137489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrómágneses rezgések vagy elektron-, vagy egyéb sugárzások létrehozására alkalmas anyagok előállítására, illetve előkészítésére

137.489 o •J vek részére katódabevonatként igen akalmasak. E karbonátbsvonatot a katódamagtesten oxidokká alakítjuk át és aktíváljuk illetve formáljuk. Ter­mészetesen a találmány szerinti eljárás katóda­bevonatként alkalmazható egyéb anyagok kisebb szemcsenagyságúvá való alakítására is célszerűen felhasználható. Oxidkatódák bevonata gyanánt alkalmas karbo­nátok előállítására, illetve előkészítésére a talál­mány értelmében többféleképpen járhatunk el. így pl. eljárhatunk úgy, hogy egy vagy több víz­ben oldható alkáliföldfémvegyület oldatából ki­csapjuk a megfelelő karbonátokat, éspedig na­gyobb szemcsenagyságban, mint amilyenben azo­kat alkalmazni óhajtjuk. Előnyösen pl. úgy jár­hatunk el, hogy az alkáliföldfémvegyületeket pl. a 128 306 sz. magyar szabadalmi leírásban ismer­tetett módon oly arányban alkalmazzuk, hogy azoknak egynemű keverékkristályait csapjuk ki. Ezután a karbonátokat moshatjuk, száríthatjuk, majd valamely szerves folyadékban, célszerűen izobutilalkoholban szuszpendálhatjuk és a szusz­penziót ezután alávethetjük az ultrahangbehatás­nak. Kicsapószerként előnyösen alkálikarbonáto­kat vagy ammóniumkarbonátot vagy ilyenek ele­gyeit alkalmazhatjuk. Alkálikarbonátokkal, külö­nösen nátriumkarbonáttal vagy káliumkarbonáttal finomabb, ammóniumkarbonáttal durvább szem­cséket csaphatunk ki és ezért ez utóbbit a talál­mány szerinti eljárás keretében előnyben részesít­jük. Természetesen azonban az alkálikarbonátok is alkalmazhatók, mert előfordulhat, hogy bizo­nyos esetekben az alkálikarbönátokkal kicsapott, magában véve már igen finom szemcsenagyság' sem elégít ki és ultrahangbehatás útján még fi­nomabb szemcsenagyságot akarunk előállítani. A fentebb említett, szerves folyadékban való szusz­penziót az ultrahangbehatás előtt vagy után hígít­hatjuk, annyira, hogy az pl. kataforézis útján való felvitelre alkalmas legyen. A találmány szerinti eljárás egyik igen előnyös foganatosítási módja értelmében a szennyeződések .további kikapcsolása végett úgy járunk el, hogy a karbonátcsapadék szárítását mellőzzük, és a csa­padékot oly módon mossuk ki és visszük át a fel­permetezésre, mártásra vagy kataforézisre alkal­mas közegbe, hogy az közben nem kerül levegőre, hanem mindig a szennyezésektől őt védőközegkéht megvédő folyadékréteg alatt marad, illetve a szemcsék védő folyadékhártyával maradnak be­vonva. E foganatosítási mód értelmében célszerűen úgy járhatunk el, hogy a karbonétól da t hozzáadá­sára képződött csapadékot vízzel, előnyösen meleg vízzel levegő hozzájutásának gyakorlatilag való kizárása mellett többször mossuk, majd a nedves csapadékhoz valamely előnyösen vízzel elegyedő szerves folyadékot, célszerűen alkoholt, például metil- vagy etilalkoholt adunk, a csapadékot ben­ne felrázzuk, a folyadéktól elkülönítjük, pl. leszí­vatjuk, úgy, hogy az kellően alkoholnedves ma­radjon, tehát az alkohol a kristályokat a levegő behatása elöl elzárja. Ezt a műveletet előnyösen többször megismételjük. Ilyképpen a vizet a szer­ves folyadékkal megismételjük. Ilyképpen a vizet a szerves folyadékkal egyszerű eszközök alkalma­zása mellett kiszorítottuk, anélkül, hogj- a kristá­lyok levegőn szennyeződhettek volna. A kapott szuszpenzió, például rendszerint metilalkoholos szuszpenzió, már tulajdonképpen alkalmas arra, hogy belőle a katódamagfémet kataforézis útján a karbonátokkal bevonjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy mégegyszer közeget változtatunk, azaz a kataforézist például izobutilalkoholos szusz­penzióban végezzük. Végezhetjük a kataforézist más szerves folyadékok, például aceton vagy más ketonok, alkoholok, stb. alkalmazása mellett is. Általában oly szerves anyagok alkalmasak e célra, amelyek valame^ reakcióképes csoportot, például OH- vagy CO-csoportot tartalmaznak, szénhidro­gének például kevéssé alkalmasak. Nincs termé­szetesen, akadálya annak, hogy az egész vízkiszorí­tási folyamatot azzal a szerves folyadékkal végez­zük, amelyből a magtestre való felvitel történik, tehát például izobutilalkohoUal, azonban gazda­ságossági okoból célszerűbb a vízkiszorítást előbb metilalkohollal foganatosítani, és azután átvinni a karbonátokat abba a más közegbe, amelyből a felvitel történik. A közvetett fűtésű katódák fűtőtestei bevoná­sára alkalmas anyag előkészítésénél pl. úgy jár­hatunk el, hogy kereskedelemben kapható tiszta alumíniumoxidot valamely szerves folyadékban szuszpendálunk és e szuszpenzióban vetjük alá az ultrahangbehatásnak. A kívánt szemcsenagyság elérése után az alumíniumoxidot kataforézis útján vihetjük fel a fűtőhuzalra, de természetesen más módszert is alkalmazhatunk. Hasonlóképpen járhatunk el a fénycsövek be­vonórétegeinek előkészítésekor. így pl. cinkberil­liumszilikátot, kadmiumszilikátot. kadmiumborá­tot, magnéziumwolframátot, kalciumwolframátot valamely megfelelő folyadékban, pl. szerves fo­lyadékban, pl. acetonban, metilalkoholban szusz­pendálunk és ultrahangbehatásnak vetünk alá. A kapott szuszpenzióhoz valamely kötőanyagot, pl. kollodiumoldatot adagolhatunk és ezután az egé­szet a szokásos módon fénycső belső falára vihet­jük fel. Eljárhatunk esetleg úgy, hogy a bevonó­anyagból, több, egyenként különböző szemcsenagy­ságú frakciót állítunk elő és a fénycső belső falára különböző szemcsenagyságú rétegeket vihetünk fel, pl. a rétegekben levő anyag szemesenagysága rétegről-rétegre növekedhet. 1. példa: 26,1 g vízmentes báriumnitrátot, 8,2 g vízmentes kalciumnitrátot és 21,2 g vízmentes stronciumnit­rátot 1,5—2 liter desztillált vízben feloldunk és a forró, pl. 90 C°-os oldathoz 23 g ammíniumkarbo­nát kb. 1 liter vízben való ugyancsak meleg olda­tát öntjük. A csapadékot vízzel, előnyösen meleg vízzel mossuk, majd kb. 350 C°-on 4 óra hosszat szárítjuk. Az így kapott anyagból 20 g-ot 50 cm3 izobutilalkohoUal felveszünk, kb. félóráig rázunk és azután a már előzőleg ismertetett módon, 800 méteres hullámhosszú villamos rezgéssel gerjesz­tett ultrahangrezgések behatásának teszünk ki, amíg kb. 1 \>. szemcsenagyságot el nem értünk. Ezután a szuszpenziót izobutilalkohoUal annyira hígítjuk, hogy kb. 0,2—0,5%-os szuszpenziót kap­junk. E szuszpenzióból az alkáliföldfómkarbonáto­kat magában véve ismeretes módon, pl. kataforé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom