137838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kártevők irtására és hozzávaló kártevőirtószer

2 137.838 cserebomlási termékeit alkalmazzuk. Adott esetben használhatók a felsorolt anyagok éterei is. „Vízben korlátozott oldhatóságú" aminoplasztikus anyagok alatt a találmány értelmében azokat a kolloidos közbenső fokozatokat értjük, amelyek a kondenzációnak a kristályos metilolfokozaton túlmenő továbbfolytatásakor keletkeznek. Ezeket a fokozatokat az jellemzi, hogy tömény vizes oldataikból víz hozzáadásával kicsaphatok (1. Kolloid-Zeitschrift. LVII. kötet [1931. okt.-dec], 233. oldal, bal hasáb). A keményedésgyorsítók célja természetszerűleg a még vízben oldható aminoplasztikus anyagoknak a permetezés után, tartós bevonatok képző-' dése közben, vízben, oldhatatlan alakjukba való átvitele; azonban velük szemben az a követelmény, hogy a bepermetezendő aljzatokra, különösen az élő növényre tökéletesen ártalmatlanok legyenek. Ilyen keményedésgyorsítókként szóbajönnek az erősebb szervetlen és szerves savak ammóniumsói, például ammóniumklorid, ammóniumszulfát, ammóniumoxalát. ammóniumlaktát, továbbá a szerves szulfonsavak ammóniumsói. Bivenyos esetekben a kíván/t keményedést oxidálószerekkcl is elérhetjük, például karbamid-íormaldehid-kondenzáciös termékek alkalmazásánál káliumpersz'jlf áttal. Az alkalmazandó keményedésgyorsítók rnenynvJsége célszerűen a keményítendő aminoplasztikus anyagoknak legalább a fele; azonban akái többszörösére is toveihető. A keményedésgyorsítókat előnyösen legalább 4%, az aminoplasztikus anyagokat pedig legalább 8%-os mennyiségben alkalmazzuk, a permetlevek nem-vizes alkotórészeinek összmemiyiségére vonatkoztatva. A permetté előállítása különbözőképpen történhetik. Mindegyik esetben ügyelni kell azonban arra, hogy a használatra kész permetlevek pH-értéke legalább 5 legyen, amivel az élő növény megkárosodását elkerüljük. A kár tevőirtószert vagy -szereket aminoplasztikus anyaggal, a keményedésgyorsítóval, adott esetben töltőanyagokkal vagy jelzőszerekkel, mint pl. kaolinnal, gipsszel, vagy bentonittal vagy egyéb további hozagokkal. mini pl. szulfitcellulóza-hulladéklúggal, cellulózaszármazékokkal, nedvesítő- vagy ragasztószerekke! és vízzel keverjük el. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy először por alakú, száraz vagy pedig pépszerű vizes keveréket állítunk elő, amely a keményedésgyorsító kivételével valamennyi alkotórészt tartalmazza; az ilyen készítmények, amennyiben, keményítő hatású alkotórészt nem tartalmaznak, raktározásállók. A keményedésgyorsítót a készítményekhez csak a keveréknek vízzel való elkeverése után adagoljuk. Végül pedig célszerű azokban az esetekben, mikor keményítő hatású, például savanyúan reagáló kártevőirtószert alkalmaznunk, amely raktározás közben az aminoplasztikus anyagokat hátrányosan megváltoztathatná, ha a kártevőirtószert vagy -szereket csupán a keményedésgyorsítóval és az esetleges többi hozaggal keverjük össze. Az ilyen készítmények, akár száraz alakban, akár vizes pépek alakjában raktározásállóak; az aminoplasztikus anyag szükséges mennyiségét csupán ,a permé tié elkészítésekor adjuk hozzá. Lehetséges azonban raktározásálló, használatra kész száraz készítmények előálítása is, melyek tehát valamennyi szükséges alkotórészt tartalmazzák, ha ezeket teljesen kiszárított állapotban keverjük egymással és légmentesen tároljuk. A találmány szerinti eljárás jelentősége és az azzal elért műszaki haladás a következő kísérletekből derül ki: Egy-egy körtefát („Gute Luise"-fajtájút) az alant következő 1. példa szerint előállított permetlével, illetve egy teljesen azonos összetételű, de aminoplasztikus anyagot nem tartalmazó permetlével kezeltünk. Az első körtefa permetbevonata még több hónap múlva is változatlanul hatásosan fennmaradt. A második körtefa permetbevonata már három hét múlva alig volt látható. Háziléggyel (musca domestiea) végzett érintkezési kísérletek útján megállapítottuk, hogy az első körtefa leveleinek bevonata a permetezés első napján és három hónap múlva ugyanazt a kiváló kontaktusmérgező hatást 'mutatta. A második körtefa leveleinek bevonata a permetezés utáni első napon éppoly hatásos volt, mint az első körtefáé, azonban három hét múlva a mérgezőhatás teljesen megszűnt. Egy-egy azonos nagyságú üveglemezt a fent ismertetett módon, úgy mint a körtefákat, bepermeteztünk. A musca domesticára kifejtett kontaktusmérgezőhatás mindkét lemezen azonos volt. Fél óra hosszat tartó mesterséges esőztetés után az üveglemezeket megszárítottuk. Musca domesticával végzett érintkezési kísérletek útján megállapítottuk, hogy az első esőztetett üveglemez ugyanolyan erős rovarölőhatással rendelkezett, mint az esőztetés előtt, míg a második üveglemez kontaktusniérgezőhatása teljesen eltűnt. Az első üveglemezen még mindig jó dörzsölésállóságú behér bevonat foglal helyet, míg a második üveglemezt az esőztetés gyakorlatilag tisztára mosta. A második üveglemezről felfogott esővíz kloroformmal való kivonatolása útján abból a hatóanyagot elkülönítettük. A kloroformos oldatnak Petri-csészében való elpárologtatása útján ;t 4,4'"-diklórdifeniltriklórmetil~metán finom fehér kristályai maradtak vissza. A Petri-csészébe helyezett legyek már 20 perc múlva bénulási tüneteket mutattak és kb. 2 óra múlva elpusztultak. Az első üveglemezről lecsurgó, azonos módon kivonatolt esővíz a hatóanyag legkisebb mennyiségét sem tartalmazta, mert a kloroformnak Petricsészében való elpárologtatása után kristályok nem maradtak vissza, A Petri-csésze tartalma az abba órákon át behelyezett legyekre teljesen ártalmatlan volt. A kereskedelemben kapható permetezőszerből, amely 5%, 4,4'-diklórfenil-triklórmetil-metánt tartalmazott, 1%-os permetlevet készítettünk. Az ezzel készült permetbevonatokat a fent ismertetet módon megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a bevonatok tartóssága tekintetében a viszonyok körülbelül az előbb a körtefákkal kapcsolatban ismertetett második permetlének feleltek meg. 1. példa: 10 rész 4,4'-diklórdifenil-triklórmetil-metánt pontunk, 60 rész finom kaolinnal összekeverünk és a legfinomabbra megőrölünk. Az így keletkezett