137651. lajstromszámú szabadalom • Talpcsapágyon nyugvó, olajozható, üreges ajtó- és ablakpánt, hullámos szárnyakkal, hozzávaló véső a felszerelésére, valamint eljárás a pánt előállítására
2 137.651 megmunkálás nélkül állítják elő, a hüvelyszerű, illetve edényszerű alak elkészítése után pedig a csap alsó részén, tömörítéssel, a 7 párkányt készítjük el. A 6 csapot az 5 hüvelybe sajtoljuk olyképp, hogy a 7 párkány az 5 hüvely felső szélére feküdjék. A 6 forgáscsap felső részén gömbszelet alakú vagy kúpos 8 kiemelkedés van, mely a súlyt felvevő talpcsapágy alsó része. Az ellendarab vagyis a felső rész a húzással előállított 9 hüvelyből áll, melynek fedőrészébe a 10 csapágyfél van sajtolva. Ez a 10 csapágyfél edényszerű és feneke kúpos mélyedéssel van ellátva, mely a 8 kiemelkedésre fekszik. Az ajtó súlyát ez a két rész hordja, tehát a súlyterhelés a 10 csapágyfél fenekéről vivődik át a 6 forgáscsap 8 kúpjára. Nyilvánvaló tehát, hogy — ellentétben az ismert pántok keskeny és pontatlan teherfelvevő éleivel — itt aránylag nagyméretű és pontosan elkészíthető felületek veszik fel a súlyterhelést. Az említett, keskeny éleknél, a találmány értelmében, nincsen érintkezés, mert a 9 rész méretei olyanok, hogy alsó része és az 5 hüvely felső éle között a 15 köz marad szabadon. Az olajozás lehetővé tételére a 10 rész kúpjának csúcsánál 11 lyuk van, a 9 hüvely tetején pedig a 12 furatot alkalmazzuk, melyen át a kenőolaj, az ajtó felemelése nélkül, könnyen betölthető. A betöltött olaj az edény szerű 10 csapágyfélben helyezkedik el, az tehát olajtartányt képez és így egyszeri kenés után az ajtó (vagy ablak) nagyon sokáig működik zajtalanul. Lehet természetesen a 10 részt zsírral is megtölteni. Különleges esetben, úgynevezett fényűző kivitel cé1 J;; 1"? lehet golyós-talpcsapágyat is alkalmazni, mely esetben a 6 forgáscsap fölső részén, a 8 kúp helyett, egy golyót ágyazunk és ez érintkezik a 10 tartórész fenekével. Viszont eljárhatunk úgy is, hogy elhagyjuk a 8 kiemelkedést és az ennek megfelelő mélyedést, a talpcsapágy tehát két sík lapból áll, melyek közül a fölső az alsóra nehezedik. Ez legegyszerűbben úgy oldható meg, hogy a 9 hüvelyt fenék (ill. fedél) nélkül készítjük el, majd pedig sík feneket erősítünk meg benne és ez közvetlenül fékszik a 6 forgáscsap sík, fölső homlokfelületére. A lényeg csak az, hogy a 15 köz meg legyen, tehát a súlyt a forgáscsap homlokfelülete ill. végrésze hordozza. A 13 és 14 pántszárnyak hegesztéssel vagy forrasztással vannak a pánthüvelyekre erősítve. A 3. ábra azt mutatja, hogy a szárny külső és belső 14 forrasztással van megerősítve, ami a kellő szilárdságot biztosítja. A szárnyak keresztmetszetben hullámvonal alakúak (2. ábra), miáltal azok még aránylag csekély falvastagság esetén is minden irányban merevek és erősek. A hullámlemezszerű kialakítás további igen nagy előnye, hogy a fában ezek a szárnyak rendkívül erősen tartanak, a terhelés hatása alatt el nem mozdulnak és külön megerősítésre, tehát átszegezésre nincsen szükség. A felszerelésnél tehát nem kell egyebet tenni, mint a szárny helyét vésővel elkészíteni és azután a pántszárnyat ebbe a nyílásba verni. A használt vésőt a 4. ábra mutatja. Ez a véső, természetesen, valamivel keskenyebb és vékonyabb, mint a szárny és csak abban különbözik az ismert vésőktől, hogy szintén hullámlemez alakú. E vésőnek beverése a fában a megfelelő alakú lyukat készíti, mely szűkebb, mint a pántszárny és a szárnyat ebbe a lyukba kalapáljuk. Ezt a műveletet megkönnyíti a szárnyak fecskefark alakja, melynek csúcsa illetve mélypontja a pánthüvely felé van fordítva. A leírt pánt súlya és így anyagszükséglete kb. 65l, /o-kal kisebb az ismert pántokénál, amennyiben a 10 cm-esnek megfelelő, új ajtópánt súlya kb. 120 g, felszerelése és használata pedig a már ismertetett előnyöket biztosítja. További előny még az is, hogy az ajtó felhelyezése könnyebb, mert a 3 csapágykúp a csapot a pánthüvelybe vezeti. A találmány keretein belül, természetesen, úgy is szerkeszthetjük a pántot, hogy annak fölső részében van a forgáscsap, melyet az alsó hüvelybe kell dugni. Annak sincsen akadálya, hogy a pánthüvelyt a szárnnyal egy darabban, öntéssel, előnyösen fröccsöntéssel készítjük el. Szabadalmi igénypontok: 1. Ajtó- vagy ablakpánt, melynek az a jellemzője, hogy az (5 és 9) pánthüvelyek élei között, összeszerelt állapotban, (15) köz van és a terhet a (6) forgáscsap homlokrésze viseli, a pánthüvelyeken levő (13 és 14) szárnyak pedig hullámosak. 2. Az 1. igénypont szerinti ajtó- vagy ablakpánt kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a (6) forgáscsap homlokfelületében a teherfelvevő talpcsapágy egyik részeként (;) kiemelkedés, a (9) pánthüvelyben pedig ennek megfelelő alakú (10) ellendarab van. 3. A 2. igénypont szerinti ajtó- vagy ablakpánt kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a (10) csapágyfél, a kenőanyag felvétele végett, edényszerű és fenekében (11) kenőnyílás van, a (9) pánthüvelyben pedig, a kenőanyag betöltésére, ugyancsak (12) lyuk van. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti ajtóvagy ablakpánt kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a (6) forgáscsap üreges és hengerpalástjában az (5) hüvely élére fekvő (7) perem van. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyikében védett ajtó- vagy ablakpánt kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a hullámos (13 és 14) szárnyak hegesztéssel vagy forrasztással vannak az (5 és 9) pánthüvelyekre erősítve, végük pedig — előnyösen — fecskefark alakú. 6. Az 1—4'. igénypontok bármelyikében védett ajtó- vagy ablakpánt kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a hullámos (13 és 14) szárnyak az 5 ill. 9) hüvelyekkel egyetlen öntvényt képeznek. 7. Eljárás az 1—5. igénypont szerinti ajtó- vagy ablakpánt előállítására, azzal jellemezve, hogy az (5, 6 és 9) hüvelyeket lemezből, húzás útján elkészítjük, a forgáscsapot alkotó (6) hüvelyben, sajtolással, a (7) peremet. készítjük el, majd pedig ezt a hüvelyt az (5) pánthüvelybe sajtoljuk, a
