137688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új p-aminobenzolszulfonamid-származékok előállítására
4 137.688 képletű reakciótermék finom alakban kristályosodik ki. Olvadáspontja 175—177°. Ugyanígy kaphatjuk a 2-(p-aminobenzolszulfonamido)-pirimidin és 2-»(p-aminobenzolszulfomamido)-4-metil-pirimidin megfelelő vegyületeit is. 10. példa: 1,6 g tioszalicilsavat 15 cm3 jégecetben forrón oldunk és 0,8 cm3 40%-os vizes formaldehidet: adunk hozzá. A forró oldathoz 2,5 g 2-(p^aminobenzolszul>fonaimido)-tiazolt adunk, melyet 15 cm3 forró jégecetben oldottunk fel, mire azonnal kenőcsszerű konzisztenciájú anyag válik ki,/ mely kihűléskor teljesen kristályossá válik. Az anyagot leszívatjuk, megszárítjuk és porítjuk. NátriumbikarbonátoMatban oldódik és olvadáspontja 140" körül van. Képlete valószínűleg a következő: COOH N -NH—S02 ->—NH—CH2 —S— < "\ 11. példa: 25 g 150 cm3 alkoholban oldott 2-(p-aminobenzolszulfónamido)-tiazolt és 13 g fahéjaldehidet 3 órán át forralunk. Lehűlés után elszívatunk és alkohollal mosunk. A kapott Schiff-féle bázis kb. 240%on oldódik. Ebből 10 g-ot 6 Ng tioglikolsavval 65 cm3 n-nátronlúgban 2 órán át vízfürdőn hevítünk, majd az egészet további 25 cm3 lúg hozzáadása után rövid ideig forraljuk és ezután B2Ä1 jelenétében szűrjük. A szűrlet megsavanyításakor a kondenzálási termék szilárd alakban kicsapódik, melyet leszívatunk és szárítunk. A Kapott, majdnem fehér por 10 g-ja 38 cm3 nszódaoldattal semleges oldatot ad. 12. példa: 13 g fenilglioxál és 10 cm3 tioglikolsav 100 cm 3 ' vízben 15 g, 109—110° olvadáspontú monon.crkaptált ad (Schubert, J. biol. Chem. 111. kötet, 671. lap). Ennek 2,3 g-ját 2,5 g 2-(p^aiminobenzolszulfonamido)-tiazollal 15 cm3 jégecetben éppen csak felforraljuk, amikor is sárga oldatot kapunk. Jégre öntve, a reakciótermek kicsapódik. A termelési hányad 4,3 g. Az új vegyületnek tulajdonképpeni olvadáspontja nincsen; >105°-os fürdőben habzás, jelentkezik. Nátriumbikarbonátoldatban, valamint metanolban könnyen oldódik. A metanolos oldatból nemsokára új vegyület csapódik ki, mely azonban sok metanolban sem oldódik fel újra, míg bikarbonátban könnyen oldódik. Elemzése a N / -NH—S02 y COCßHg -NH—CH—S— -CH9COOH képlettel egyezik. Tulajdonságai olvadáspont tekintetében megegyeznek a metanolban könnyen oldódó vegyülettel, mely valószínűleg hidrát. 13. példa: 25 g glioxilsavat és 19 cm3 tioglikolsavat egymással elkeverünk, mire erős felmelegedés lép fel. Néhány óra múltán a sűrűsfolyós reakcióterméket 450 cm3 jégecetben oldjuk és körülbelül 80°-ra hevítjük. A meleg oldatba gyorsan 60 g 2-{p-aminobenzolszul! fonamido)-tia , zolt viszünk be. Sárga oldatot kapunk, melyből rövid idő múltán enyhén sárgás színű reakciótermék kezd kikristályosodni. Lehűlés és némi állás után az új vegyületből 88 g-ot kapunk. A vegyület habzás közben 191°-on olvad. A kalciumsót szokásos módon eljárva, N \< -NH—S02 — // \ V y —NH—CH—S—CHoCOO COO Ca képletű fehér por alakjában kapjuk. Ha tioglikolsav helyett «-tiotejsavat és reakciószerül alkoholt alkalmazunk, N -NH—SO2--S y \_ \ CH3 1 képletű vegyületet kapjuk. A vegyületnek nincs éles olvadáspontja. Nátriumot alkoholban oldva, a di-nátriurneót szilárd alakban kapjuk. 14. példa: 18,5 cm3 tioglikolsav és 23 frissen desztillált piroszőlősav 22 g —NH—CH—S—CHCOOH COOH CH3 —CÍOH^COOH S—CH2 COOH képletű fehér kristályt ad (Friedmann, Bioehem. J. 30. kötet, 1886. lap, 1936). Ebből 1,8 g-t 2,5 g 2-(pn-amidobenzolszulfoinamido)-tiazollal 10 cm3 metanolban melegítünk, imíg oldódás lép fel. A kapott oldatot 20 cm3 nátriummak metilalkoholban való oldatába öntjük (az oldat 100 cm3 -kónt 2,3 g nátriumot tartalmaz). A..
