137631. lajstromszámú szabadalom • Távközlési berendezés hívást érzékelő és hívót azonosító áramkörrel

4 137.631 ismertetett módon a —20— lámpa —23— fő anódjára, miáltal e lámpa új hívás fogadására kész. A 3. ábra a találmány más kiviteli alakját szemlélteti, melyben az —5'—• detektáló kommutátor nemcsak a hívási állapot jelenlétének felderítésében vesz részt, hanem egyben elosztóként is szerepel a híváskereső kijelölésére, amelyet működésbe kell hozni annak felkutatása végett, hogy a hívás honnan ered. E kiviteli alaknál mindegyik híváskeresőnek van —40— kisülési készüléke, mely teljesen hasonló a —11— közös berendezés —20— készülékéhez. E —40— lámpák nemcsak a híváskereső keresési műveleténél szolgálnak vezérlő eszközül a hívó vonal azonosításához, hanem egyben a hívás korábbi szakaszában az —5'— kommutátorral is együttműködnek annak a megállapításában, hogy melyik híváskereső jöjjön működésbe annak felkutatására,' hogy honnan jön a hívás. Az itt alkalmazható —5'— kommutátor előnyösen oly ismeretes szerkezetű, amelynél —14— villamosan vezető golyó —15— álló érintkezők sorozata felett gurulva változtatja helyét, miközben villamosan vezető gyűrűre is támaszkodik. A találmány szerint e vezetőgyűrű több ív alakú —16— és —17— alkatelemből áll, amelyekből az egymással összekötött —16— ívrészek a —6— vezetékhez csatlakoznak, az ezeket közrefogó —17— ívdarabok pedig, melyekből a 3. ábra csak egyet szemléltet, a —33— vezetékhez csatlakoznak. Megjegyezzük, hogy az —5'— kommutátor alakja előnyösen teljes kör, bár az ábra az áttekinthetőség kedvéért csupán félkört szemléltet. A 3. ábra szerinti kivitelnél minden híváskereső, így például az ábrázolt ILF-1, áramkörében két jelfogó van, —52— és -—53—, a 2. ábrabeli egyetlen —50— helyett. A hiváskeresőgép a'-, b'-, c'-, d'-keféi és az —51—• tengelykapcsoló elektromágnese a 2. ábrabeli keresőével mindenben azonosak, azonban az —51— elektromágnesnek még —54— és —55— alapállás-érintkezői is vannak. Ezek elrendezése olyan, hogy helyzetük az ábrának megfelelő akkor, amikor a híváskereső a számára alaphelyzetként kijelölt helyzetben van, ellenben alulról felfelé elmozdulnak, ha a híváskereső alapállásán kívül van, vagyis tetszőleges más helyzetet foglal el, mint amely nyugalmi helyzetként van számára kijelölve. Minden híváskereső, mint például ILF-1, áramkörében ezenkívül —36— változtatható ellenállás, valamint —37—, —38— és —39— rögzített ellenállások vannak a híváskereső —40— kisülési lámpájával alkalmas kapcsolatban. A már ismertetett —11— készülékben az 1. ábrabeli vei azonos —20— lámjpán és —7, 8, 9— ellenállásokon kívül —34— és —35— további ellenállások vannak. A 3. ábrában szemléltetett találmány szerinti berendezés a következőképpen működik: Ha az előfizető —1— állomásán a horogátkapcsolót felemelték, úgy a —14— golyó áthaladása a megfelelő —15— érintkezőn a következő áramkört zárja: föld, —3— ellenállás, •—2— vonalhurok, —-4— ellenállás, a vonal c-vezetéke, az —5'— kommutátor hozzátartozó —15— érintkezője, —14— golyó, a kommutátor —16— íve, —6— vezeték, —7— ellenállás, —8— potenciométer felső darabja, a 180 voltos stabilizált potenciálforráson —125 voltos csapolása. Ebben az áramkörben a földpotenciál teljesen az 1. és 2. ábrabeli kiviteleknél ismertetett módon ionizálja a—20—lámpa vezérlőközét, ami viszont átüti e lámpa —22— katódja és —23— főanódja közötti fő kisülési teret. E fő kisülési téren át folyó áram útja: föld, —35— ellenállás, —23— főanód, —22— katód, —34— ellenállás, a 180 voltos stabilizált potenciálforrás —125 voltos elvezetése. A —35— ellenállás mintegy 22 000 ohm lehet. Ez lényegében megfelel az 1. és 2. ábrabeli —24— jelfogónak. A —34— ellenállás azonban nagyobb, pl. 1000 000 ohm és így a rajta átfolyó kisülési áram okozta feszültségesés a —22— katód és •—33— vezeték potenciálját erősen pozitív értelemben, pl. oly módon tolja el, hogy —125 volt helyett —75 voltra változik. Ennek következtében az —5'— kommutátor —17— ívrészén, melynek potenciálja alapállapotban —125 volt, a potenciál most —75 voltra emelkedik a —14— golyónak a hívó vonalhoz tartozó c-vezetékkel összekötött érintkezőn való áthaladása folytán. A —14— golyó tovább gurul az óramutató járásával egyező irányban a kommutátor kerületén és a —16— ívdarab elhagyása után érintkezést kezd létesíteni a —17— ívdarab és az erre a kommutátorra kapcsolt vonalcsoport különböző híváskeresőihöz tartozó érintkezők között. Ha az első ilyen —15'— érintkezőhöz kapcsolt híváskereső már foglalt, úgy a —15'—• érintkezőről kimenő vezeték az —54— alapállásérintkezőnél nyitott és ezért a golyó áthaladása ezen a —15'—. érintkezőn nem vált ki hatást. Tegyük fel azonban, hogy az első —15'— érintkezőhöz tartozó ILF-1 híváskereső szabad. Amikor tehát a —14— golyó összeköttetést létesít a —15'— érintkező és a —17— ív között, a —17— ív ilyenkor —75 volt potenciálja számára a következő áramkör záródik: —14— golyó, —15'— érintkező, —54— alapállásérintkező nyugalmi helyzetben, —44?— vezeték, —38— ellenállás, stabilizált potenciálforrás —125 voltos kivezetése. Feltéve, hogy a —38— ellenállás 500 000 ohm nagyságú, ez az ellenállás a —17— íven csupán csekély potenciálváltozást okoz és ezért a —44— vezetéken ugyancsak megközelítőleg •—75 volt áll elő. Ennek következtében a —40— lámpa vezérlő köze ionizálódik, minthogy e lámpa •—42— katódja közvetlenül csatlakozik —180 voltos potenciálforrásfaoz, míg a —41—• anód a —37— ellenálláson át a közel —75 voltos —44— vezetékhez csatlakozik. A —37— ellenállás nagysága 500 000 ohm lehet. A —41— és —42— elektródák közötti vezérlőköz ionizálása a —42— katód és —43— főanód közötti főközben folyó áram útja a következő: föld, —35— ellenállás, —52— jelfogó tekercse és bal külső bontóérintkezője, —43— anód, —42— katód, —180 volt potenciálforrás. Az —52— jelfogónak előnyösen induktív működő tekercse, valamint azzal párhuzamosan kapcsolt indukciómentes tekercse is van, amely tekercs ellenállás célszerűen 1000 ohm illetőleg 800 ohm. A fenti áramkörben folyó áramnak kétféle hatása van: Egyfelől közönséges módon megindítja az —52— jelfogó gerjesztését és így néhány ezred