137631. lajstromszámú szabadalom • Távközlési berendezés hívást érzékelő és hívót azonosító áramkörrel

137.631 5 másodperc múlva annak az alábbiak szerinti működését idézi elő. Másfelől az áram átfolyásának pillanatnyi hatásaképpen lényeges potenciálesés áll elő a -—35— ellenállás mentén. A —35— ellenállás, valamint az -^52— jelfogó indukciómentes tekercse adott értékeinél a —35— ellenállás felső végződésén —50 és —60 volt közötti vagy még nagyobb negatív potenciál keletkezik. Ez viszont a —20— lámpa ionizálatlanná válását okozza, miután a —23— anód potenciálja a —22— katódhoz képest már nem eléggé pozitív az ionizálás fenntartására. Ha például a potenciálesés a —35— ellenállás mentén 60 voltra nő és így a —23— főanódon —60 volt a potenciál, akkor még a —22— katódon —125 volttal is csak —65 volt a —23— anód és a —22— katód közötti potenciálkülönb•ség, ami nem elegendő az ionizálás fenntartására. Megállapítottuk továbbá, hogy a lámpa iontalanítását lényegesen sietteti, ha a —23— anód potenciálja hirtelen válik negatívabbá. A —22—• katód elosztott kapacitása következtében ugyanis rövid ideig e katód megtartani igyekszik —75.voltos előbbi potenciálját. Ilyen körülmények között, miután a '•—23— anód potenciálja majdnem pillanatnyilag veszi fel —60 voltos új értékét, a —23— anód és —22— katód közötti potenciálkülönbség egy pillanatig 10 voltra csökken. A potenciál ilyen csekély, 10 voltnyi értékre való hirtelen csökkenése sietteti az ionizálatlanná válást, még ha kevéssel utóbb a potenciálkülönbség visszaáll is majdnem 65 voltra, miután a —22— katód majdnem kezdeti —125 volt potenciáljára áll viszsza. Megjegyezzük még, hogy ha a —20— lámpa ionizáltsága nem is szűnik meg azonnal, a —17— ív mindenesetre úgyszólván pillanatnyilag vesz fel oly potenciált, hogy más, például a soronkövetkező híváskeresőkhöz tartozó —40— lámpák ionizálására alkalmatlanná válik. Kísérletekkel megállapítható volt, hogy a 3. ábra szerinti áramkörben a —17— ív alkalmatlanná válik más híváskeresők ionizálására az ezred másodperc kis töredékével azután, hogy az első híváskereső —40— lámpája kisült. Nem lényeges, hogy ennek oka a —20— lámpa ionizáltságának teljes megszűnése ezen az időn belül, vagy pedig az, hogy e —20— lámpa anódjának és katódjának potenciáljai tolódtak el negatív értelemben addig a pontig, amelynél a —17— ív képtelen más lámpák ionizálására. Említettük már, hogy a —35— ellenálláson átfolyó áram az —52— jelfogó gerjedését is okozza. Néhány ezred másodpercen belül ez a jelfogó működésbe lép és a következő tartóáramkört zárja: föld, —35— ellenállás, —52— jelfogó tekercse és bal belső záróérintkezője, —53— jelfogó jobb belső bontóérintkezője, a rendes 48 voltos .központi telep. E tartóáramkör zárása után az —52— jelfogó bal külső érintkezője megszakítja a —40— lámpa fentebb ismertetett áramkörét, azonban a 48 voltos központi telepből az —52— jelfogón átfolyó, tartóaram a —35— ellenállás mentén megközelítőleg 40 volt potenciál csökkenést idéz elő, ami elegendő annak megakadályozására, hogy a —20— lámpa ismét működjék új hívás hatására. Az —52— jelfogó bal külső záróérintkezője a —40— lámpa —43— anódját az —53— vizsgáló jelfogóra kapcsolja. Ez az érintkező azonban a bál külső bontóérintkezőtől oly nagy távolságra elrendezett, hogy a —40— lámpa ionizáltsága megszűnik miközben az áram e két érintkező között átváltódik. Az ionizálás gyorsabb megszűnése érdekében elrendezett —39— ellenállás, mely 20 000 ohm lehet, a —43— anódot gyorsan ugyanarra a potenciálra hozza, amelyen a —42— katód van. Az —52— jelfogó jobb belsä záróérintkezője földpotenciált kapcsol a —60— vezetékre, melynek tetszőleges kívánt szerepe lehet, mint pl. két híváskereső csoport alkalmazása esetén a második kereső csoport indítása. Az —52— jelfogó jobb külső záróérintkezője a következő áramkört zárja: föld, —53— jelfogó bal külső bontóérintker zője, —52— jobb külső záróérintkezője, a híváskereső —51— kapcsolómágnese, —48—- voltos központi telep. Az —51— tengelykapcsoló gerjedése a híváskereső a'-, b'-, c'- és d'-keféinek forgását idézi elő. Amint a híváskereső forgása megkezdődik, az —54— és —55— alapállásérintkezők átváltódnak oly értelemben, hogy a —44— vezetéket az —54— érintkező most a felső érintkezőelemre kapcsolja, az —55—- érintkező pedig rövidrezárja az —52— jelfogó jobb külső érintkezőjét. Fentiek szerint a —40— lámpa ekkor ionizálatlan és —42— katódja —180 volton van, míg —41— vezérlőeleme az 500 000 ohmos —37— levezetési ellenálláson át a —44— vezetékkel áll összeköttetésben. Amikor a e'-kefe a hívó vonalhoz tartozó érintkezővel találkozik, a következő áramkör záródik: föld, —3— ellenállás, —2— vonalhurok, —4— ellenállás, c-vezeték, c'-kefe, —36— ellenállás, —54— alapállásérintkező, —44— vezeték, —38— levezetési ellenállás, a 180 voltos telep —125 voltos kapcsa. A —36— ellenállás beállítása olyan, hogy 2500 ohmnál nem nagyobb tetszőleges hurokellenállás esetén a —14— vezeték poten- • ciálja pozitív értelemben éppen annyira tolódik el, amennyi a —40— lámpa vezérlő közének ionizálásához szükséges. Ennélfogva a —42— katód és —43— főanód közötti főköz kisül, melynek áramköre a következő: föld, —53— jelfogó tekercse, —52— jelfogó bal külső záróérintkezője, —43— anód, —42— katód, —180 voltos potenciálforrás. Ekkor az —53— jelfogó működésbe lép és jobb külső záróérintkezőjén a 48 voltos központi telepről kap tartást a nem ábrázolt további kapcsolóberendezés valamely alkalmas pontján. Az —53— jelfogó bal külső bontóérintkezője megszakítja, az —51— kapcsolómágnes áramkörét és így a híváskereső kefeszelvényét a hívó vonalon állítja meg. Az —53— jelfogó bal belső záróérintkezője —125 volt potenciált kapcsol a c'-kefén át a hívó vonal c-vezetékére a vonal foglaltságának jelzése és annak megakadályozása végett, hogy ez a vonal új hívást kezdeményezzen. E potenciál egyben a —41— vezérlő anódot —125 volt nyugalmi potenciáljára viszi vissza, miáltal a potenciálkülönbség e vezérlő anód és a —42— katód között nem elegendő az ionizálás fenntartására. Jobb belső bontó érintkezőjén az —53— jelfogó megszakítja az —52— jelfogó fent ismertetett tar-