137498. lajstromszámú szabadalom • Láb- vagy motorhajtásos, ktalajaprítő-, szárító-, vető- és talajlazító gép

2 137.498 A lassító áttétel — célszerűen — 2:1. A gépváz fekvő U-alakú —7— résziének jobboldali, hosszabb szára az ekegerendely szerepét is betölti. Az eke jelölése —8—. A —2— tengely a —7— gépvázrész szárainak alsó lapjain, a golyós" —9— csapágyakban, forgathatóan van ágyazva. Az ágyazást a négyzet-keresztmetszetű —2— tengelyre húzott és tengelyirányú elcsúszással szemben, oldhatóan rögzített —24— perselyek biztosítják (9. ábra).. A gépváznak az ülés alatti részéhez csatlakozó, fordított U-alakú —10— vázrésze szárainak alsó végei a —7— vázrész szárainak felső lapjain vannak rögzítve. A —10— vázrósz felülnézetben a —7— vázrész egy részét fedi. A —4— talajaprító kerék kerületi része — mint ez különösen a 3. ábrán látható — lényegében — csonkakúp alakú. A csonkakúp alakú —4a— felületen, egyenletes elosztásban, a —11— aprítókések vannak rögzítve. A csonkakúp alakú —4a— részhez a gyűrűkorong alakú —4b— rész csatlakozik. A —4b— rész kerületén a —4c, 4d— fogak vannak A —4c, 4d— fogak —4c— része egyenes. Ez a —4c— egyenes rész, a —4— talajaprító kerék forgásirányában, elöl van, míg az ívelt —4d— rész az egyik —4c— rész kerületi végét, a forgásirányhoz viszonyítva, hátrább fekvő —4c— résznek a forgástengelyhez közelebbi végével köti össze. A' —4c, 4d— fogak, előaprítást biztosítva, késszerűen hatolnak a még fel nem szántott, többé-kevésbé kötött talajba és abban a keskeny —12— hornyot (4. ábra) létesítik. A —11— aprítókések kerületi élei a —4c, 4d—fogak —4c— végei közelében vannak (1. ábra), azonban nem érnek a fogak csúcsaiig úgy, hogy a —4— talajaprító kerék —4b— gyűrűkorongja, illetve a —4c, 4d— fogak mélyebben hatolnak a talajba, mint a —11— aprítókések. Ennek a különleges kiképzésnek az a célja, hogy a gép, oldalirányú elmozdulással szemben, egyrészt biztos vezetési, kapjon es így a szántási irányt a gépet kezelő személy könnyebben megtarthassa, másrészt hogy a kések élei, törésekkel szemben, fokozottabb mértékben meg legyenek védve. A —11— aprítókés keresztmetszete ívelt (4. ábra) és az ív érintői a gép haladási irányával {—31— nyíl) hegyesszöget zárnak be oly célból, hogy a gép előrehaladása közben az aprított talaj az előzőleg hasított barázda felé (—32—nyíl), még az eke szántóvasával való érintkezés előtt, könnyebben elcsússzék. Az aprított talajnak az előzetesen hasított barázdába csúsztatását, elmozdítását — a —11— aprítókéseken kívül — a —4— talajaprító kerék csonkakúp alakú —4a— felülete is biztosítja, mely az átmetszett talajsávot ékhatással az előző barázda felé tolja. A gépen ülő kezelőszemély testsúlya és a gép önsúlyának a —2— tengely jobboldali végére eső része a —4— talajaprító kereket a szükséges mélységig a fel nem szántott talajba szorítja. Ezt a hatást még a —8-— eke ék alakú talprésze is fokozza, mely a —7— gépvázrész jobboldali szára útján a —4— talajaprító kereket a talajba nyomja. A szántás közben ható erő hosszabb karon működve fejti ki a —8— eke talprészére az előbb. említett hatást úgy, hogy viszonylag kis erők is biztosan a talajba szorítják a —4— talajaprító kereket. A —4— talajaprító kerék szélessége kb. 17—20 cm, amely a barázda-szélességnek felei meg. Ez a barázda-szélesség lényegesen kisebb, mint az állati erővel vontatott ekék barázda^szélessége. oly célból, hogy a gépnek« a szántás alatti hajtása még hc-szabb időn keresztül se legyen fárasztó. A szántás munkáját lényegesen megkönynyíti az, hogy a —4— talajaprító kerék —4b— gyűrűkorongja és a —11— aprítókések a talajt előzetesen két egymásra közel merőleges irányban átmetszik és az előző barázda felé csúsztatják. Itt kell rámutatnunk arra, hogy ez az oldalirányú csúsztatás a földet nem távolítja el számottevő mértékben az új barázdából, de erre nincs is szükség, mivel az aprított talajnak a régi barázdából való teljes áttolását és egyidejű megfordítását a —8— eke végzi. A —7— vázrész hosszabb szárán, a —4— talajaprító kerék és a —8— eke között, a —13— magszekrény van oldhatóan rögzítve. A —13— magszekróny fenéklapjához egyetlen —14— vetőcső csatlakozik (1. ábra). Utóbbi alsó végén, a —15— csap körül, a —16— csőtoldat van szabadon lengethetően ágyazva. A —13— magszekrény szerkezete az ismert magszekrényektől mindenekelőtt abban tér el, hogy csak egyetlen sorban szórja a magot az aprított, de még át nem forgatott talajsávra. A —13^ magszekrény ismert, a rajzon nem ábrázolt kanálkerekének működtetését a —17— lengőkar biztosítja, melyet a rajzon nem ábrázolt rugó állandóan az •alaphelyzetében tart. A —17-7- lengőkar szabad vége a —11— aprítókések kerületi végeinek pályájába ér úgy, hogy a gép előrehaladása alatt minden egyes —11— aprítókés alaphelyzetéből a —17— lengőkart kis mértékben — rugójának hatásával szemben — átmenetileg kitéríti. A —17— lengőkar, az egyes —11— aprítókések elhaladása után, rugójának hatása alatt, az alaphelyzetébe mindig visszatér. A —17— lengőkar, kilincs útján, az előbb említett kanálkereket egy fogosztással tovább forgatja. A kanálkerék kanalából leeső magok, a —14— csövön és a —16— csőtoldaton át, az aprított talajra esnek. A —13— magszekrény működése a —17— lengőkar leszerelésével vagy megrövidítésével kiiktatható. A megrövidítés, célszerűen, oly módon történhet, hogy a —17— lengőkar szabad végére belső csavarmenetes hüvely van rögzítve, amelynek kisebb vagy nagyobb mértékű csavarásával a lengőkar lengési íve változtatható vagy a —11— aprítókések pályájából teljesen kiiktatható. A lánchajtás a bal oldalon van úgy, hogy a nyergen ülő kezelőszemély testsúlya főként a —2— tengely jobboldali végére, illetve a —4— talajaprító kerékre hat. A —4— talajaprító kerék —4c, 4d— fogai és a —3, 4— kerekek eltérő átmérői az, utakon való szállítást akadályozzák. E hátrány elkerülésére a —4— talajaprító kerékre, a szállítás előtt, az L-keresztmetszetű —18— futóabronosot (szállító abroncsot) rögzítjük (5. ábra). A —18— futóabroncs, tetszés szerinti ismert módon, oldhatóan rögzíthető a —4— talajaprító keréken. A —4— talajaprító kerék —4c, 4d— fogai a —18— futó-