138320. lajstromszámú szabadalom • Magnetron rendszerű, nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátor

2 138320. alaknál a szerkezet egész belseje, amenynyire csak lehetséges, vezetőburokba van bezárva. Ha a rezonátor- és anódterek végeikkel csak szigetelőanyaggal lezárt te-5 rekbe torkolnának, nagy elektromágneses szórási mező keletkeznék, miáltal a rezonátorok közötti csatolás aránylag csekély volna. Az alant leírt célszerű megoldási alaknál, amelynél a rezonátorok és a köz-10 ponti anódüreg végeiken vezetőfalakkal lezárt végterekbe torkolnak, szórási mező nem keletkezik. Ez annak tulajdonítható, hogy a szóbanforgó rendkívül nagy frekvenciáknál a vezetőburok belső felületén in-15 dukált örvényáramok meggátolják azt, hogy a mágneses mező ezen burokba mélyebben behatolhasson úgy, hogy a mező hatásosan korlátoztatik a burok belsejére. A találmány több célszerű megoldási 20 alakját feltüntető mellékelt rajzban a különböző ábrákban ugyanazon alkatrészek jelzésére ugyanazon jelzőszámok szolgálnak. Az 1. és 2. ábra teljes magnetron homlok-, 25 ill. oldalnézete, a belső részletek szemléltetése végett, a külső burok egyes részeinek eltávolításával. A 3. ábra belső hevítésű katód nagyobb léptékű hosszmetszete. A 30 4. ábra egy rezonátor keresztmetszete. Az 5. ábra különösen folytonos hullámok gerjesztésére alkalmas magnetron vázlatos hosszmetszete. A 6—-11. ábra a rezonátorok különböző 85 alakjait feltüntető részletrajz. A 12—14. ábrák felsőbb harmonikus rezgések gerjesztésére alkalmas rezonátorok keresztmetszetei. A 15. ábra a magnetron vázlatos kereszt-40 metszete különböző vezérlőrácsok feltüntetésével. A 16. és 17. ábra a hatásfokot növelő berendezéssel ellátott magnetron részleges kereszt-, ill. hosszmetszeté. 45 Az 1. és 2. ábrában feltüntetett magnetron a célszerűen tellur-réz-őtvözetből készült (1) tömbből áll, amelyen a fő anódkatód-teret alkotó (2) hengeres központi tér van tengelyirányban átfúrva. Az anódot 50 az (1) tömb alkotja a (3) katód pedig a 3. ábrában feltüntetett szerkezetű és a (2) anódüregben axiális irányban fekszik. A rezonátorok (4) hengeres furatokból állanak, amelyek a (2) üreget egyenletes ko-55 szorú alakjában veszik körül és mértani tengelyeik egyenlő távolságban fekszenek a,(2) üreg mértani tengelyétől. A rezonátorokat a (2) központi üregtől elválasztó falakat az aránylag keskeny, alkotóirányú (5) hasíték töri át, amely az illető rezonátor és 60 a (2) központi üreg mértani tengelyein keresztülmenő síkot fogja közre. A (4) rezonátoroknak és a (2) központi üregnek mindkét vége az (1) tömbben kiképezett (6) végüregekbe torkol. Ezen vég- 65 üregek határoltak, amennyiben az alant leírt módon a (6) végüregek (6') hengeres falainak végein lévő (7') mélyedésekbe illesztett köralakú (7) rézlemezekkel vannak gázmentesen lezárva. A (6) végüregekbe a 70 (2) központi üreg mértani tengelyére merőleges mértani tengelyű (8) rézcsövek nyílnak és forrasztással vagy más módon vannak azok (6') falába megerősítve. A (8) csövek szabad vége a gyüszűalakú (9) ku- 75 pakba- van beforrasztva, amely hőálló, célszerűen a „pyrex" név alatt ismert üvegből áll. A pyrex kupakok végeibe (10) wolframrudak vannak beforrasztva, amelyek a katód-hozzávezetéseket alkotják és a (8) 80 rézcsöveken keresztülhaladva, a magnetron végtereibe nyúló belső végükön az alant leírt, csatlakozórészeket hordják a katód részére. A (9) pyrex kupak (9') elágazása a magnetron evakuálására szolgál és ez 85 után leforrasztják. A 3. ábrában feltüntetett (3) katód a nikkelből, vagy nikkelötvözetből készült (11) csőből áll, amelyet kívülről a szokásos oxidréteg burkol. A csövet a (12) wolfram- f»o spirálissal hevítjük, amely gyengén illeszkedik a cső belső falához és ettől a drót alumíniumoxid bevonata szigeteli el. A hevítődrót végei a cső végén lévő (13) szigetelődugók furatain haladnak keresztül. Ezen 95 dugók zsírkőből vagy hasonló anyagból állanak, amely magas hőmérsékletet bír el gázfejlesztés nélkül. A (12) hevítődrót egyik végét a kis (14) nikkelszalag köti össze a (11) csővel, amelyhez ponthegesztés 10( útján van erősítve. A katódot a (12) hevítődrót (15) végein fogjuk meg, amelyek a (16) nikkelvégződésekbe vannak becsípve (2. ábra). Ezen (16) végrészek drótból vagy szalagból állnak, lOi aszerint, amint a katód súlya és a vezetendő áram kisebb vagy nagyobb, másik végük pedig a (10) wolframrudakhoz van hegesztve, hidrogénlégkörben, ívhegesztéssel. A (16) részek alakja olyan, hogy meggörbí- ii' tésükkel a katódot az 1. ábra síkjában tetszőleges helyzetbe lehessen beállítani. A kóbor elektrónoknak a (6) térbe való jutása a hatásfokot csökkentené, miértis ennek meggátlására vagy megszorítására 11