137796. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés, különösen vágánykeresztezésekben alkalmazható kötés és eljárás annak előállítására

137.796 3 vénnyel kötöttük össze. Az öntvény alakja a 3. és 4. ábrákban világosan látható. A 16 öntvény két egymásra harántirányú főtengelyéhez rész­arányos test. Az öntvény közepén négy kiemel­kedő 16' vállrészt alakítottunk ki, amelyek pon­tosan illeszkednek az egymással derékszög alatt találkozó 17 és 18 sínek fejéhez. A négy vállrész között halad át a két 19 és 20 csatorna, melyek az átszelésen áthaladó jármű­kerekek karimáit vezetik. Egyébként, a 16 önt­vénynek is egyenlcszárú háromszög tehát kettős ék alakú nyúlványai vannak, mégpedig négy ilyen 21, 22, 23 és 24 nyúlványa. Mindegyik nyúlvány két-két összetartozó 18 és 19 sín gerincébe nyú­lik és a síngerincekkel az 1. es 2. ábrákban fel­tüntetett és fent leírt módon van összekötve. Az öntvény közepén alul 25 üreget alakítottunk ki. A találmány azonban ilyen vágánykeresztezé­sekben nemcsak akkor alkalmazható, ha külön­legesen hosszú élettartamú keresztezést kívánunk előállítani. Ha a keresztezés igénybevétele kisebb, akkor az 5. és 8. ábráikban feltüntetett kötés is megfelel. Ez a kötés a 3. és 4. ábrabeli kötéstől abban tér el, hogy az összekötő tagnak nincsenek a sínfejek magasságába nyúló vállrészéi. Az át­szelésben a pályasínek fejeit egymással az 5. áb­rából kitűnő, önmagában ismert módon kötöttük össze. A 27 összekötő tagnak ez esetben nincsen olyan része, amely a futófelület 'magasságába nyúlna. A 27 tagot egyébként itt is négy olyan ék alakú nyúlvánnyal készítettük, mint a 3. és 4. ábrabeli kivitelnél. Az összekötő tagot azonban úgy alakítottuk ki, hogy ennek lefelé nyúló és a síntalp felfekvési felületeit érő toldatai nincse­nek. Az egymással összekötött 28 és 29 sínek csupán talpaikkal feküsznék fel a 30 lemezre. A 7. és 8. ábrákban hengerelt durva lemezt tüntettünk fel, amelynek keresztmetszete meg­felel a találmány szerinti kötésben alkalmazandó tag keresztmetszetének. Tömeggyártás esetén elő­nyös, ha az összekötő tagokat ilyen előhengerelt munkadarabból vágjuk le, például fűrészeljük le. A 9. és 10. ábrákban a találmány szerint ké­szült egyszerű sínkötést tüntettünk fel. Ilyen sín­kötés mind a pályán, mind pedig kitérőkben is előnyösen alkalmazható. A 31 és 32 sínek gerin­ceiben a fent már leírt 13 furatok elkészítése után az összekötő tag nyúlványaimaík megfelélő alakú kimetiszéseket készítettünk. Ezekben a ki­metszésekben helyezzük el a 8. ábrában feltün­tetett keresztmetszetű 33 összekötő tagot és azt a sín gerincében a 9. és 10. ábrákban feltüntetett módon összeforrasztjuk, illetőleg összehegesztjük. A tag vastagsága célszerűen egyenlő a sínlej szé­lességével. Ilyen méretezés esetén különösen szi­lárd kötés hozható létre. A kötés helye alatt ön­magában, ismert 34 alátétet alkalmazunk. A 11. és 12. ábrákban oly sínkötést tüntettünk fel, amelynél 35 és 36 síneket egymással 37 tag köti össze. A 37 öntött tagnak két egyenként derékszögű háromszög alakú 38 és 39 ék alakú nyúlványa van, melyek egymásközt egyenlőek, úgyhogy e tag oldalnézete egyenlőszárú három­szög. A 35 és 36 sínek gerinceit az ék alakú nyúl­ványoknak megfelelően, rézsútosan levágtuk és a gerinceket a 37 taggal a 40, 41 felületek men­tén oldhatatlanul összekötjük, tehát összehegeszt­jük vagy összeforrasztjuk. Előnyöseit ugyanilyen 42 kötés van a 37 test felső csúcsa és az egy­máshoz csatlakozó sínfejek között is. Egyébként az összekötő tag vastagsága itt is megegyezik a sínfej szélességével (12. ábra), 44 sínalátétlemez, amellyel a 37 tagot 45, 46 hegesztővarratok men­tén kötöttük össze. 47. a talpfa felső része. Előnyös, ha a pályamenti szerelés leegyszerű­sítése végett az összekötő tagot minden második sínnel vagy minden egyes síin egyik végével már a gyártó üzemben forrasztással vagy hegesztéssel összekötjük és ily módon a pályamenti munkát leegyszerűsítjük és meggyorsítjuk. A találmány csúcsbetétes vágánykereszteziések­nél is a fent leírt előnyökkel alkalmazható. Az összekötő tag nyúlványainak alakja a fent leírttól eltérő is lehet. Szabadalmi igénypontok: 1. Sínkötés, különösen vágánykeresztezésekben alkalmazott kötés, melyre jellemző, hogy a síne­ket egymással ék alakú nyúlványaival a sínek gerinceibe nyúló ós a gerincekkel oldhatatlanul egyesített, öntött vagy hengerelt tag köti össze. 2. Az 1. igénypont szerinti sínkötés kiviteli alakja, vágánykeresztezésekhez, illetőleg vágány­átszelésekhez, melyre jellemző, hogy a síneket egymással összekötő, öntött vagy hengerelt tag a keresztezés, illetőleg az átszelés közbenső, a nyom­karimákat befogadó csatornákat legalábbis a vár­ható ütközések helyén tartalmazó részét alkotja és ehelyütt a sínek futófelületeinek magasságáig érő és azok futófelületeinek folytatását alkotó felületekkel van kialakítva. 3. Az 1. igénypont szerinti sínkötés kiviteli alakja vágányátsizelésekhez, melyre jellemző, hogy az egymást átszelő vágányok közötti, a jármű­kerekek nyomkarimáit vezető két vályú keresz­tezésénél a négy sardktestet a síneket összekötő öntvénynek a sínfejekkel szintben álló négy tol­data alkotja.-. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti sín­kötés kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy az összekötő tagnak a gerincekkel összehegesztett toldatai alacsonyabbak mint a sínek gerincei. 5. Eljárás az 1—4. igénypontok bármelyike sze­rinti sínkötés előállítására, melyre jellemző, hogy az egymással összekötendő sínek gerinceiben elő­ször furatokat készítünk, majd e furatok felé ha­ladva a síngerincekből az összekötő tag toldatait befogadó hasítékokat kivágjuk. 3 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 623158. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom