138320. lajstromszámú szabadalom • Magnetron rendszerű, nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátor
138320. * a (2) üreg átmérőjével azonos átmérőjű (17) ernyőtárcsákat (2. ábra) helyezhetünk el a katóda két végén. Az ernyőtárcsákat a katódpotenciálon tartjuk úgy, hogy a kö-5 zeledő elektrónokat a (2) üregbe verik vissza. A (17) ernyők célszerűen nikkel-lemezből vagy nemmágneses ötvözetből, például a „ferry" név alatt ismert ötvözetből állhatnak és a (18) nyelvek révén vannak 10 ponthegesztéssel a (10) rudakhoz erősítve. A (17) ernyők és a (7) homloklemezek az 1. ábrában el vannak távolítva. Az energia a magnetronból az antennába az egyetlen (19) rézhurkon át jut, amely a 15 (4) rezonátorok egyikében van elhelyezve, síkjával a rezonátor mértani tengelyére merőlegesen. Ez a hurok az által vesz fel energiát, hogy elektromágneses csatolásban áll a rezonátorrendszerrel. A hurok 20 egyik vége az (1) tömbbe fúrt, a rezonátor tengelyére merőleges (20) furaton halad keresztül és a rezonátort a (2) központi üreggel összekötő (5) hasítékkal diametrálisan szemközt fekvő ponton hatol be. A hurok 25 másik vége a rezonátor egyik oldalán van az (1) tömbbel kapcsolva. A (19) hurok szabad vége a (22) vastag wolframdróthoz van kapcsolva, amely a (23) rézcsövön halad keresztül és a (10) katódhozzávezetések-30 hez hasonlóan van a (24) pyrex-kupakba beforrasztva. Habár a (19) hurok csupán egyetlen rezonátorban fekszik, a rezonátorok elektromágneses csatolása révén az egész rendszerből von el energiát. 35 A mágneses mezőt célszerűen erős elektromágnessel gerjesztjük, amelynek (25) sarkfelületei, a magnetron (7) homloklemezei közelében, de ezektől elszigetelten fekszenek. Ily módon a mágneses mező 40 erővonalai lényegileg párhuzamosak a rezonátorok és a központi üreg mértani tengelyeivel. Az (1) tömb külsején (1') hűtőbordák vannak. A szerkezet működése a következőkép-45 pen érzékeltethető: A (3) katódból kilépő elektrónok az elektrosztatikus és mágneses mezők együttes hatására, ismert módon, lényegileg spirálalakú pályán haladnak. Világos, hogy ezen 50 elektrónok a (4) rezonátorok hasítékai előtt elhaladván, a rezonátorokban eleintén gyenge rezgéseket indukálnak. Az összes rezonátoroknak ugyanazon önrezgésszámuk van és a közöttük fennálló elektromágneses 55 csatolás folytán bármelyik rezonátor arra kényszerül, hogy a két oldalán szomszédos rezonátorra vonatkozólag meghatározott fázisviszonylatban rezegjen. Ilyként a rezonátorok összeségükben igyekeznek rezegni, és amint ezt elkezdték, az (5) réseket át- 60 hidaló váltakozó mezők a központi üregben mozgó elektronokra hatnak vissza. Ezen visszahatás folytán az elektronok egyenletes elosztás helyett csoportokba kontcentrálódnak, amelyek kerületirányban 65 mozognak. Ha ily csoport a rezonátor hasitékához oly pillanatban közeledik, amidőn ezen hasítékban a mező az elektrónok mozgását hátráltatja, az egész csoport lassúdik és így energiájának egy részét a rezgő 70 rendszernek adja le. Az egyenlő közökben egymást követő ily elektroncsoportok a mágneses és az elektromos mezők erőssége által meghatározott szögsebességgel mozogván, oly időközökben ismétlődő impul- 75 zusokat adhatnak le a rezonátoroknak, hogy ezeket folytonos rezgés állapotában tartsák. Ezen elektróncsoportok összeállítása nem állandó, minthogy mozgásukra a katódtói az anód felé irányuló állandó 80 elektronáram szuperponálódik. A fenti magyarázat azonban csak közelítő, minthogy a valóságos viszonyok rendkívül bonyolultak és nem látszanak exakt matematikai analízissel hozzáférhetőknek. A 85 magyarázatot azonban az a tény támogatja, hogy az arra alapított szerkesztési formulák a gyakorlati működési eredményekre vezetnek. A gerjesztett rezgések ismert szerkezetű 90 koncentrikus átvivővezeték segélyével jutnak az antennához. Az átvivővezeték célszerűen a (22) drótnak és a (23) csőnek meghosszabbításából áll, mely utóbbinak (26) csavarmenetes részéhez lehet a cső- 95 hosszabbítást hozzácsavarni. Az antenna célszerűen az átvivő vezeték belső magjának szabad végéből áll, amely negyed hullámhosszal nyúlik túl az ezt burkoló cső végén. Irányított átvitelhez az antenna 100 nagy rézcső oldalán haladhat keresztül, amely csőnek egyik vége, az antenna közelében, beállítható dugattyúval van lezárva, amely reflektorként szerepel. Ha ezen cső belső felületének jó vezetőképes- 105 ségét tisztán- és simájitartással biztosítottuk, úgy a hullámok ismert módon, számbavehető veszteség nélkül, a cső belsejében tarthatók meg és a cső másik végén sugároznak ki, ahol megfelelően alakított töl- 110 csér segélyével tetszőleges szögbőségű sugárkéve alakjában irányíthatók. A kisugárzást ismert módon, dipol-antennával is eszközölhetjük, esetleg irányítás céljából parabolikus reflektorral kombinálva, 115
