137530. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kéntartalmú szerves vegyületek előállítására

Megjelent: 1962. december 31. OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.530. SZÁM 12. o. 23—24. OSZTÁLY— M—13112. ALAPSZÁM Eljárás kéntartalmú szerves vegyületek előállítására Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek R. T. cég, Budapest A bejelentés napja: 1944. június 16. A tiokarbonilcsoportot tartalmazó vegyületek közül a merkaptolok, merkaptálok és tioenoléte­rek előállításával és tulajdonságaik vizsgálatával többek foglalkoztak, így pl. Baumann (Ber. 18. 888. és Ber. 18. 1887.), Th Posner (Ber. 33. 3166., 34. 3168., 34. 2643., 35. 493., 35. 799., 35. 2344., 36. 298.) és Fischer (Ber. 47. 1531.). Olyan merkap­tolokat azonban, amelyek halogéntartalmúak, az irodalomban eddig nem írtaik le. Azt találtuk, hogyha halogéntartalmú ketono­kat vagy ketonszármazékokat merkaptánokkal kondenzálunk, eddig ismeretlen, új halogéntartal­mú merkaptolokhoz jutunk. Halogéntartalmú ketonokat a merkaptánokhoz hasonló szerkezetű alkoholokkal már kondenzál­tak acetátokká, így pl. A. Arbusow (Ber. 40. 3304.) előállította a klóraceton-dietilacetált, to­vábbá Wohl (Ber. 41. 3606.) a diklóraceton-dime­tilacetált és a diklóraceton-dietilacetált. A halo­génezett acetátokhoz vezető reakció ismert voltá­ból a találmány szerinti új vegyületek sima ke­letkezését azonban várni nem lehetett, mert ezeket az acetátokat halogénezett ketonokból ortohangya­saveszterekkel állították elő és az utóbbiak nem reagálnak a halogénezett ketonok halogénjével. Viszont a merkaptánok, főleg magasabb hőfokon, a halogénezett ketonok halogénjével is reagálhat­nak és így korántsem lehetett előre látni azt, hogy a tioalkohol-csoport nem a halogénnel fog reakcióba lépni, hanem a reakció az alább részle­tesen megadott reakciófeltételeik mellett a mer­kaptolképződés irányában folyik le. Az új merkaptolvegyületék előállításához kiin­dulási anyagként a legkülönfélébb halogénketono­kat, illetve származékokat, pl. a klóracetont, létra-, penta-, hexa-klóracetont, brómacetont, halogénezett diketonokat, ketonsavakat, vala­mint tetszés szerinti merkaptánokat, pl. etilmerkaptánt, metilmerkaptánt, tiofenolt, p­-brómfenilmerkaptánt, benzilmerkaptánt, tioszali­cilsavat használhatunk. A reakciót a szokásos acetálképző katalizátorok­kal, mint pl. sósavval, kénsavval, foszforsavval, benzolszulfósavval, p-toluolszulfósavval gyorsíthat­juk, de a találmány szerinti vegyületek katalizá­tor használata nélkül is előállíthatók. Némely esetben a reakció olyan heves, hogy célszerű hígítószert alkalmazni. A hígítószertől megkívánt követelmény csak az, hogy a reakció­ba hozott anyagok benne oldódjanak, de vele re­akcióba ne lépjenek. Ily hígítószerékként pl. me­tanol, etanol, butanol, benzol, toluol, benzin, tet­ralin, dekalin használható. A találmány szerinti új vegyületek növények kártevői ellen kitűnő védőhatást mutatnak és ezért azokat a találmány értelmében növényvédő­szerként alkalmazzuk. A következőkben a találmány szerinti eljárást néhány kiviteli példa kapcsán magyarázzuk rész­letesebben : 1. példa: 12,4 g (0,2 mol) etilmerkaptánt hígítunk 10 cm3 benzollal és ehhez csepegtetünk hűtés és keverés közben 9,2 g (0,1 mol) klóracetont úgy, hogy az elegy hőfoka 3—4° körül legyen. Az elegy meg­zavarosodik és mellékreakcióként kevés sósavgáz fejlődik. Célszerű hidegen dolgozni, mert maga­sabb hőfokon főleg az a mellékreakció játszódik le, melynél a merkaptán a halogénezett keton ha­logénjével reagál és tioetilaceton keletkezik. Kb. egy óra hosszáig keverjük az elegyet, míg már az nem melegszik, és nincs klóraceton szaga. Az elegy két kb. egyenlő rétegre válik szét: a felső világosbarna színű, az alsó sötét vöröses barna. Ezeket nem választjuk szét, hanem száraz káli­umkarbonáttal összerázzuk és szűrés után homo­gén, sárgás oldatot kapunk. Csökkentett nyomá­son lepároljuk a benzolt, majd a klóracetondietil-: merkaptolt. Ez színtelen folyadék, gyümölcsszaga van, vízben nem oldódik,. szerves oldószerekkel keveredik. Megjegyezzük, hogy az elegyet a szá­rítás és a benzol eltávolítása után nem okvetle­nül kell lepárolnunk, hanem a sárga oldatot, mint nyers klóracetondietilmerkaptolt felhasználhatjuk. 2. példa: 12,4 g (0,2 mol) etilmerkaptánba keverés és hű­tés közben 9,2 g (0,1 mol) klóracetont csurgatunk úgy, hogy az elegy hőfoka 3—4° körül legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom