137651. lajstromszámú szabadalom • Talpcsapágyon nyugvó, olajozható, üreges ajtó- és ablakpánt, hullámos szárnyakkal, hozzávaló véső a felszerelésére, valamint eljárás a pánt előállítására

Megjelent: 1962. november 3D. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.651. SZÁM 68. c. OSZTÁLY — L—9768. ALAPSZÁM Talpcsapágyon nyugvó, olajozható, üreges ajtó- és ablakpánt, hullámos szárnyakkal, hozzávaló véső a felszerelésére, valamint eljárás a pánt előállítására László Zoltán, Budapest A bejelentés napja: 1945. augusztus 7. A ma forgalomban levő ajtó- és ablakpántok szerkezete évszázadok óta nem változott. Az ilyen pántokat a csatolt rajz az 1. ábrán oldalnézetben szemlélteti. A pántok úgy' készülnek, hogy az 1 abroncsvas egyik végét csőszerűén meghajlítják és ebbe a csőbe helyezett, vastag és tömör 2 szegecs kiálló vége alkotja a forgáscsapot, melyre a hasonló módón készült, másik részt helyezik. E felső részbe, a' szimmetria kedvéért, a rövidebb, tömör 4 szegecset helyezik, melynek a gyakorlatban nincsen szerepe. Mindkét szegecset behelyezés után átfúrják és egy-egy 3 szegeccsel rögzítik, ami úgy történik, hogy átfúrás után a sülylyesztett szegecsfej helyét is elkészítik, ezután szegecselnek, majd pedig a 3 szegecs fejét kívül lecsiszolják. Ugyancsak lecsiszolják a pántnak a felszegezés után is látható részeit. A pánt szárnyainak végét lelapítják, hogy azokat könnyebben lehessen a fába verni, a szárnyak végén pedig, a megerősítés végett, két-két lyukat készítenek. Ez a megerősítés rendkívül nehézkes és tökéletlen munka, mert a szárnynak az ajtófélfába verése után kívülről (oldalról) egy-egy szöget vernek a lyukakba, hogy a pántok a fában le ne süllyedjenek és meg ne lazuljanak és az ajtószárnyak ki ne essenek. A pántoknak az ajtófélfában illetve az ajtóban való ilyen rögzítése azért nehéz és gondos munkát igénylő eljárás, mert a pánt lyukai a fa belsejében vannak, tehát nem láthatók és így a szeg beverésénél nagyon nehéz a fán keresztül a lyukba találni. A gyakorlatban azonban nemcsak a pántok felszerelése, hanem leszerelése is előfordul, pl. akkor, ha balra nyíló ajtóból jobb felé nyíló ajtót akarunk készíteni vagy ha a pánt az olajozás hiánya miatt beragad. A leszerelés még a felszegezésnél is nehezebb, mert a tövig bevert, fej nélküli szegeket kell a fából eltávolítani. Ilyenkor az ajtó fája és festése erősen megrongálódik. Az ismert és használatos pántok további hátránya az, hogy a forgáscsap megmunkálatlan, durva felület, amelynek súrlódása nagy, ha pedig a csapot olajozni akarjuk, az ajtószárnyat fel kell emelni helyéről, amit a közönség legtöbbször nem tud elvégezni. Nagy hátrány végül az is, hogy a rendszerint fekete abroncsvasból hajlított pánt élei a melegen való hengerléstől revések és nyersek, márpedig az ajtó súlyát az abroncsvas meghajlított, keskeny felülete hordja, és ha két ilyen nyers, keskeny felület egymáson állandóan (legtöbbször olajozás nélkül) forog, az érintkező felületek gyorsan elkopnak, ami az ajtó süllyedését okozza. Ezért a két pánt közé, aránylag rövid használat után, úgynevezett pántkarikát helyeznek, ami azonban szintén aránylag gyorsan elkopik. A primitív szerkezet és készítési mód miatt a pántokat túl kell méretezni, azok tehát súlyosak és ennek ellenére gyorsan kopnak. A gyakorlatban a 10 cm-es ajtópánt súlya kb. 325 g. A találmány az összes felsorolt hátrányokat kiküszöböli és a pántok gyártását teljesen új alapokra helyezi. A találmány lényege az, hogy a pánthüvelyek élei nem érintkeznek és a súlyterhelést a forgáscsap homlokfelülete veszi fel, itt tehát jól kenhető talpcsapágy van; emellett a szárnyak hullámosak, ami tapasztalat szerint olyan erős tartást biztosít, hogy külön átszegezésre nincsen szükség. A találmány többi részletei és előnyei a rajzzal kapcsolatos, alábbi leírásból derülnek ki. A csatolt rajz 1. ábrája a már leírt, ismert kivitelű pántot mutatja. A 2. ábra a találmány szerinti pánt példaképpeni kiviteli alakjának függőleges metszete, a 3. ábra pedig a pánt alsó részének fölülnézete. A 4. ábra a pánt felszerelésénél használható véső nézete. Valamennyi ábra a leggyakoribb méretű ajtópántot kb. természetes nagyságban szemlélteti és így a rajz jó összehasonlítást tesz lehetővé az ismert és az új pánt méreteit és így súlyát illetően is. A 2. és 3. ábra szerinti, új szerkezetű, kicsi és könnyű pánt ugyanis ugyanazt a cél szolgálja, mint az 1. ábra szerinti túlméretezett ajtópánt, sőt ennél még teherbíróbb. Az 5 pánthüvelyt hideg úton, egy darabból, húzással állítjuk elő. A húzással egyidejűleg a hüvelyt pontos méretre kalibrálják, annak utólagos megmunkálása tehát nem szükséges. A 6 forgáscsapot ugyancsak lemezből, húzással, utólagos