentő berendezés cséplőgépekhez és ilyen berendezéssel felszerelt cséplőgép

Megjelent 1948. évi április hó 15 én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138358. SZÁM. X/a. OSZTÁLY. — H-12110. ALAPSZÁM. Szemveszteség-csökkentő berendezés cséplőgépekhez és ilyen berendezéssel felszerelt cséplőgép. Horváth János gazda, Mezőcsokonya. Á bejelentés napja: 1944. évi május hó 17. Ismeretes, hogy a cséplőgépek általában jelentős szemveszteséggel dolgoznak, ami nagyrészt onnan ered, hogy a szem egy része nem esik ki a szalmarázón végig-5 haladó szalmából, s így a szalmakazalba kerül. Ennek oka viszont az, hogy a dobrendszerből nagy sebességgel kirepülő szalma-törek-szemkeverékből a legkisebb légellenállású szemek oly messzire repülnek, 10 hogy a szalmarázót már olyan helyen érik el, hogy a szalma hátralevő útján nincs idő arra, hogy a szemek a mozgásban tartott, laza szalmatömegen áthulljanak. Megkísérelték ezt a hátrányt kiküszö-15 bölni már akként, hogy a dobrendszerből kirepülő tömeg útjába akadályelemeket, pl. többnyire elbillenthető lapokat, pálcákat, úgynevezett szemfogókat iktattak, s ezekkel fékezték le a mozgó szemek sebessé-20 gét. A gyakorlatban azonban ezeknek az a hátrányuk volt, hogy a szalma a dob és az akadályelemek között gyakran összetorlódott, úgy hogy a cséplőgép működésképtelenné vált. így azután a cséplőgép-25 kezelők ezeket az akadályelemeket eltávolították, illetőleg hatástalan helyzetbe hozták, amivel az üzemzavarok száma csökkent, a szemveszteség azonban az eredeti értékére növekedett. A szalmarázó hosszá-80 nak megfelelő növelésével is el lehet érni elvileg a szemveszteség csökkenését, ámde a szalmarázó hosszabbításának határt szab a kisgazda udvarok szűk volta, ahol a hosszabb szalmarázós géppel már nem lehet megiordulni. így tehát ha el is tekin- 85 lenénk a szalmarázó megnövekedésével járó artöbblettöl, ezen az úton a szemveszteséget kisbirtokok mellett kiküszöbölni nem lehet. A találmány szerint a dobrendszerből ki- 40 repülő tömeg útjában olyan — legalább részben homorú — terelőfelületet rendezünk el, mely a szalma-törek-szemkeveréket gyakorlatilag ütközés nélkül elterelve a szalmarázó elejére irányítja. A 45 terelőfelület célszerűen a dobrendszer tengelyével párhuzamos alkotós homorú henger, melyhez esetleg sík, vagy domború felületrészek is csatlakozhatnak. Minthogy a terelés gyakorlatilag ütközésmentesen 50 történik, nincs ok arra, hogy a dob és a terelőfelület között a szalma megtorlódjék, úgy hogy a találmány szerinti terelőfelülettel az üzemzavarok számának növelése nélkül a szemveszteség jelentékeny csök- 55 kentése érhető el. A dobrendszerből -kirepülő tömeget — célszerűen a dobkosár meghosszabbítását alkotó — irányítófelülettel akként irányítjuk a találmány továbbfejlesztése szerint, 60 hogy az a terelőfelületet gyakorlatilag érintőlegesen, tehát gyakorlatilag ütközésmentesen érje. A találmány szerinti terelőfelület célszerűen olyan kialakítású, hogy a szokásos 65 szemfogók helyén elfér, úgy hogy besze-