137535. lajstromszámú szabadalom • Indukciós mérő, melyben a főáramvasmag oszlopai közé mágneses mellékzárlatként pólusfelületekkel kialakított, ferromágneses anyagú híd van beiktatva

Megjelent: 1962. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.535. SZÁM 21. e. 14—22. OSZTÁLY — 0-1S98. ALAPSZÁM Indukciós mérő, melyben a főáramvasmag oszlopai közé mágneses mellékzárlatként pólusfelületekkel kialakított, ferromágneses anyagú híd van beiktatva Obornyák László, Budapest A bejelentés napja: 1943. május 3. Az indukciós mérők terhelési görbéi tudvalevőleg, — amennyiben külön rendszabályokat nem alkalmazunk — a nagy terhelések, — azaz a 100% körüli és ezt jóval meghaladó terhelések körzetében —, lekonyulnak. Az ennek megfelelő mérési hibák lehető kiküszöbölésére ismeretes a főáramvasmag oszlopai közé mégneses' mellékzárlatként ferromágneses anyagú híd beiktatása akként, hogy e híd diamágneses betétek 'közbehelyezésével a főáramvasmag pólusaihoz csatlakozik. E mellékzárlat hatása azon alapul, hogy a híd a főáramvasmag pólusaiból kilépő mágneses erővonalak aránylag nagyobb részét vonja el és viszi a forgórész megkerülésével a főáramvasmag egyik pólusától a másikhoz a kisebb terhelések körzetében, mint a nagy terhelések körzetében, amikor a mágneses mellékzárlatot alkotó híd mágnesesen már telítve van és ennélfogva shuntölő hatása megszűnt. A mágneses mellékzárlat e viselkedése azt eredményezi, hogy a nagy terhelések körzetében a hajtást eredményező mágneses fluxus nagyobb mérvben növekedik, mint a mérő terhelése. Ily módon a terhelési görbének egyébként lekonyuló része a nagy terhelések körzetében többé-kevésbé kiegyenesíthető. A találmány célja a terhelési görbének az eddiginél még tökéletesebb helyesbítése és így a mérési hibáknak még több 100%-os (400—500%-os) túlterhelés esetén is a tűrhető határok közé szorítása. A találmány az előbb megadott cél elérésére két megoldási lehetőséget ad, amelyek külön-külön is, azonban még előriyösebben egymással kombináltan alkalmazhatók. Az egyik megoldás szerint a mellékzárlat oly elrendezésű, hogy már említett pólusfelületei a főáramvasmag pólusai közötti térben e pólusok felülete felett helyezkednek el, a másik megoldás pedig abban van, hogy a mágneses mellékzárlatot alkotó híd pólusfelületeinek mágneses táplálása a főáramvasmag pólusainak elkerülésével a főáramvasmag oszlopainak maximális potenciálú helyéről történik. Az első helyen említett megoldás azt eredményezi, hogy, míg az ismert kivitelek esetében a híd pólusfelületeinek mágneses potenciálja a közbeiktatott diamágneses betét okozta potenciálesés miatt a főáramvasmag pólusainak mágneses potenciáljánál mindenkor kisebb, a találmány esetében a híd pólusfelületei a nagy terhelések és a túlterhelések körzetében a főáramvasmag pólusainak mágneses potenciálját nemcsak elérhetik, hanem ezt meghaladó mágneses potenciálra is hozhatók. Azzal, hogy a mágneses mellékzárlatot alkotó híd pólusait a főáramvasmag pólusainál nagyobb_vagy legalábbis azokéval egyenlő mágneses potenciálra hozzuk, a híd pólusainak a nagy terhelések és a túlterhelések körzetében a hajtó mágneses mezőrészre kifejtett járulékos hatását fokozzuk és így az indukciós mérő terhelési görbéit a nagy terhelések körzetében az eddiginél tökéletesebben helyesbíthetjük. A másodsorban említett megoldás azt eredményezi, hogy a híd pólusai az említett nagy terhelések és túlterhelések körzetében olyan önálló, — azaz a főáramvasmag pólusaitól különálló — pólusokként működnek, amelyek minden további nélkül a főáramvasmag pólusainak mágneses potenciáljára állanak be és melyeknek a terhelési görbékre kifejtett helyesbítő hatása ekként az ismert kivitelekhez képest jelentékenyen megnövekedik. A találmányt még részletesebben a rajzon vázlatosan feltüntetett négy kiviteli példája kapcsán magyarázzuk meg. A rajz valamennyi ábráján az egymásnak megfelelő alkatelemeket azonos hivatkozási számok jelölik. A rajzon 1 a főáramvasmagot, 7 ennek két oszlopát, 8 a főáramvasmag két pólusfelületét, 9 a feszültségmágnest, 10 pedig a feszültségmágnes két pólusfelületét jelöli. Ezek egyúttal az 1 főáramvasmag mágneses körét záró ellenpólusokat is alkotják. Az 1 főáramvasmag 7 oszlopain szokásosan vannak elhelyezve a 2 főáramtekercsek, amelyek a főáramvasmag 7 oszlopainak maxima-