138347. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izocitozin előállítására

'.»wrap Megjelent 1948. évi ápr lis hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BIRŐSÁ6 SZABADALMI LÉTRÁS 138347. SZÁM. IV/h/1. (IV/h/2.). OSZTÁLY. — C-6064. ALAPSZÁM. Eljárás izocitozin előállítására. American Cyanamid Company cég- New-Yorkban, mint Hultquist Martin Everett vegyész, bound-broobi lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1946. évi november hó 7. A. E. Á-beli elsőbbsége: 1941. évi május hó 15r (A 620/1940. M. E. sz. rendelet alkalmazásával.) A találmány eljárás izocitozin előállítá­sára. Az izocitozint először Wheeler és John­son állították elő az American Chemical 5 Journal. 1903. évi 29. kötetének 501. lapján ismertetett módon úgy, hogy nátriumetil­formilacetátot reagáltattak vizes oldatban szabad guanidinnal, ezután pedig kénsav­val, majd ammóniákkal kezelték. Ilyként 10 igen tisztátalan izocitozint nyertek, amely nagymérvű színtelenítést igényelt és a guanidinre vonatkoztatva 36—39%, a tisz­tított nátriumíormilecetsavveeszterre Vo­natkoztatva pedig mindössze 27% volt a 15 hozam. Ugyanis a nátriumformilecetsav­eszter elkülönítése az előállítására hasz­nált reakciókeverékből és tisztítása az el­különítés közben, nagy veszteségekkel jár. Az isocitozin ipari jelentősége újabban 20 igen megnőtt, mert a 2-szulfanilamidopiri­midin (szulfadiazin) előállítására szolgál nyersanyagként. Ezért a Wheeler- és Johnson-féle eljárás megjavítására töre­kedtek. Így lúgos közeg helyett savanyú 25 közegben dolgoztak úgy, hogy a füstölgő kénsav és malónsav reakciójából előálló kénsav-formilecetsav keveréket guanidin-, sóval' kezelték. Ennek az eljárásnak hozama a Wheeler és Johnson-féle eljárásénál jobb 30 volt és szulfadiazin ipari gyártására hasz­nálták. Ezt a javított eljárást a 2,224.836 sz. amerikai szabadalmi leírás ismerteti. Ez a javítót eljárás is még sok kívánni valót hagy, mert a hozam nem elég nagy 35 és mert a reakciókeverék erősen maró ha­tású és ennek ellentálló felszerelést igényel, ami a berendezés költségeit tekintélyesen növeli. A találmány a Wheeler és Johnson-féle 40 lúgos eljárást javítja és főképpen> abban tér el az előbbiek eljárásától, hogy szabad guanidin előálítása helyett, a nátriumfor­milecetsav észtereket guanidinsó, pl. gua­nidinnitrát és maró alkáli keverékével hozza 45 reakcióba, úgyhogy a guanidin keletkezési pillanatában lép reakcióba, miáltal reakció­képesebb és jobb hozamot ad. A találmány szerint a nátriumformil­. ecetsavesztert nem különítjük el, hanem a 50 reaktánsokat, nevezetesen a hangyasav­esztereket, ecetsavesztereket és nátriumal­koholátot egyszerűen összekeverjük és szobahőmérsékleten engedjük reakcióba lépni. A nyers keverék reagál a guanidin- 55 sóval és maró alkálival. így a nátriumfo­milecetsaveszter elkülönítésével járó nehéz­ségeket teljesen elkerüljük. De a fomilecet­sav előállításához használt nyersanyagok is olcsóbbak, mint a régebbi eljárásnál 60 használt maionsav.

Next

/
Oldalképek
Tartalom