137796. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés, különösen vágánykeresztezésekben alkalmazható kötés és eljárás annak előállítására

2 137.7C6 számba, amelyeknél a lökésekkel igénybevett al­katrészeket ez igénybevételeknek megfelelő szi­lárdságú anyagból keli készíteni. A találmány azonban oly öntött vagy hengerelt összekötő tag­gal is megvalósítható, amelynek nincsenek a sínek idtófelületeinek magasságába nyúló részei. Ez a kivitel különösen például pályamenti sínkötésel­nél előnyös, de alkalmazható olyan kisebb terhe­lésű vágánykeresztazéseknél vagy vágányátszelé­seknél is, amelyeknél az ütközőfelületeket nem ezükéges a folyó palyasíneknél keményebb anyag­ból készíteni. Ez esetben az összekötő tag magas­sága előnyösen alacsonyabb, mint a síngerine magassága, úgyhcgy a szomszédos sínek fejei és talpai homokfelületeikkel egymásra . közvetlenül felfeküsznek. A találmány néhány példaikénti kiviteli alí-itját a rajzokban tüntettük fel. Az 1. ábra a találmány szerint készült vágány­keresztezés egy részének felülnézete, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala rrjiCinti met­szet, a 3. ábra a vágányátszelés egy részének felül­nézete, a 4. ábra a 3. ábra IV—IV vonala menti rret­szet, az 5. ábra a találmány szerint készült vágány­átszelés egy másik példakénti kiviteli alakját felül­nézetben mutatja, a fi. ábra az 5. ábra VI—VI vonala menti met­szet, a 7. ábra oly előnagyolt durva lemez felülné­zete, amelyből a találmány szerinti kötéshez hasz­nált tag levágható, a 8. ábra a 7. ábra VIII—VIII vonala menti metszet, a 9. ábra a találmány szerint készült símkötés oldalnézete, a 10. ábra a 9. ábra X—X vonala menti met­szet, a 11. ábra a találmány szerinti sínkötés egy másik kiviteli alakjának oldalnézete, a 12. ábra az 1. ábrabelí sánkötés metszete. Az 1. és 2. ábrákban feltüntetett vágánykeresz­tezés B'z 1 öntött összekötő tagból és az ahhoz csatlakozó 2—7 pályasínekből készült. Az 1 önt­vénynek középütt háromszög alakú, az 5 és 6 sínekhez csatlakozó kiemelkedő 8 hátrésze, vala­mint a 2 és 4, illetőleg a 3 és 7 sínekhez csat­lakozó 9 és 10 hátrészei vámnak. A 8, 5 és 10 kiemelkedő hátrészek magassága megegyezik a sínfejek magasságával és a sínfejeknek megfele­lően van kialakítva. Az 1 öntött test mindkét végén 11 és 12 nyúlványokat alakítottunk ki, melyek alakja a félvett példában egyenlőszára háromszög keresztmetszetű ék. Ezek az ék alakú nyúlványok az 1 öntvényhez csatlakozó sínek gerinceinek megfelelő alakú kimetszéseibe nyúl­nak és a kimetszések mentéin a síngerincek a nyúlványokkal össze vannak forrasztva, illetőleg össze vannak hegesztve. A sínek gerinceiben, az ék alakú kimetszést célszerűen fűrészeléssel állítjuk elő. Előnyösen úgy járunk el, hogy a nyúlványok csúcsának he­lyén a sínek gerinceiben először 13 furatokat ké­szítünk, majd a sín végétől a furat felé haladva az ék alakú, hasítékokat fűrésszel kivágjuk. A találmány szerinti megoldás előnye, hogy az 1 öntvény hossza kicsinyre választható, rnert ele­gendő, ha a keresztezésnek csak az a része ké­szült az ötvözött ajcélöntvényből, amely részen a járművek kerekeinek áthaladásakor az abroncsok a keresztezés valamely csatornája mentén azzal ütköznek. E helyeken kívül az összekötő öntvény­nek csak oly hosszra kell kiterjednie, hogy az öntvénnyel az ahhoz csatlakozó sínek a szilárd­sági feltételeket kielégítő módon legyeinek össze­köthetők. E feltételek szem előtt tartásával vá­lasztottuk meg az 1. ábraibeli kivitelben feltünte­tett keresztezésben alkalmazott 1 öntvény hosszát. A súly csökkentése végett az 1 öntvényben alul 14 üreg van, amelynek magasságát szilárdsági szempontok figyelembevételével választjuk meg. A találmány szerinti fent leírt szerkezet elő­nye, hogy a keresztezésben alkalmazandó viszony­lag terjedelmes egységnek csak rövid szakaszú középső részét kell nagyobb keménységű, tehát drágább anyagból készíteni, míg az ahhoz csat­lakozó sínszálakat a nagyobb nyúlású, de ütkö­zéseknek kevésbé ellenálló, közönséges pályasínek­ből készíthetjük. Az ilyen egység súlya lényege­sen kisebb, mintha az egész egység öntött test volna, mimellett semmiféle különleges megmun­kálási nehézségek nem merülnek fel. A középső 1 öntvény megmunkálatlain alakban is alkalmaz­ható. Ha azonban megmunkálást írnak elő, úgy a rövid szakasz például köszörüléssel hozható a kívánt alakra, illetőleg külsőre. Ez a munka lé­nyegesen egyszerűbb és olcsóbban foganatosít­ható, mintha oly keresztezést kellene megmun­kálni, amely egészében öntvényből van. Ez a meg­munkálás különösen iákkor volna lényegesen költ­ségesebb, ha az öntvényt kemény és drága anyag­ból készítjük. Ennek dacára a találmány szerinti keresztezés élettartama lényegesen hosszabb mint a ma használatos keresztezéseké, miután az 1 közbenső tag nagy szilárdságú és az azon fellépő igénybevételeknek megfelelő keménységű acél­ötvözetből készülhet. A keresztezést a teher egyenletesebb elosztása végett célszerűen 15 lemezre szereljük. Megjegyez­zük azonban, hogy ismert megoldásoktól eltérően a találmány szerinti kivitelnél a 15 lemezt a ke­resztezéssel oldható kötés, például csavaros kötés, útján kötjük össze. Ez a kivitel előnyösebb annál az ismert 'megoldásnál, amelynél az ilyen lemezt a sín talpával összehegesztik, figyelemmel arra, hogy a sínekben a gyártás közben előforduló hi­bák következtében a lemez és a sín összehegesz­tésekor a lemez végénél a sínben könnyen töré­sek fordulnák elő. A 3. 'és 4. ábrákban egymást derékszög alatt metsző vágányok alkotta keresztezést, úgyneve­zett vágáinyátszelést tüntettünk fel. Ezt a vágány­átsaelést úgy alakítottuk ki, hogy az a lökésszerű igénybevételeknek ugyanúgy megfelel, mint az 1. ábrabeli vágánykeresztezés. Az ilyen vágány­átszelésinél a nyonikarima a menet irányára ha­rántirányú sín fejébe ütközik. Ez ütközések okozta kopás csökkentése végett a találmány értelmében az átszelésben találkozó síneket egymással az 1. ábraibeli kivitelnél alkalmazott, öntött betét­testhez hasonló, de az átszelés alakjának meg­felelően értelemszerűen megválasztott alakú önt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom