137796. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés, különösen vágánykeresztezésekben alkalmazható kötés és eljárás annak előállítására

2 137.7C6 számba, amelyeknél a lökésekkel igénybevett alkatrészeket ez igénybevételeknek megfelelő szilárdságú anyagból keli készíteni. A találmány azonban oly öntött vagy hengerelt összekötő taggal is megvalósítható, amelynek nincsenek a sínek idtófelületeinek magasságába nyúló részei. Ez a kivitel különösen például pályamenti sínkötéselnél előnyös, de alkalmazható olyan kisebb terhelésű vágánykeresztazéseknél vagy vágányátszeléseknél is, amelyeknél az ütközőfelületeket nem ezükéges a folyó palyasíneknél keményebb anyagból készíteni. Ez esetben az összekötő tag magassága előnyösen alacsonyabb, mint a síngerine magassága, úgyhcgy a szomszédos sínek fejei és talpai homokfelületeikkel egymásra . közvetlenül felfeküsznek. A találmány néhány példaikénti kiviteli alí-itját a rajzokban tüntettük fel. Az 1. ábra a találmány szerint készült vágánykeresztezés egy részének felülnézete, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala rrjiCinti metszet, a 3. ábra a vágányátszelés egy részének felülnézete, a 4. ábra a 3. ábra IV—IV vonala menti rretszet, az 5. ábra a találmány szerint készült vágányátszelés egy másik példakénti kiviteli alakját felülnézetben mutatja, a fi. ábra az 5. ábra VI—VI vonala menti metszet, a 7. ábra oly előnagyolt durva lemez felülnézete, amelyből a találmány szerinti kötéshez használt tag levágható, a 8. ábra a 7. ábra VIII—VIII vonala menti metszet, a 9. ábra a találmány szerint készült símkötés oldalnézete, a 10. ábra a 9. ábra X—X vonala menti metszet, a 11. ábra a találmány szerinti sínkötés egy másik kiviteli alakjának oldalnézete, a 12. ábra az 1. ábrabelí sánkötés metszete. Az 1. és 2. ábrákban feltüntetett vágánykeresztezés B'z 1 öntött összekötő tagból és az ahhoz csatlakozó 2—7 pályasínekből készült. Az 1 öntvénynek középütt háromszög alakú, az 5 és 6 sínekhez csatlakozó kiemelkedő 8 hátrésze, valamint a 2 és 4, illetőleg a 3 és 7 sínekhez csatlakozó 9 és 10 hátrészei vámnak. A 8, 5 és 10 kiemelkedő hátrészek magassága megegyezik a sínfejek magasságával és a sínfejeknek megfelelően van kialakítva. Az 1 öntött test mindkét végén 11 és 12 nyúlványokat alakítottunk ki, melyek alakja a félvett példában egyenlőszára háromszög keresztmetszetű ék. Ezek az ék alakú nyúlványok az 1 öntvényhez csatlakozó sínek gerinceinek megfelelő alakú kimetszéseibe nyúlnak és a kimetszések mentéin a síngerincek a nyúlványokkal össze vannak forrasztva, illetőleg össze vannak hegesztve. A sínek gerinceiben, az ék alakú kimetszést célszerűen fűrészeléssel állítjuk elő. Előnyösen úgy járunk el, hogy a nyúlványok csúcsának helyén a sínek gerinceiben először 13 furatokat készítünk, majd a sín végétől a furat felé haladva az ék alakú, hasítékokat fűrésszel kivágjuk. A találmány szerinti megoldás előnye, hogy az 1 öntvény hossza kicsinyre választható, rnert elegendő, ha a keresztezésnek csak az a része készült az ötvözött ajcélöntvényből, amely részen a járművek kerekeinek áthaladásakor az abroncsok a keresztezés valamely csatornája mentén azzal ütköznek. E helyeken kívül az összekötő öntvénynek csak oly hosszra kell kiterjednie, hogy az öntvénnyel az ahhoz csatlakozó sínek a szilárdsági feltételeket kielégítő módon legyeinek összeköthetők. E feltételek szem előtt tartásával választottuk meg az 1. ábraibeli kivitelben feltüntetett keresztezésben alkalmazott 1 öntvény hosszát. A súly csökkentése végett az 1 öntvényben alul 14 üreg van, amelynek magasságát szilárdsági szempontok figyelembevételével választjuk meg. A találmány szerinti fent leírt szerkezet előnye, hogy a keresztezésben alkalmazandó viszonylag terjedelmes egységnek csak rövid szakaszú középső részét kell nagyobb keménységű, tehát drágább anyagból készíteni, míg az ahhoz csatlakozó sínszálakat a nagyobb nyúlású, de ütközéseknek kevésbé ellenálló, közönséges pályasínekből készíthetjük. Az ilyen egység súlya lényegesen kisebb, mintha az egész egység öntött test volna, mimellett semmiféle különleges megmunkálási nehézségek nem merülnek fel. A középső 1 öntvény megmunkálatlain alakban is alkalmazható. Ha azonban megmunkálást írnak elő, úgy a rövid szakasz például köszörüléssel hozható a kívánt alakra, illetőleg külsőre. Ez a munka lényegesen egyszerűbb és olcsóbban foganatosítható, mintha oly keresztezést kellene megmunkálni, amely egészében öntvényből van. Ez a megmunkálás különösen iákkor volna lényegesen költségesebb, ha az öntvényt kemény és drága anyagból készítjük. Ennek dacára a találmány szerinti keresztezés élettartama lényegesen hosszabb mint a ma használatos keresztezéseké, miután az 1 közbenső tag nagy szilárdságú és az azon fellépő igénybevételeknek megfelelő keménységű acélötvözetből készülhet. A keresztezést a teher egyenletesebb elosztása végett célszerűen 15 lemezre szereljük. Megjegyezzük azonban, hogy ismert megoldásoktól eltérően a találmány szerinti kivitelnél a 15 lemezt a keresztezéssel oldható kötés, például csavaros kötés, útján kötjük össze. Ez a kivitel előnyösebb annál az ismert 'megoldásnál, amelynél az ilyen lemezt a sín talpával összehegesztik, figyelemmel arra, hogy a sínekben a gyártás közben előforduló hibák következtében a lemez és a sín összehegesztésekor a lemez végénél a sínben könnyen törések fordulnák elő. A 3. 'és 4. ábrákban egymást derékszög alatt metsző vágányok alkotta keresztezést, úgynevezett vágáinyátszelést tüntettünk fel. Ezt a vágányátsaelést úgy alakítottuk ki, hogy az a lökésszerű igénybevételeknek ugyanúgy megfelel, mint az 1. ábrabeli vágánykeresztezés. Az ilyen vágányátszelésinél a nyonikarima a menet irányára harántirányú sín fejébe ütközik. Ez ütközések okozta kopás csökkentése végett a találmány értelmében az átszelésben találkozó síneket egymással az 1. ábraibeli kivitelnél alkalmazott, öntött betéttesthez hasonló, de az átszelés alakjának megfelelően értelemszerűen megválasztott alakú önt-